2010. június 17., csütörtök

Tökéletes pillanatok

Vannak pillanatok, amikor azt érezzük, hogy minden tökéletes és jó, ami körülöttünk van. Számomra most ilyen ez a délelőtt. Hirtelen rám tört az érzés, hogy milyen boldog vagyok. Minden pontosan úgy van, ahogy nekem jó. Jó helyen vagyok, otthon érzem magam. Mindenem megvan, amire szükségem van. Olyan családom van, amilyet mindig szerettem volna. Minden pontosan olyan, amilyennek lennie kell.
Egyszerűen, boldog vagyok. :)

2010. június 16., szerda

Változás

Kicsit felfrissítettem a blog kinézetét. Ennek az oka a változatosság mellett, hogy ki akartam próbálni az új kinézetszerkesztőt. Nem vittem túlzásba a dolgot, talán majd máskor, de legalább egy kicsit frissült a dolog.

2010. június 14., hétfő

Foci VB emlékek

A szüleim egyszerűen nem tudják eldönteni, "melyikük lánya vagyok", amikor megszállottan figyelem az órát, hogy mikor kezdődik a következő meccs. Igazából nem is kell egymásra mutogatniuk, mivel valójában nem ők tehetnek róla, hanem a nagypapám, pontosan Horváth nagyapa. Szerintem anyának fel sem tűnt a dolog, hiszen akkor volt bő 8 hónapos terhes és biztosan nem gondolta, hogy egy három éves kislányból idővel focirajongóvá léphetek elő, csak mert ott ültem nagyappa mellett a tv előtt. Az 1986-os mexikói VB-ről beszélünk, ahol én - ösztönös tehetséggel - ki is választottam a torna győztes csapatát és végig nekik szurkoltam. Nagyapa kérdezte is, hogy miért pont Argentína? Nos, a válaszom egyszerű volt, méltó egy hároméveshez: nekik a legszebb a mezük. :)
Hát, így kezdődött a dolog, ami most abban teljesedik ki, hogy Jozsónak nem kell megverekednie a távirányítóért a VB ideje alatt. Feltéve, ha a meccset akarja nézni. :)

2010. június 11., péntek

Erkélynapló - az első paradicsom

Na, ember legyen a talpán, aki ezen a képen meglátja a lényeget, pedig ott van. Igazából már két napja megjelent az első kis paradicsom a koktélparadicsomon, de még csak most jutottam el a lefotózásáig. Ez többek közt annak is köszönhető, hogy mint látható - vagy nem - elég kicsike és rosszul fotózható.
Talán ezen a képen már látszik is. Jelenleg kb. 1,5-2 mm átmérőjű kis bogyó és még egyedül van, de virág rengeteg van már a tövön - meg a többin is -, úgyhogy remélehtőleg nemsokára újabbak fogják majd követni. :)

Születésnapi torta - nagyjából diétásan

Ahogy Andris is megjegyezte tegnap, öregszem. :) Mindenesetre, mégse tölthettem el úgy a születésnapomat, hogy nincsen tortám - diéta ide vagy oda. Éppen ezért az elmúlt egy hétben próbáltam keresni néhány használható receptet, amit átalakíthattam cukormentessé. Persze csak másodszorra sikerült, de ez még egész jó arány.
Maga a torta három - 2 világos és egy sötét - lapból áll, illetve kétféle krém van benne/rajta. A töltelék túrós, a külső bevonat pedig egy kakaós krém. A díszítés pedig a kakaós krémmel és darált dióval van megoldva.
A torta tésztájához 3 tojást, 15 dkg lisztet, 15 dkg margarint 1 cs. sütőport, 1 dl tejet, 1 ek kakaóport és 20 édesítőt használtam fel (a por édesítőtől nekem keserű lett a tészta - azt ki is kellett dobni). Az édesítőket felodottam a tejben, de akár mozsárban is össze lehetett volna törni (a krémeknél úgy csináltam). A tészta 2/3-át világos lapnak sütöttem meg - egyben, aztán vágtam ketté, mivel így is elég meleg van, nem akartam még tovább fűteni a sütővel. A harmadik harmadba belekevertem a kakaót és úgy sütöttem meg. Ez a tészta 20 cm-es tortaformába lett elég.
A túrós krémhez felvertem 25 dkg túrót, 2,5 dl tejszínnel, 15 édesítővel és egy csomag habfixálóval a fixálón írt recept szerint. A krémet 3 felé osztottam és betöltöttem vele a tortát ( a tetejére is került túrós krém is).
A kakaós mázhoz 2,5 dl tejszínt, 10 édesítőt, 2 ek kakaóport és 1 csomag zselatin fixet használtam. Ezzel a krémmel vontam be és díszítettem a tortát.
A torta tehát 20 cm-es és 12 szeletes. Így szeletenként kb. 12 gramm szénhidrátot tartalmaz - nem fogyókúrás, de legalább direkt cukor nincs benne.
Jozsó szerint érezni rajta, hogy nem cukorral készült - nyilván - ugyanakkor jó íze lett. Nem hiszem, hogy ha nem lesz muszáj, akkor még egyszer nekiállok cukor nélkül tortát sütni, mindenesetre most már tudom, hogy ezt is lehet jól csinálni itthon is.

2010. június 8., kedd

Otthon

Nagyon fontos dolog, hogy az ember otthon érezze magát a környezetében. Ezért is dolgozunk olyan keményen az erkély rendezgetésén meg a lakáson is. Az erkély lassan kezdi is beváltani a hozzá fűzött reményeket.
Tegnap este, ládarendezés, locsolás és összepakolás után végre nyugodtan kiülhettem a kellemes esti levegőre, kezemben egy bögre kakaóval és nyugodtan elmélázhattam a kis "kertem" szépségein, miközben finoman érződött az estike nyugtató illata. Igazi hangulatos befejezése volt a napnak.
Ma reggel pedig arra jöttem rá, milyen jó dolog is egy keleti fekvésű erkély, ha az ember egy nyári délelőtt kenyeret akar sütni. Most épp az erkélyen kel a tésztám, ami aztán majd finom kenyérillattal tölti meg az egész lakást.
Ezek azok a dolgok, amik nekem most otthonossá varázsolják a környezetemet.

Erkélynapló - átültetés és öntözőrendszer


Tegnap este végre eljutottam odáig, hogy átültettem a balkonládákban a növényeket. Ez egy kicsit több munkát jelentett, mint elsőre gondoltam, mivel az új ládák magasabbak, mint a régiek, így olyat nem lehetett az alacsonyak közé berakni. Ez most nem esztétikai szempont volt, hanem az új öntözőrendszer követelte meg. Jozsó ugyanis csöpögtetős öntözőrendszert készített a balkonládák fölé. Ehhez mindössze két darab 150 forintos védőcsőre és némi ragasztóra meg lyukakra volt szükség. A rendszer tegnap lett kész és renekül működik, így a levelek összevizezése nélkül lehet locsolni - akár napközben is, ha muszáj, mivel így nem égnek ki a növények.



Erkélynapló - virágtartók kívülről

Cukordiéta - fagyikehely

Recept: fél liter tej, 2 tojás felverve, 8 édesítő. Sűrűsödésig főzzük, utána ízesítjük. Ízesítők a képen látható összeállításban: vanilia aroma, darált dió, kakaópor. Lehűtjük és fagyasztjuk. 
Ebből az adagból két ilyen kehely jött ki, fejenként kb 12,5 g CH-val. Forró napokra tökéletes uzsonna.

2010. június 7., hétfő

7,6-6,2-5,4 Egyáltalán minek van maga itt?

Örömmel jelenthetem be, hogy ma túl vagyok második terhességem nem is tudom hányadik fölösleges vizsgálatsorozatán. Az ember nyilván úgy van vele, hogy mindent megtenne, hogy egészséges legyen a születendő gyereke, csak kezd kicsit kínosan érinteni, hogy minden második vizsgálaton bambán néznek rám, hogy a leleteim nem indokolják, akkor miért vagyok itt...
Az a baj, hogy hiába mondom én, hogy az orvos küldött, a vizsgálatot végző szemében (és hanglejtésében) érződik, hogy az a véleménye, én aggódtam túl és a doki a saját kérésemre küldözgetett a vizsgálatokra. Mert nyilván én szeretek orvoshoz járogatni, na mindegy.
Ma reggel az előírásnak megfelelően megettem a kimért reggelimet (7 óra), ami után bementünk a DOTE Nőgyógyászati Klinikára, hogy vért vegyenek (8 óra). Na, itt kezdődtek az érdekességek. Merthogy a 7,6-os terheléses eredmény az JÓ, tehát miért kell akkor ez a vizsgálat (kérdi tőlem a terhesambulancián a doki). Jeleztem, hogy küldtek, erre megkaptam a kellő papírt.
Namost ez a vizsgálat(sorozat) a következőképp zajlik: 7-kor reggelizel (1 zsömle, 1 kockasajt, 2 deci tej), 8-kor leveszik a vért, 10-kor megeszel egy almát vagy egy kis pohár natúr joghurtot, 11-kor megint vért vesznek és délben van eredmény, amikor megmondják, hogy akkor van-e bajod és mennyire kell diétázni.
Túllépve a fél napos vizsgálaton az eredményeim simán jók: nyolckor 6,2; tizenegykor 5,4 volt a cukrom (6-ig terhesség nélkül is normális). Szóval a doki, aki értékelte a leleteimet, szintén értetlenül nézett rám. Hiszen - mondta - eleve a terheléses eredményemmel se volt semmi baj.
Mindenesetre abban maradtunk, hogy natív cukordiétán leszek. Ez azt jelenti, hogy direkt cukrokat nem ehetek (cukor, édesség, fehér kenyér, magas cukortartalmú gyümölcsök), de számolgatni nem kell a szénhidrátokat. A lényeg, hogy egyszerre ne egyek sokat. Viszont azt eszek (majdnem) amit akarok és akkor, amikor jól esik. A lényeg, hogy sok kis étkezésre osszam a napot.
Ezek után persze továbbra is kérdés, hogy fogok tortát sütni, de  legalább nem kell azon kínlódnom, hogy számolgassam meg méregessem a dolgokat.
Azért be kell vallanom, hogy volt ennek a két hétnek előnye is, hiszen megtanultam figyelni a glikémiás indexekre és kipróbáltam néhány olyan alapanyagot, amit simán be tudok építeni az étrendembe, ugyanakkor egyéb esetben talán sosem veszem le a boltban a polcról.
Most pedig rituálisan bezárogatom a tápanyagtáblázatokat és leszedem a mellettem lévő szekrény oldaláról a számolgatós papírokat. :D