Imádom

Így lehet legálisan két pasit szeretni. :)

Négykézláb

Újabb személyes hülyeség

Vasárnap van? Nyilván nem. Mégis, hirtelen olyan érzés kapott el, amikor a tűzhelyre néztem, ahol egy tálból mosolyogtak rám a tegnap délután anyósomtól kapott leveszöldségek.
Igen, ki lehet röhögni.

Álmos

Este negyed tíz van, és nekem leragad a szemem. Ez ilyen. Ha valaki nincs felkészülve arra, hogy egy gyerek teljesen átalakítja az életét, az gondolja át a gyerekvállalást. Fárasztó a dolog, nincs mit tagadni. Már majdnem eltelt egy fél év, és kezdünk hozzászokni. Már kialakultak bizonyos napi rutinok. De azért minden nap más és más. Egyik nap Ferike rengeteget alszik - ilyenor sokat tudok haladni, pakolok, főzök, néha még pihenni is van időm. Máskor, mint például ma is, egész nap vele kell foglalkozni. Még vasalni se volt időm, csak addig jutottam el, hogy összeszedtem Jozsó ingeit, de a vasalásig nem jutottam el. Megint reggel kell egyet gyorsan kivasalni, hogy legyen mit felvennie. Most egyébként kiment biciklizni. Most már jó idő van, és legalább mozog egy kicsit. Kell neki, hogy le tudjon ereszteni. Fárasztóak a napok. Neki egészen máshogy kell hozzászoknia a családi élethez. Gondolom, majd könnyebb lesz ha Ferenc kicsit nagyobb lesz, és többet tud majd foglalkozni vele. Ferike viszont minden vele töltött percnek örül. Imádja az apját. Teli szájjal vigyorog rá mindig. Remélem, nem kezd el esni, amíg kint van... Nem hiányzik egy megfázás.
Azt hiszem, most alszok. Reggel hatkor ugyanis ébreztő van. Négykor kukorákolnak a kakasok, ötkor kel a nap, és hatkor ébreszt minket Ferenc. Ez is hozzátartozik... És még ezt se adnám semmiért.
Hosszú nap volt. Ideje befejezni.

Évforduló, vállfák

Megint egy viccesen hangzó bejegyzés következik, ami ismét felfed egy kicsit a megfejthetetlenül bonyolult és össszetett - de leginkább kusza - gondolkodásmódomból.
Először is, egy tény. Tegnap volt pont egy éve, hogy megkaptuk a kulcsokat a lakáshoz. Hurrá :)
Másik dolog, hogy tegnap vettünk 6 darab vállfát. És ez nálam ismét egy lépés, amellyel az önállóság felé menetlek. Mert ugye, akinek már saját vállfái vannak, az már nagyon önálló...
Vagy nem?

Tapasztalatok

Két Három fontos tapasztalatot gyűjtöttem ma este:

1. A gyerek megnyugszik, ha esti mesét mondok neki, és utána magától is el tud aludni.
2. Olyan mesét kell választanom, amit sírva fakadás nélkül el tudok mondani.
   
3. Ez a mese nem az Öreg néne őzikéje lesz.

Cappuccino

Ezt most nem tudom szavakba önteni...

Vasárnap este

Fáradt vagyok. Ferike alszik. Csend van. Kezdem megszokni a csendet. Nem jó, de nem is zavar nagyon. "Most tudsz pihenni."
Nem számít. Nincs itt semmi, csak fáradtság.
Csalódott vagyok? Nem. Talán kicsit.
Valami hiányzik. Talán úgy 30 óra alvás. Talán majd egyszer. Ha elég nagy lesz hozzá a gyerek.
Zavart vagyok. Hosszú még az utam. És nem egyszerű.
Én mit tehetek szobat este? Vagy vasárnap reggel? Vagy nekem már nincs olyan? Igen, talán nincs is. Valahogy eltűnt a különbség a napok között. Összefolyik az élet. Az egész egy nagy, réveteg massza. Majdnem el is takar.
Lehetnék talán önzőbb. De nem tudok. Kerülöm a konfliktust. Ez az én hibám. Nem mindig sikerül. Ez is.
Csend van. Kezdem megszokni.

Na, kinek van teljesen új, kifestett gyerekszobája?

Előnyök

Az egyik nagy előnye annak, hogy felnőttem és saját lakásom van, hogy teljesen legálisan csinálhatok olyan dolgokat, amit gyerekként nem volt szabad... Persze ennek ellenére telerajzoltam a gyerekszobaát akkor is. :P