Rájöttem, hogy szeretek mozogni. Igazából ez ebben a formában nem volt kétséges, csak az, hogy mennyi időm van rá, de most úgy érzem, hogy a napi egy helyett, akár napi két órát is hajlandó vagyok rászánni a mozgásra. Egy kicsit felpörgetem a tempót is, vagyis nekiállok egy Callanetics programnak. Ez lesz a délelőtti tornám, délután pedig marad a kellemesen stimuláló jóga, ami inkább megnyugtat, mint a formámat erősíti.
Fotót nem fogok mutatni - nem azért, mert annyira ronda vagyok, hanem mert nem akarok most fotózgatni. Mindenesetre valami kiindulás kell, amihez viszonyítani fogok, úgyhogy legyen ez a ma reggeli: 105/85/98.
Ebből persze rögtön látszik, hogy a 90/60/90 méretarány gyakorlatilag elérhetetlen számomra. Hozzá kell tennem, hogy nem is vágyom rá, mert az akkora darázsderék nekem már taszító. Viszont szeretnék egy kicsit formásabb lenni.
Emellett pedig rá kellett jönnöm, hogy megint vehetek új fürdőruhát, mivel a jelenlegi ugyan arra alkalmas, hogy itthon tornázzak benne, amikor nem lát senki, viszont a mellem (nem is olyan) finoman kilóg belőle és össze is nyomódik tőle - azt hiszem, ez jelzi, hogy nem jó a méret -, ezért emberek közé nem mennék benne.
Azon gondolkozom, hogy ha valakinek nagy a melle, viszont amúgy vékony - nem mintha pillanatnyilag ez a veszély fenyegetne - az mind összeválogatott bikinit hord? És mit csináljon az, akinek nem szép a hasa. Mert nekem félő, hogy a csíkjaim egy része nem fog eltűnni. Tehát annyira nem érzem mutogatni valónak.
Ja és gyűlölöm azokat a pasikat, akik azt mondják, hogy az nem indok a laza hasra, hogy szültem két gyereket, mert az akkor is igénytelen. Tisztel Uraim, szüljetek ti két (kb 4 kilós) gyereket és jöjjetek ki a dologból azonnal feszes hassal, utána szapuljátok a nőket.
Persze lehet az egész terhesség alatt is extrémen tornázni, meg figyelni, hogy csak 5,5 kilót hízzunk. Aztán szülni egy két kilós gyereket. Utána nyilván nem marad az emberen 10 kiló felesleg. De az egészséges? Mert ha igen, akkor én nem akarok egészséges lenni.
És még valami. Most elkezdek mozogni. Nem azért, mert kényszerítenek. Nem azért, mert 200 kiló vagyok. Nem is azért, mert piszkálnak az alakomért. Hanem mert én mozogni és változni akarok. Ugyanis a kényszerítés nem segít. Ha az ember maga nem akar változni, szidhatják hogy undorító, csak még többet fog enni bánatában.
Még egy dolog - kicsit sok ma az agymenés. Szóval, aki azt mondja, hogy a férjének x gyerek és plusz néhány kiló után is tetszik, az nem feltétlenül önámítás. Sőt, a férj se feltétlenül hazudja, hogy tetszik neki az asszony. Ugyanis néhány - akár egy - szülés után igenis átalakul a test, aki ezt nem fogadja el, az próbálhat tenni ellene, de attól még így van. Soha nem fogok úgy kinézni, mint 18 évesen. Sőt, olyan se leszek már, mint a diplomaosztón vagy az esküvőmön voltam. Ettől persze még nem fogok leülni és megvárni, amíg szépen szétfolyok a kanapén, csak tisztában vagyok vele, hogy nem fogok tudni visszaalakulni. Mert a mellem megnőtt és már nem fog visszamenni. Két gyerek szoptatása után kicsit meg is ereszkedett. Nem lóg nagyon, de nem olyan, mint egy tinilányé. A csípőm is szélesebb - próbáljatok meg két négy kilós gyerek megszülését megúszni enélkül - és nem azért, mert zsírosabb, hanem mert a csontok elmozdultak. Na, ezek sem tudnak visszamenni már.
A hasam lehet feszesebb. Sőt, a combom is - bár az nem is olyan vészes. Ezekért meg is fogok tenni mindent. És bár a testtömeg indexem szerint a súlyommal nincs különösebben baj, szeretnék még leadni néhány kilót. Nem akarok 50 sovány lenni, sőt, ha jól oszlik el, ilyen súllyal is el fogom magam fogadni.
Soha nem leszek igazán izmos, mert (ez nem ideológia gyártás) nem tetszik. Akkor sem tetszett, amikor kifejezetten vékony voltam.
Azt hiszem, körülbelül minden neten fellelhető, számomra sértő dologra válaszoltam ezzel. Akinek nem tetszik, lehet utálni érte.
Ja, még valami. Nem fogyózom. Nem szedek étrend-kiegészítőt, nem éhezem, nem diétázom direktben. Viszont igyekszem sok növényt enni - zöldséget és gyümölcsöt is (ez nem átalakulás vagy megerőltetés) -, nem eszem meg 3 adag kaját egy ültő helyemben - nem mintha bírnék (ezen segít a jóga például) -, nem nasizom egész nap. Viszont megpróbálok nem összevissza, hanem szervezetten enni.
Ennyi. Ha ezzel lehet alakváltozást elérni, akkor fogok változni, amúgy meg vagy változtatok még valamin, vagy nem fogok változni. Ez van. Lehet utálkozni, véleményt formálni stb. Viszont mindenkinek mondom, hogy én ezt magamért csinálom, tehát csak magamat okolhatom minden eredményért és eredménytelenségért. Senki feloldozása nem kell. Én ilyen vagyok és kész.
Most pedig, miután összedobáltam ezt a hosszú, viszont összefüggéstelen bejegyzést, megyek és tornázok egyet.
