A Bodrog partján sokkal szebb a május

Egy gésa emlékiratai - idézet

"- Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna – mondta és egy pillanatra összehúzta a szemeit. Mintha arra akart volna figyelmeztetni, érdemes jól megfontolnom a szavait.
A világ minden kincsénél jobban vágyódtam volna rá, hogy késıbb is találkozzam vele, ismét lássam arcának sima bőrét, bozontos szemöldökét, szelíd szemei fölött márványhoz hasonlatos szemhéjait. Azt is tudtam azonban, hogy társadalmi helyzetünk között olyan nagy a különbség, hogy ez lehetetlen. Végül felnéztem rá, de olyan gyorsan kaptam el róla a tekintetemet – közben el is pirultam –, hogy ı ezt aligha vette észre. Vajon hogyan írhatnám le, mit láttam abban a pillanatban? Úgy nézett rám, mint ahogyan egy muzsikus nézhet a hangszerére, mielőtt megszólaltatná azt: megértéssel és a tudás adta biztonsággal. Azt éreztem, úgy belém lát, mintha az ő része volnék. Mennyire szerettem volna én lenni az a hangszer, amelyen játszik!"

Fáradtan, de vagyok

Telnek a napok és a hetek. Összeomlik néha minden, amit a szépen megtervezett világomba beépítettem, de valamiért mégis felkel a nap minden reggel. Menni kell tovább. Nem szeretem ezt a kiszámíthatatlanságot, ami mostanában körülvesz. Vannak benne jó dolgok, de alapjában nehezen kezelem a folyamatos újratervezést. Ez néha elég nagy kiborulásokkal is párosul, bár most még egészen jól kezelem. Azt hiszem.

Fáradt vagyok. Reggelente ötkor kelek és mostanában elég későn kerülök ágyba. Tegnap meg majdnem 11 volt, hogy hazaértem. Nem szeretek éjjel vezetni, de a gyerekekért bármit. Mondjuk hazáig rettegtem, hogy el fogok aludni. Pénteken mindenképp korábban kell mennem.

Lehetne jobb is

Jöhet bármi...

Ma mindent megtalálok :)

...

Nosztalgia :)

:)

Reggel

Olyan egyszerű szebbé tenni egy ember napját. Ma reggel a pékségben rámosolyogtam az eladó hölgyre és szép napot kívántam neki. Látható volt, ahogy a meghökkenéstől elfelejtett levegőt venni. Egy pillanatra kizökkentettem a fáradt mélabússágából, és talán akkor valóban el is hitte, hogy szép lehet a napja.

Elfelejtünk mosolyogni, pedig olyan egyszerű és látványos hatása van. Reggel felkelünk és belefeledkezünk a saját problémáinkba, elkezdünk panaszkodni és általában abba sem hagyjuk az esti lefekvésig. Ha néha, csak egy pillanatra kinyitnánk a szemünket, észrevehetnénk, hogy egy mosollyal egy másik, ugyanígy zsörtölődő ember napjába becsempészhetünk egy kis fényt. És ha az a másik visszamosolyogna ránk, attól már a mi napunk is szebb lenne egy kicsit.

Annyira egyszerű, akkor miért nem így élünk?