2009. június 18., csütörtök

Na, kezdjünk bele...

Akkor most elkezdek festeni.
Még sosem festettem ekkora dolgot. És még sosem használtam ilyen célra diszperziós festéket. Festettem már különböző vízbáziú és oldószeres festékekkel, de ez most nagyon új lesz...
Kicsit félek.

2009. június 17., szerda

Rajzolás kész

Már csak ki kell festeni...

Miért pont most?

Igazából tök mindegy, hogy ez a most épp mikor van, mert ez, ilyen formában, bármikor rossz lenne. A gyerekszoba félig sincs kész, és pénteken jönnek a nagyszüleim megnézni a lakást. Rengeteg dolgom lenne vele még, de hozzá se tudok kezdeni. Persze ilyenkor jogos lehet(ne) a kérdés, hogy akkor miért ülök egész nap a gép előtt, ahelyett, hogy mondjuk festenék meg pakolnék... Nos, a válasz egyszerű: ezt tudom csinálni fél kézzel is, miközben Ferike itt ül az ölemnen és a másik gép egerét tologatja. Ha meg van egy kis időm, akkor nekiállok gyorsan rendbeszedni a dolgokat. Babakaját készítek, mosogatok, mosok, pakolok. És mire leülnék, hogy egyek valamit, általában fel is ébred a gyerek, és ezzel ez a lépés ki is marad. Így könnyű fogyni...

2009. június 16., kedd

Gondolatok

Meg kéne próbálnom kicsit magammal is foglalkozni. Rájöttem, hogy az egész napom Ferike körül forog. Ez nyilván normális, de ettől még valahogy meg kellene találnom magam ismét.
Ha visszanézek, egy ideje ez a blog is főleg róla szól. Na jó, rólam szól. Rólam, mint anyáról. Hiszen az is vagyok. De emellett csinálok egy csomó mindent. Most például egy könyvön dolgozom. Csak kicsit nagyobb lesz, mint elsőre gondoltam. Meg néha kiélem a cukrászati mániáimat is.
Fáradtnak érzem magam. Ránézek erre az angyali kis ördögre és rögtön tudom, hogy miért van, de azt is, hogy megéri.

Talán majd egyszer rólam is fog szólni. De most ő is én vagyok. Ez van.

Lassan megvehetném a születésnapi ajándékomat is. Végülis, majdnem egy hét eltelt már.
A francba, huszonhat vagyok.

Ősi kínai közmondás

Feltétlenül pelenkázd be a gyerekedet, mielőtt puszit adsz a hasára, ha nem akarod, hogy a nyakadba pisiljen.

2009. június 9., kedd

Új szerzemények, kínlódás, építkezés

A cím sokat elárul a tegnapi ténykedésekből. Reggel a fogorvosnál keztünk, mivel Jozsónak be kellett tömni egy fogát. Nos, a fogból másfél lett, amihez ipari mennyiségű zsibbasztó injekcióra volt szükség. Még a rendelés előtt bevásároltunk a Tescoban, így Ferike egy új cumival, egy füles cumisüveggel és öt kiskanállal lett gazdagabb. Hazaérés és némi pihenés után Jozsó ment is Károlyfalvára, segíteni Lacinak az építkezésben. És körülbelül ekkor kezdődtek a problémák, amik ahhoz vezettek, hogy Ferike szinte egész délután üvöltött, és Adrival és anyával együtt is csak negyedórákra tudtuk megnyugtatni.
Szerencsére úgy tűnik, bárni baja volt is, azt kialudta, ugyanis ma kifejezetten vidám napja van.

2009. június 4., csütörtök

Let's learn English

Vannak, akik a Cartoon Network nézése közben tanulnak angolul. Nos, mi a Harry Potter audiobook kollekciót hallgatjuk. Remélem, sikerül vele elültetni az angol nyelv alapjait és Harry Potter, na meg az olvasás szeretetét Ferikében. Jelenleg még barátkozik a gondolattal, hogy nem látja, honnan jön a hang. :)

Mosolyogj

Bármi történjen is, bármilyen fáradt, bármilyen kimerült vagy ingerült vagy, csak mosolyogj. És közben soha ne felejts el arra gondolni, hogy vannak olyan anyukák, akik mindezt nem egészséges gyerekkel a karjukon, mégis boldogan, fáradtságot és fájdalmat nem ismerve csinálják végig minden nap.
Mint például Judit.
Szerencsés vagyok? Igen.

2009. június 3., szerda

Ébredés

Reggel hat van, és én már ébren vagyok. Nanem mintha annyira nem bírnék aludni, viszont így jár az akinek pici gyereke van. Szóval, aki nem szeret akkor kelni, amikor mások úgy gondolják, hogy most kellene felkelni, az ne vállalljon gyereket. Vagy legalábbis szokassa magát a gondolathoz, hogy meg fog változni az élete.
És mi még szerencsések is vagyunk, mert egy négy hónapos gyerek általában még legalább egyszer felkel az éjszaka folyamán enni...
Álmos vagyok, de kezdek hozzászokni.

2009. június 2., kedd

Elkezdődött

Tegnap Jozsó befejezte a gyerekszoba kifestését, én pedig belekezdtem életem eddigi legnagyobb rajzolási projektjébe. Abból kiindulva, hogy Ferike megbabonázva bámulta a kórház falán a különböző színes figurákat, nekem is elég jó esélyeim vannak, hogy szeretni fogja a rajzomat a falon. Eddig még úgy tűnik, hogy a dolog elég lassan fog haladni, mivel csak akkor tudom csinálni, amikor Jozsó itthon van és foglalkozik helyettem Prücnivel, de azért remélem, hogy minél előbb alakot ölt a dolog. A hátteret tegnap már felrajzoltam, most következnek majd az állatok, ami határozottan a nehezebb feladat. De nem baj, legalább van valami fontos célom :)