In memoriam Brittany Maynard

"és Fanni várna szőkén..."

Ma délelőtt, 102 évesen elment az ország egyik legtiszteletreméltóbb asszonya. Olyan nő volt, aki lényével adott lényeget a magyar irodalom talán legszebb szerelmes verseinek, aki egy teljes emberöltőt élt le a szeretett férfi halála után, hűségben, tisztességben. 

Csodálom ezt a hitet, erőt, kitartást, amit ez a nő képviselt, és közben tudom, hogy én erre sosem lennék képes. Minden tiszteletem ezé a csodálatos nőé, akinek megadatott, hogy egy férfi úgy szeresse, ahogyan a legtöbb nőt sosem szeretik, és akinek mégsem juthatott ebből a szerelemből annyi, amennyit megérdemelt volna. Élete végéig hűséges és odaadó volt.

Most őt várta valaki, hosszú, hosszú idő óta, hogy végre örökre megpihenjen mellette.

Örök fiatalságát őrzi az utókornak az irodalom. Szép álmokat, Fanni.

In memoriam

Aminek van kezdete, annak vége is van. Van, hogy mi döntünk úgy, és van, hogy egyszerűen lejár az idő. Nem mindig az megy el, akire számítunk és nem fáj kevésbé, ha olyat veszítünk el, aki nem váratlanul távozik. 

Maradni nehéz. Élni a tudattal, hogy most már biztosan nem mondhatod el, amit eddig nem sikerült. Nem hall meg a rideg kő, a homok, a kemény fadoboz. Süket a világ. Üvöltheted vagy suttoghatod a fájdalmat, már nem változik semmi. Neked nehéz, mert maradtál, és maradnod kell, élni, menni, nevetni, lenni. Úgy, hogy tudod, a világ már sosem lesz ugyanolyan.

Elment. Nevetése, kedvessége, segítőkészsége betöltötte a világot és az emberek szívét. Olyan volt, akiben hinni lehetett, aki inspirált, aki el tudta hitetni, hogy nekem is lehet. Lehet úgy, hogy közben ne szűnjek meg ember lenni. Nőként. Tanárként. Informatikusként. Olyan űrt hagyott, amit nem fog soha betölteni senki. 

Helyzetjelentés

Rengeteg bejegyzés és csupa ismerős ismeretlen érzés. Azt hiszem, most leginkább így tudom értékelni a saját blogomat. Visszaolvasva vannak benne olyan részek, amikre nem is emlékszem, meg olyanok is, amikről kívülről meg nem mondanám, hogy valóban én írtam. Változó személyiség vagyok. Szeretném remélni, hogy fejlődöm és nem csak kapkodok bele az életem egyik irányából a másikba, miközben sem cél sem akarat nem vezérel.

Most érzem, hogy átmeneti állapotban vagyok. Próbálom megismerni ezt az új nőt, aki kibontakozni készül. Talán végre megérett arra, hogy felnőtt legyen, elhagyhatja a gyermeki illúziókat, a hamis meséket és a naivitást, ami eddig legtöbbször rossz tanácsadónak bizonyult.

Új szemmel nézek a világra, új alapokra építkezek és sokkal tudatosabb módon keresem az emberek társaságát.

Pofonok által váltam felnőtté. Azt hittem, már sokkal korábban eljutottam ide, de valami furcsa, megmagyarázhatatlan okból még mindig képes voltam gyermeki ábrándokban hinni. Már látom a korábbi gondolataim egyes hibáit - biztosan nem az összeset. Biztosan tudom, hogy teljesen más elvárásaim vannak most, mint akár csak néhány hónappal ezelőtt. Kiderül, mire jutok velük.

FAQ

Kedves barátaim, jóakaróim, okoskodók, meg aki kimaradt...

Ritkán fordul elő, hogy kikelek magamból, főleg nyilvánosan, de mostanra már egy készletnyi pohár betelt nálam, ezért inkább leírom (nyilván a célközönség nem olvassa).

Először is, senkinek semmi köze a magánéletemhez, DE, mivel mindenki úgy érzi, hogy engem akar megmenteni attól, hogy begyepesedett, önsajnáló vénlány legyek, ezért szeretnék ezúton válaszolni ezekre a jó tanácsokra.

Attól, hogy nem kerestem/találtam öt perccel a szétköltözés után magam mellé valakit, az nem jelenti azt, hogy leírtam magam, mint nőt, nem léptem túl az előző kapcsolatomon vagy soha többet nem vagyok képes bízni a férfiakban. Egyik sem igaz. Nem fogok belemenni a házasságom megromlásának magyarázásába, de, csak hogy világos legyen, ÉN döntöttem a válás mellett. Attól, hogy nincs mellettem férfi, már továbbléptem, amennyire ez lehetséges.

Úgy gondolom, hogy egy házasság vagy kapcsolat megromlik, az nem az egyes emberek kudarca, hanem azt hogy az a két ember együtt nem tud előre haladni tovább. Korábban jól működő kapcsolatok is romlanak meg azért, mert időközben a két félnek megváltoznak az igényei és más úton találnak maguknak új célokat. Ennek megfelelően, nem érzem, hogy kudarc lenne az életem, nem gondolom, hogy én vagyok lelki nyomorék (vagy akármi szebb szóval illetett ember, csak jobb nem jut eszembe).

Azt sem érzem személyes kudarcnak, hogy más látszólag könnyebben tovább tud lépni, mint én. Ezzúton jelezném, hogy ebbe sem lát bele senki. Ha belelátna, valószínűleg más lenne a véleménye. Én nem tudok tovább lépni teljesen, mivel van két gyermekem, akikről gondoskodnom kell. Ez egyébként nekem nem teher és nem nyűg, bár másnak talán az.

Nem áll szándékomban elhagyni magam. Aki tényleg ismer, az tudja, hogy nem is hagyom. És nem kifogás, hanem tény, hogy az életem jelenleg abból áll, hogy vagy a gyerekekkel vagyok vagy a munkahelyemen. Ha akarnék sem tudnék fél percet kettesben tölteni bárkivel, nem hogy komolyabb kapcsolatba kerülni vele. Ezt én jelenleg nem érzem kudarcnak. Nem gondolom, hogy ezzel kevesebb vagyok. Sok dolgom van, anya vagyok, házvezetőnő és igazgató. Ez most teljesen kitölti a napjaimat.

A fentiek tükrében kérnék mindenkit, hogy először gondolkodjon, aztán meg, ha csak okoskodni vagy a magánéletemben turkálni tud, inkább fogja be a száját. Nem a jelenlegi helyzetem zavar, hanem az, hogy mindenki olyan jól meg tudja mondani, hogy mit kellene csinálnom, meg hogy én nyilván leírtam magam, nem vagyok nyitott az új kapcsolatokra, bezárkózok stb. Kérem őket, hogy (nem kell kipróbálni) csak gondoljanak bele, hogy lehet a jelenlegi dolgaimat menedzselni, és akkor talán majd megértik, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy bármennyire is elhagynám magam, sőt.

Erős vagyok, fiatal és céltudatos. Amikor majd itt lesz az ideje, majd biztosan fogok találni olyan férfit, aki a társam tud lenni. Addig pedig, kérem, tartsátok tiszteletben, hogy így élek. Köszönöm.

Dolgos hétvége

A hétvégén itthon voltunk - ritka alkalmak egyike -, és tavaszi nagytakarítást tartottam - vagy valami hasonlót. Kidobáltam a gyerekszobából rengeteg eltört dolgot meg fölösleges flakont és kupakot, a nagy játéktároló átkerült a nappaliba, új funkciója, hogy a polár plédeket tartjuk benne. A gyerekszobában eltakarta a fali rajzot, úgyhogy mennie kellett - Ferike folyton tologatta. Új rendszer került a gyerekszobába, amit cipős dobozokba kiválogatott játékok jelentenek. A nappalit kicsit feldobtam azzal a díszlegyezővel, ami eredetileg a háló falára volt feltéve - ezzel együtt legyezőt kellett készíteni a gyerekeknek, hogy ne akarják letépni a falról (még jó, hogy volt itthon hasonló színű papír).

Most rendesen izomlázam van a hétvégi takarítástól, de a lakás legalább rendben van. A következő kör az erkély (lenne, ha végre megérkezne a tavasz).

Új relaxáló programom is van. Vettem a DM-ben levendulás fürdősót és nyugtató gyógynövényteát. Csodákra képesek, és még csak nem is költöttem rájuk sokat (fürdősó 500 Ft, tea: 600 Ft). Egy fárasztó nap után igazi wellness élményben lehet részem ilyen apróságokkal is. 

Akkor is

Pofozz fel, visszamosolygok.

Taposs a földbe, fel fogok állni.

Alázz meg, továbbmegyek.

Mindig. Mert erre tanítottak. Hogy küzdeni kell, nem feladni. A feladás gyenge válasz, én pedig erős vagyok. Akkor is, ha az egész világ ellenem fordul. Mert van miért, van kiért. Ezért megyek. Küzdök, csinálom, teszem a dolgom. Ha minden összeomlik, akkor is.

Kicsi család nagy szeretet

Képekkel színesedett a folyosó.

Teljesen megélni a tavaszt

Ma nincs az az igazán napelem feltöltős idő, mégis érezni a levegőben a tavasz fuvallatát. Megújulunk. Nem csak a természet éledezik, bennem is kezdenek felébredni a szokásos rendezgető, szépítgető ösztönök.

már elő is készítettem a lakás otthonosabbá tételéhez néhány fényképet, de hoztam két virágot is tegnap, a héten pedig az erkélyt is megújítom. Kellenek ezek az apróságok, hogy jobban érezzem magam, meg azért is, hogy szebb legyen a környezetem.

Az erkélyt idén a nyugalom szigetévé fogom varázsolni, sok színnel és illattal, rengeteg virággal és reménnyel. Esténként, ha kicsit elcsendesedik majd a világ, kiülhetek ide és megpihenhetek egy rohanós nap után egy pillanatra. Igazán szükségem van az ilyenre mostanában.

Boldog új évet