Lássuk a számokat

Tegnap megvolt a 10. edzésem, de mivel elég elfoglaltak voltunk, nem tudtam ideírni az eredményt. Lássuk akkor most, mi a helyzet 10 edzés után - magam is meglepődtem.

Comb: 58 -> 56 (mínusz 2 cm)

Csípő: 98 -> 96 (mínusz 2 cm)

Derék: 86 -> 82 (mínusz 4 cm)

Szerintem ezzel igazoltam is, hogy a Callanetics nagyon ishatásos tornafajta. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mire jutok még vele. Mindenesetre folytatom a tornát, mert még van hová alakulni. :)

Cipők

Így néz ki 15 ezer forint cipőben. Nem tudom, mondtam-e, de nyertem egy 15 ezer forintos F&F (Tesco) vásárlási utalványt, amit cipőkre lehetett beváltani. Íme az eredmény - majdnem teljesen, ugyanis még vennem kellett hozzá egy 150 Ft-os harisnyát, hogy meglegyen a 15 ezer - nem csak hogy nem adtak vissza belőle, nem is vásárolhattam kevesebbért.

Most nagyon boldog vagyok. Imádom a cipőket és ezer éve nem volt lehetőségem magamnak cipőt venni - csak amit nagyon muszáj volt, hogy épp legyen mit a lábamra húzni -, ezért az a vásárlás most külön jól jött nekem. Arra meg nem is emlékszem, mikor vettem magamnak egy idényre utoljára 4 pár lábbelit. Az élet sokféleképpen lehet szép. És igen, tipikus nő vagyok. :P

Hatodik edzés

Most végeztem a 6. edzéssel. Még csak nem is lihegek. Ráadásul a menstruációs fájdalmat is teljesen elfelejthetem - észre sem vettem, hogy megjött. Már biztosan tudom, hogy változott az alakom, de a 10. edzést megvárom a méréssel. Addig is örülök, mert sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok a tornától, ráadásul már a csípőkörzéseken kívül mindenből el tudom végezni a 100 ismétlést. Van ugyan, amit többszöri nekifutásra, de a lényeg, hogy megy. Úgy tűnik, valóban a combom lesz a legkeményebb dió - a combizom-gyakorlatok mennek legnehezebben -, de nem adom fel azt sem. Mindenképpen vissza akarom kapni a normális lábaimat - ami azt jelenti, hogy nem ér össze a combom.

Új célom, hogy beleférjek egy korábbi kedvenc - M-es méretű - nadrágomba. Mivel az utóbbi időben nagyon frusztrált a vásárlás, aminek fő oka az volt, hogy eleve XL-nél kellett kezdeni a próbálgatást, nincs sok ruhám, amit fel tudok venni, de most úgy tűnik, hogy nem is érdemes vennem még egy darabig, majd ha már értelmes méretet tudok - addig pedig hordom, ami van. Most nagyon pozitívan állok a dolgokhoz.

Harmadik edzés

Nem bírtam holnapig várni. Egyszerűen annyira jól esik a mozgás, hogy tornáztam még egy órát így délután. Az egy óra torna arra is jó, hogy addig se nasizik az ember. Ráadásul tényleg érzem, hogy fejlődök. Még nem akarom megmérni magam, de látványilag igenis van változás - laposodik a hasam. 

Persze lehet, hogy csak bemesélem magamnak - ezért is nem mérem meg még -, de a lényeg, hogy ösztönöz a dolog. Amúgy egyszerűen lehet, hogy csak a tartásom javult, és mivel egyenesebben tartom magam, nem tűnik olyan megereszkedettnek a hasam. Az viszont tény, hogy már érezhetően létezik a hasizmom, ami ráadásul nincs is nagyon eltemetve a zsírpárnák alá. Ha a héten tudom tartani a napi 2 edzést, mondjuk azzal a könnyítéssel, hogy vasárnap csak egyet csinálok, akkor a héten gyakorlatilag végigcsináltam egy teljes egyetemi félévnyi tesit, ami azért nem is olyan rossz. 

Amúgy a rendszerességet sokkal könnyebb tartani, ha minél gyakrabban tornázik az ember. Ha hetente egy alkalommal akarnék mozogni, tuti addig tolnám magam előtt, amíg el nem jönne a vasárnap este. Vasárnap este meg már ki áll le tornázni?

A Callanetics ellenzőinek általában az az indoka, hogy unalmas milliószor ismételni ugyanazokat a mozdulatokat. Nekem viszont alapvetően nem ez az észrevételem. Nyilván nem túl változatos, amikor az ember számolgat, hogy elérjen egy gyakorlatból százat, viszont, meglepve tapasztaltam, hogy nem lihegek, nem kapkodom a levegőt, sőt, egyáltalán nem kell odafigyelnem a légzésemre. Vagyis a tüdőmet abszolút nem erőlteti meg a mozgás. Emellett ugyan a gyakorlatok nagyon intenzívek - az éppen mozgatott izomcsoport meglehetősen komolyan dolgozik -, viszont az aktuálisan nem dolgozó izmok teljesen el tudnak lazulni, abszolút nem zavarnak bele a mozgásba.

Izomlázam konkrétan nem sok van. Kicsit érzem a vállam és a combom - meglepő módon a hasizmom nem. Kiderül, hogy mennyire fog ez változni. Mindenestre, máris fittebbnek érzem magam, és igazából ez a lényeg.

Callanetics - 2. nap

Meglepően jól bírom ezt a tornát. Már egész sok gyakorlatot tudok 100-szor ismételni. Lesz ebből valami, érzem - ha más nem izomláz, bár az már most is volt. Most készítek magamnak egy energiaturmixot - szigorúan gyümölcsökből - és kimegyek az erkélyre a gyerekekkel, mert gyönyörű az idő.

Callanetics első edzés

Hát, finoman szólva meglepődtem. Valamikor ezer évvel ezelőtt csináltam már ezt a tornát - anyának megvan a könyv -, de úgy emlékeztem, hogy 10-20 gyakorlat elvégzése az elején már jónak számít. Elméletileg minden gyakorlatot 100-szor kellene ismételni - amikor már profi vagy -, de az elején akármilyen kevés is jó.

Nos, nekem a mai első edzésen a 60-80 ismétlés minden gyakorlatnál megvolt. Ráadásul végig tudtam csinálni a 45 perces edzésprogramot. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, sőt, rendesen meg is izzadtam, de ez most kifejezetten jól esett. Állítólag 10 edzés múlva már centikben lehet mérni a változást - de addig nem szabad mérni magam. 

Még egyszer a mai mért értékek:

• comb: 56 cm
• derék: 85 cm
• csípő: 98 cm

Ezekből az értékekből szeretnék lefaragni. Kiderül, hogy sikerül a dolog. Mindenesetre most egy alma elfogyasztása után úgy érzem, hogy rögtön kidurranok. Ez is valami. :)

Második fokozat

Rájöttem, hogy szeretek mozogni. Igazából ez ebben a formában nem volt kétséges, csak az, hogy mennyi időm van rá, de most úgy érzem, hogy a napi egy helyett, akár napi két órát is hajlandó vagyok rászánni a mozgásra. Egy kicsit felpörgetem a tempót is, vagyis nekiállok egy Callanetics programnak. Ez lesz a délelőtti tornám, délután pedig marad a kellemesen stimuláló jóga, ami inkább megnyugtat, mint a formámat erősíti.

Fotót nem fogok mutatni - nem azért, mert annyira ronda vagyok, hanem mert nem akarok most fotózgatni. Mindenesetre valami kiindulás kell, amihez viszonyítani fogok, úgyhogy legyen ez a ma reggeli: 105/85/98. 

Ebből persze rögtön látszik, hogy a 90/60/90 méretarány gyakorlatilag elérhetetlen számomra. Hozzá kell tennem, hogy nem is vágyom rá, mert az akkora darázsderék nekem már taszító. Viszont szeretnék egy kicsit formásabb lenni. 

Emellett pedig rá kellett jönnöm, hogy megint vehetek új fürdőruhát, mivel a jelenlegi ugyan arra alkalmas, hogy itthon tornázzak benne, amikor nem lát senki, viszont a mellem (nem is olyan) finoman kilóg belőle és össze is nyomódik tőle - azt hiszem, ez jelzi, hogy nem jó a méret -, ezért emberek közé nem mennék benne.

Azon gondolkozom, hogy ha valakinek nagy a melle, viszont amúgy vékony - nem mintha pillanatnyilag ez a veszély fenyegetne - az mind összeválogatott bikinit hord? És mit csináljon az, akinek nem szép a hasa. Mert nekem félő, hogy a csíkjaim egy része nem fog eltűnni. Tehát annyira nem érzem mutogatni valónak.

Ja és gyűlölöm azokat a pasikat, akik azt mondják, hogy az nem indok a laza hasra, hogy szültem két gyereket, mert az akkor is igénytelen. Tisztel Uraim, szüljetek ti két (kb 4 kilós) gyereket és jöjjetek ki a dologból azonnal feszes hassal, utána szapuljátok a nőket.

Persze lehet az egész terhesség alatt is extrémen tornázni, meg figyelni, hogy csak 5,5 kilót hízzunk. Aztán szülni egy két kilós gyereket. Utána nyilván nem marad az emberen 10 kiló felesleg. De az egészséges? Mert ha igen, akkor én nem akarok egészséges lenni.

És még valami. Most elkezdek mozogni. Nem azért, mert kényszerítenek. Nem azért, mert 200 kiló vagyok. Nem is azért, mert piszkálnak az alakomért. Hanem mert én mozogni és változni akarok. Ugyanis a kényszerítés nem segít. Ha az ember maga nem akar változni, szidhatják hogy undorító, csak még többet fog enni bánatában.

Még egy dolog - kicsit sok ma az agymenés. Szóval, aki azt mondja, hogy a férjének x gyerek és plusz néhány kiló után is tetszik, az nem feltétlenül önámítás. Sőt, a férj se feltétlenül hazudja, hogy tetszik neki az asszony. Ugyanis néhány - akár egy - szülés után igenis átalakul a test, aki ezt nem fogadja el, az próbálhat tenni ellene, de attól még így van. Soha nem fogok úgy kinézni, mint 18 évesen. Sőt, olyan se leszek már, mint a diplomaosztón vagy az esküvőmön voltam. Ettől persze még nem fogok leülni és megvárni, amíg szépen szétfolyok a kanapén, csak tisztában vagyok vele, hogy nem fogok tudni visszaalakulni. Mert a mellem megnőtt és már nem fog visszamenni. Két gyerek szoptatása után kicsit meg is ereszkedett. Nem lóg nagyon, de nem olyan, mint egy tinilányé. A csípőm is szélesebb - próbáljatok meg két négy kilós gyerek megszülését megúszni enélkül - és nem azért, mert zsírosabb, hanem mert a csontok elmozdultak. Na, ezek sem tudnak visszamenni már.

A hasam lehet feszesebb. Sőt, a combom is - bár az nem is olyan vészes. Ezekért meg is fogok tenni mindent. És bár a testtömeg indexem szerint a súlyommal nincs különösebben baj, szeretnék még leadni néhány kilót. Nem akarok 50 sovány lenni, sőt, ha jól oszlik el, ilyen súllyal is el fogom magam fogadni.

Soha nem leszek igazán izmos, mert (ez nem ideológia gyártás) nem tetszik. Akkor sem tetszett, amikor kifejezetten vékony voltam.

Azt hiszem, körülbelül minden neten fellelhető, számomra sértő dologra válaszoltam ezzel. Akinek nem tetszik, lehet utálni érte.

Ja, még valami. Nem fogyózom. Nem szedek étrend-kiegészítőt, nem éhezem, nem diétázom direktben. Viszont igyekszem sok növényt enni - zöldséget és gyümölcsöt is (ez nem átalakulás vagy megerőltetés) -, nem eszem meg 3 adag kaját egy ültő helyemben - nem mintha bírnék (ezen segít a jóga például) -, nem nasizom egész nap. Viszont megpróbálok nem összevissza, hanem szervezetten enni. 

Ennyi. Ha ezzel lehet alakváltozást elérni, akkor fogok változni, amúgy meg vagy változtatok még valamin, vagy nem fogok változni. Ez van. Lehet utálkozni, véleményt formálni stb. Viszont mindenkinek mondom, hogy én ezt magamért csinálom, tehát csak magamat okolhatom minden eredményért és eredménytelenségért. Senki feloldozása nem kell. Én ilyen vagyok és kész.

Most pedig, miután összedobáltam ezt a hosszú, viszont összefüggéstelen bejegyzést, megyek és tornázok egyet.

Próbálkozzunk a mozgással

Na, nem kell félni, nem viszem túlzásba, csak éppen annyit mozgok - a gyerekek utáni szaladgálás és a házimunka mellett -, amennyi még nem megerőltető. A Wai Lana jógát kezdtem el csinálni - már két napja végig is tudom vinni a 45 perces edzésprogramot (konkrétan az Ébreszd fel a tested DVD-t), és csak azok a mozdulatok okoznak nehézséget, amiket gimisen sem tudtam megcsinálni (pl. izomból hátrahajlás bokáig és vissza). Persze még nem megy minden mozdulat tökéletesen, de látványosan fejlődök, és például a hasizmom már érezhetően megjelent a löttyedt bőr- és hájréteg alatt - nem, nem utálom magam, csak tény, hogy szülés után így néz ki az ember hasa (tisztelet a szerencsés kivételeknek).

Mindenesetre ez a napi egy tanítási órányi torna nem merít ki túlzottan, ugyanakkor megmozgat, okoz egy kis izomlázat és reményeim szerint alakít is valamit a testemen. Emellett igyekszem odafigyelni a táplálkozásomra is - de soha többet nem csinálok agresszív szénhidrátdiétát -, inkább több rostban gazdag élelmiszert fogyasztok és kicsit ráálltam a levesekre, mivel a forró leves telít, táplál, ugyanakkor főleg lé (feltéve, ha levesként eszed, nem raguként), így kevésbé hizlal. receptek hamarosan az élménykonyhán.

Jelenleg elsősorban formába akarom hozni magam - jó lenne fogyni néhány kilót (a 10 kiló lenne a cél, de csak lassan, hogy meg is maradjon, de valójában már 5-8 kilóval is egész elviselhetően néznék ki) -, de nem fogok aszkétaként élni, az nem az én világom.

Majd szólok, ha sikerült elérnem valamit. Ja, lehet, hogy be kellene szereznem egy mérleget? :P

Számvetés

Aki szelet vet, vihart arat. Akkor aki számot vet, egyenletet arat? Vagy faktoriálist? Vagy mit?

Na jó, hülyeség off. Igen, régen voltam, mert kevés dolgot tudnék magamról mondani, az életem többi aspektusát meg elmondja a többi blogom. De most egy kicsit magammal is foglalkozok. Épp ideje...

A mai tervezett programom: cipővásárlás. Ilyet sem csináltam már jó ideje. Pedig imádom a cipőket, csak ha az embernek van két gyereke és egy dolgozó férje, akkor az otthon üléshez nyilván magára költ a legkevesebbet. Most sem fogok "költekezni", de mivel nyertem egy 15 ezer forintos cipővásárlási utalványt, most veszek magamnak cipőt. 

Sőt, lehet, hogy egy kalapot is veszek. Említettem már, hogy mennyire irigylem Chaterine-t? Na nem azért, amiért sokan - kellene a fenének az a hörcsög -, hanem a kalapok miatt. Imádom a kalapokat. De ezt a szenvedélyemet három dolog is a földön - vagy inkább a padlón tartja. Először is, a kalapok nem olcsók, ez tény. Másodszor van két igen alaposan megfogalmazott vélemény a környezetemből, amin minimum el kell(ene) gondolkodnom. Az első a Jozsóé: Már van egy kalapod. Igen, valóban van. Sőt, ami azt illeti egészen jól variálható is, de mit tegyek, ha én 50 kalapot is el tudnék viselni... A másik véleményt Adri fogalmazta meg ma: Ki hord manapság kalapot? És sajnos ez is egészen igaz. Kénytelen leszek megint ahhoz az elképzeléshez igazodni, hogy magam miatt öltözök fel úgy ahogy, nem pedig a divat vagy mások miatt. De persze én is félek, hogy nevetséges leszek.

Viszont most kinéztem egy szép, visszafogott kalapot a tescoban, ami csak 1800 forint. Annyit azért csak áldozhatok a saját "hülyeségemre", nem?

Közben most kezdek visszanőiesedni. Már az alakom is elfogadható - köszönhetően a jógának -, bár még van mit csiszolni rajta. A fejembe vettem, hogy megtanulok sminkelni is - hát igen, így 29 felé közeledve már illene -, sőt, még ékszereket is hajlandó vagyok hordani (ami azt illeti, kialakulóban van nálam egy komoly karperecmánia). Már csak valami szerencsés lottó- vagy egyéb nyeremény kellene, hogy ezt anyagilag is bírjam. Így főleg marad a hozott anyag, illetve a leleményesség. De azért néha bűnözni is szabad...

Álmatlanság

Napok óta nem tudok aludni, hiába próbálkozom bármilyen módszerrel. Viszont egy dologra ráébresztett ez az álmatlanság, a Csillagkapu Atlantisz nem rossz sorozat, csak kellő időt kell hagyni az SG1 után, mielőtt nekiállunk megnézni. Vagy az is lehet, hogy olyan fáradt vagyok, hogy már mindegy...