Szétszórt, fáradt, de legalábbis fáradékony

Ez nem ér! Minden doki, cikk és védőnő szerint most kéne a legfittebbnek lennem. Túrázni meg minden. Ehhez képest ma reggel sikerült alulmúlnom önmagam.
Először is reggel 6:40-kor az ébresztő felrázott az elmélyült plafonnézegetésből, amit kb. hajnali 4 óta műveltem. Kisfiam tegnap sokat pihent, hát tudtam én, hogy meglesz ennek a böjtje. Mindemellett úgy tűnt, egész friss vagyok, úgyhogy zuhanyoztam, készítettem kakaót, meg Apának teát, és megreggeliztem. Eddig nem is volt nagy gond, ha nem számítjuk, hogy a teába majdnem nem raktam filtert. Ezek után jött a vicces rész, fogmosás. Természetesen a rossz fogkefére tettem a fogkrémet. Két fogkefém van, egy extra polírozós, hajlékony nyakú, hiperszuper és egy kismamás (semmi extra, de főleg nem erős a sörtéje, mert a kismamák ínye fokozottan érzékeny - nekem még ettől is szokott vérezni). Szóval még fogmosás előtt át kellett operálni a fogkrémet egyik fogkeféről a másikra - itt kellett volna visszafeküdni.
Ezután minden létező dolog elkezdett kiesni a kezemből. Beértem, elkezdtem az órát, nem láttam meg a kupac tetjén lévő jegyzetet, amit 5 percig kerestem, aztán olyan 65 perc után elkezdtem nehezen lélegezni és kapaszkodva járni. Nem lehettem szép látvány, mert a hallgatók furán aggódva nézegettek. Persze tudom ilyenkor mi a teendő: ablak kinyit, leül, szuszog. Csak ez kissé vicces, ha te vagy a tanár. Mindenesetre megértőek voltak. Csak kissé aggódom most már, hogy fogom bírni a félévet.
Szerencsére legalabb hazafelé nem kellett kínlódnom, mert Laci meg Anita hazahozott autóval. Most meg ülök, szuszogok és próbálok nem elkókadni. Azt hiszem, túl sok produktívat ma nem fogok csinálni. Vagy csak lassacskán.

Mihály-napi vásár

Őszi őrület Debrecenben, a Böszörményi út lezárva, hatalmas tömeg és hangzavar.
Két élményt szeretnék megosztani a tegnapi vásárlátogatásról (természetesen édességen kívül csak könyvet vettünk, de nem is ez most a lényeg):

1. Alig vetettük bele magunkat a forgatagba, máris hallottuk a különböző árusok akciós hirdetéseit, természetesen kiabálás formájában. A kedvencünk egyértelműen a következő: 5 darab rozsdamentes főzőfakanál csak 150 forint. Hát igen...

2. Tudom, hogy nehéz dolog a szórólapozás. Legalábbis gondolom, mert sosem csináltam. Ugye kiállítják a szegény diákmelóst valahová - esetünkben a vásár közepére -, kezébe nyomnak egy köteg szórólapot, neki meg szét kell osztogatni. Azért néha nem árt(ana) arra is figyelni, hogy kinek adjuk a szórólapot - ezt nevezik ugye célközönségnek -, hogy valami értelme is legyen. Nos, a kislány, aki a kezembe nyomta az ominózus reklámanyagot, tuti nem nézett meg alaposan és csak annyi szerencséje volt, hogy későn olvastam el és amúgy is jobban sajnálom őt, hogy ilyen munkát kell végeznie, mint amekkora a felháborodásom volt. A szórólapon kb. a következő szöveg állt: Gyors fogyás, garantált eredménnyel! Nade kérem, egy kismamának? Oké, előfordul, hogy az ember figyelmetlen. Mindenesetre örömmel jelenthetem, hogy nekem jelenleg egész jó módszer van a tarsolyomban a gyors fogyásra, csak még várok vele januárig. Aztán, ha mégse jön be, majd elgondolkozom a további alternatívákon. Tavasszal is lesz vásár...

Használati utasítás kezdő szülőknek

Egy lelkes kispapa blogjában találtam ezeket a képeket. Remélem, nem haragszik meg, hogy "elloptam" őket.

100 napos program

Ránéztem a kis visszaszámlálóra és rájöttem, hogy ideje száznapos programot felállítani, hiszen holnaptól már 100-tól számolunk vissza. Persze valószínűleg az utolsó néhány napban már csak a pihenés lesz a fő téma, illetve a dolog folyamatosan fog részletesebbé válni, mindenesetre most leülök és atgondolom az életemet. Legalábbis azt, hogy mi mindent kell még megtennem az elkövetkezendő időszakban, hogy a kisbabám a megfelelő környezetbe érkezhessen. Emellett most már nem halogathatom tovább a dolgot, el kell gondolkoznom a szülés tényén is. Valahogy úgy gondolom, hogy erre lelkileg is fel kell készülnöm.
Szóval, most nekiállok tervet készíteni. Meg összeállítok egy feltétlenül szükséges dolgokról szóló listát. Eldöntöm, mit veszünk meg és mit nem. És közben megpróbálok töretlenül mosolyogni. :)

Apa vagy sör? - avagy mi legyen a csemeténk első szava

Na nem mintha ezt olyan könnyű lenne befolyásolni, de ha a kettő közül kellene választani, én azért az "apá"-ra szavaznék. (Furcsa módon, az "anya" fel sem merült, mint lehetőség.) Valamiért azonban Apa véleménye ebben a témában kicsit más, mint az enyém, ezért a tegnap esti pocakkrémezésnél gondosan elkezdte okítani kicsiny fiacskáját a "sör" szó kimondására és persze a jelentősségére.
Aranyos volt. Körbejárt a fejével a hasam körül és mindenhová belemondta, hogy sör. Aztán, mintegy megunva az egyoldalúságot, megkérdezte a fiától, hogy "Hol van a fejed?". Na belőlem itt tört ki a röhögés. De legalább próbálkozik, ha nem is pont azt tanítja, amit szerintem kellene. Abba viszont, azt hiszem, kénytelen leszek beletörődni, hogy ha nem is az első, de az első néhány szava közül az egyik a sör lesz. Na, ez legyen a legnagyobb bajom.

Kialvatlanul

Nos, ha valakinek esetleg kétségei támadtak, hogy miért vagyok kialvatlan, a kép szolgáltat némi magyarázatot, de legalább segítséget.

Valójában az én picikém lábai ennél még jóval kisebbek, viszont egy karatemestert megszégyenítő tempóval és intenzitással képes rugdosni a hasamat belülről. Így aztán tegnap éjjel sikerült egy rakás új tudásanyagot begyűjtenem a delfinekről, bálnákról, pingvinekről, cápákról és fókákról. Legalább az elmondható, hogy az ismeretterjesztő csatornák között találni olyat, amin élvezhető műsor megy. És nem mintha ma olyan sok munkám lenne, de mindenesetre holnap hétévge és lehet pihenni - feltéve, ha tudok. Szerintem ma este hamar ki fogok dőlni. Különösen, mivel jelenleg nem megy az alvás. Pedig a picike épp szundít.

Kisfiú vagy kislány - avagy nem mindegy hány évesnek számítod magad

Ma találtam a Nők Lapja oldalán egy érdekes kalkulátort. Ennek kapcsán úgy tűnik át kell értékelnem az emberi életkorról alkotott képemet. Én eddig kb. úgy számoltam, hogy amikor már eléggé megközelítem a születésnapom időpontját - mondjuk 2-3 hónapra -, akkor már simán mondhatom, hogy mondjuk 18 vagyok már és nem 17. (Tudom, most osztom meg a világot támogatókra és ellenzőkre.)
Nos örömmel jelenthetem, hogy a kínaiak szerint nem nekem van igazam. Márpedig ki vagyok én, hogy egy több ezer éves kultúrával rendelkező nép tudásába belekössek.
Szóval a kalkulátor. A dolog nagyon egyszerű: megadod a fogamzás időpontját, meg azt, hogy akkor hány éves voltál, a program meg megmondja, hogy lányod vagy fiad lesz-e. Na, én ezt könnyen le tudom már tesztelni. (Még jó, hogy nem találtam meg hamarabb, mert feleslegesen elkeserítettem volna Apát.)
Az ember lánya nagy unalmában ugye mindent kipróbál, hát mit veszíthetek, én is nekiálltam megkérdezni az ősi kínaiakat. Fogamzás időpontja: április (csak hónapot kell megadni). Anya életkora: (itt véreztem el, ugyanis a fogamzás már április 2. felében volt, én meg június közepén születtem, tehát már a bűvös 2 hónapon belül voltam) 25. Megnyomom a gombot, és láss csodát, azt mondja, lányom lesz. De nem hagyom én ám ennyiben, hiszen az a 25 éves kor csak kerekítés volt - a fogamzás idejét nem tudom elcsalni, de valahogy mégis ki kellene hozni a helyes eredményt -, szóval nézzük meg 24 évvel. Na, végre, így már fiú. Megnyugodhatok és konstatálom, hogy azoknak volt igaza - feltéve, ha hiszünk a kínaiaknak -, akik szerint csak akkor vagyunk már valamennyi idősek, ha azt a kor ténylegesen betöltöttük.
Szóval jelentem, hogy pillanatnyilag 25 éves vagyok (napra pontosan inkább nem számolom ki), a kisfiam pedig 25 hetes és 2 napos és FIÚ.

Kedvenc idézetem a mai napra

Ismét egy hétvége, juhéjj, nem kell agyonütnünk a vekkert, ami pontosan 6:15-kor veri ki a legszebb álmunkat a szemünkből. Jöhet az édes nyújtózkodás a paplan alatt, egészen, őőőő, 7:00 óráig. No, igen, a gyereket ezért mégsem üthetjük le.

Hogy ez milyen igaz. :) Az én kisfiam például a hiperaktivitást egészen komolyan műveli. Mondjuk más dolga sincs, mint nőni és mocorogni. Bár én ezt a mocorgást már rodeózásnak hívom néhány napja. Mindenesetre megtanultam, hogy akkor kell aludni, amikor lehet, vagyis a gyerek épp nyugalmi fázisban van, mert úgyse lesz olyan szerencséd, hogy ez mindig éjszakára esik. Viszont lesznek olyan napok, amikor egész álló nap rugdos.
Tegnap Apa játszott vele kicsit. Elkezdte bökdösni a hasamat az egyik oldalon, erre a gyerek jól belémrúgott a másikon. Mondanom sem kell, ők nagyon élvezték a dolgot.
Amúgy azt hiszem, minden kellemetlenség ellenére az egyik legjobb érzés a világon, amikor a picurka megmozdul benned. Ha simogatásra teszi, akkor tudod, hogy érzi, hogy rá figyelsz. Ha valami erős zajra, akkor biztos lehetsz benne, hogy jól hall. Ha a fény hatására, akkor a látásval sincs gond. Ha meg csak úgy, akkor egyszerűen azt akarja, hogy figyelj rá. :)

Kismamamánia?

MA nagy önuralomról teszek tanúbizonyságot. Nem megyek el vásárolni. Eddig nagyon jól tartottam magam. Igazából nem szeretek vásárolni. Mármint bemegyek a boltba, megveszem a kajához a kellékeket vagy egy csomag mosóport, de ennyi. Nekem a vásárlás általában kötelesség. Más mondjuk a mosogatással van így. Én azt egyszerűen elkezdem és azt veszem észre, hogy már kész van. De a boltokban képes vagyok rosszullenni.
Ma viszont elkapott valami. Ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy elmenjek és vegyek valami babás cuccot. Elképzelésem sincs, mit vennék - valószínűleg semmit -, de nem kísértem a sorsot. Több okból sem. Először is, nem értek hozzá, hogy mire lenne szükség. Másodszor mert korai még mindenfélét felhalmozni. Úgyis van még néhány hónap. És sok mindenben kell még addig dönteni. Szóval erős vagyok és nem kezdek el költekezni. Elég lesz holnap a kocsi... :)

Újabb vizsgálatok

Nagy túlzás lenne azt állítani, hogy a tegnapi életem legrosszabb napja volt, viszont valószínűleg a legutálatosabb terhességi vizsgálat napja. Aki már volt terheléses vércukorvizsgálaton, tudja, miről beszélek.
Először is, előző nap este 7-től nem ehetsz és nem ihatsz semmit, csak csapvizet. Elmész reggel, megnézik a vércukorszintedet a kis digitális mérővel - ez egy szúrás a középső ujjadba. Ha ez rendben van, jön a többi vizsgálat. Vénából 3 ampulla vért levesznek, aztán meg kell innod egy fél pohár cukrot egy pohár teában feloldva. Ezután 2 óra várakozás (akkor még vizet se ihatsz) - iszonyú hányinger, szédülés meg minden, de nem lehet kihányni, mert akkor újra kell csinálni az egészet. A két óra elteltével levesznek újabb egy ampulla vért. Mindebből pedig állítólag le tudják szűrni, hogy hajlamos vagy-e a cukorbetegségre.
Jelentem, túléltem. Csak félig ájultam el és az eredményeim is jók lettek. Szóval büszke vagyok magamra. Ma voltam dokinál, ő is azt mondta, minden rendben. És hallhattam a picurkám szívhangját is. 123-as a pulzusa. (Ez a normális, a magzati pulzus a felnőttének a kétszerese körül van.) Óriási dolog, amikor egy kis tollszerű műszert odatartanak a hasadhoz és az egész rendelő zeng a kisbabád szívétől. :) Jó érzés.
Emellett persze ma - meg tegnap - amúgy is aktív napunk van/volt. Mire beértem a védőnőhöz, kicsi manóm felébredt és ezt határozott rúgásokkal a tudtomra is adta. Hirtelen nem is tudtam más panaszt felsorolni, mint hogy álmos vagyok, mivel két napja ez megy éjjel-nappal - na nem mintha baj lenne.
Ja, igen. Úgy tűnik, a védőnő a mi körzetünkben fogyóeszköz. Most "használtuk el" a másodikat. Az elsővel nem is sikerült találkoznom, csak egyszer beszéltünk telefonon, aztán már fel is mondott. A legutóbbi meg eddig bírta (4 hónapig, ha jól számolom.) És aki ma volt, valószínűleg csak helyettesítő, ha jól értettem, amit mond. Szóval jobb, ha nem lesz semmi olyan dolog, ami miatt védőnőhöz kell fordulnom, mert éppen nincsen olyanom. :)
Mindenesetre mindenki kedves volt ma is. Doki bácsi szokásához híven szófukar - leginkább csak kérdezett. De azt legalább elmondta, hogy a kicsit alacsony vas érték a terhességnél normális, nem kell miatta megijedni.
Most két hétig ismét pihi, aztán újabb ultrahang. A következő terhesgonodzás meg 4 hét múlva.

Jelenlegi helyzet:

• baba: 25. hétben, jól érzi magát, eleven, folyamatosan mocorog
• anya: fáradt, 10 kilót hízott, de nagyon boldog