Erkélynapló - paradicsom

Ez a balkonláda még a hálószoba belső ablakában van (a másik nem ennek a tükörképe, hanem a külső párkányon lévő virágos láda, amiben, reményeim szerint, levendula és bársonyvirág (büdöske) fog majd kikelni.

Ez a belső láda viszont igazi különlegesség. A három kis vékony lakó három paradicsompalánta - miattuk nem lehet kitenni a ládát még az erkélyre, mivel a paradicsomot megviseli a szeszélyes áprilisi időjárás. A paradicsomtól némiképp kisebb, sorban kibujkáló növénykék pedig (kicsi, rózsaszín, gömb alakú) hónapos retkek, amik szintén vasárnap kerültek a ládába. Ezek érdekessége, hogy rekord idő, mindössze 2 nap alatt elkezdtek kibújni és mára már 11 kis növényke mosolyog bele a világba. A 11. még egészen kicsi, mivel az ma reggelre bujt elő, de a többi már egészen erőteljes.

A retek mellett azért döntöttünk anyával, mert az mindenképp megnő, és még azelőtt ki fogom szedni, mielőtt gondot okozhatna a paradicsomjaimnak.

A paradicsomok amúgy elméletileg - ha anya jól emlékezett, hogy melyik palánta melyik magból kelt ki - nem túl magas, viszont jól termő fajták. Aztán persze majd kiderül, hogy mi lesz belőlük az erkélyen, de maximum levonom a következtetést, hogy ilyet nem tudok termeszteni. Legalább megpróbáltam.

Mindenesetre, az erkélynaplóból legalább vissza tudom majd nézni, hogy hogyan fejlődtek az egyes növények, ami talán segítségemre lesz a későbbi még hatékonyabb kertészkedéshez. De most egyszerűen csak büszke vagyok a három kis palántámra, amelyek még csak két kis sziklevélből álltak, amikor vasárnap beültettük őket a ládába, mára pedig már kezdenek egészen paradicsom formájúak lenni.

Erkélynapló - balkonládák

Tegnap végre felkerültek a balkonládák is. Az akasztók végül apa, Jozsó és Laci együttes munkáját dicsérik, a távtartókat pedig tegnap sikerült hozzájuk beszerezni a praktikerben egy fenyő léc képében, amit Laci felvágott, Jozsó pedig felszerelt az akasztókra.

A ládákban lévő kis táblák, amik a fűszer- illetve salátanövények megkülönböztetésére szolgálnak még két éve készültek valami hasonló szándékkal, de még csak most jutottam el a tényleges használatukhoz. Természetesen ezeket is Laci készítette, a feliratokat pedig én dekupázsoltam fel rájuk.

A rövid oldalon lévő kis balkonládában folytontermő eper található. Remélhetőleg gyümölcsöt is fog hozni. Mindenesetre, anyának annyi van a kertben, hogy amúgy is ki akar belőle dobálni - már minden munkatársának és ismerősének adott belőle, de évről évre annyit szaporodik, hogy muszáj kidobálni egy részét még így is. Szóval, mivel úgyis kidobásra voltak ítélve, így én is kaptam néhány tövet kísérletezés céljából. Ha igaz az a mondás, hogy a szeretet segít a növények fejlődésében, akkor gyönyörű és bő epertermésnek kell lenni rajtuk, mert én már most nagyon szeretem és gondozom őket.

A fűszernövényeim egy része tövestől került a ládákba, mint látszik, illetve palántaként anya kertjéből. Még lesznek továbbiak is, amiket majd később fogok elhozni (ha kikeltek). A ruccola viszont máris személyes siker, hiszen vasárnap vetettük el és szerdára már gyönyörűen ki is sorzott az egész.

A virágos ládákban csokrosinda (palántából, így az már látszik), pázsitviola, büdöske (a szúnyogok ellen, amúgy nem is büdös) - hivatalos nevén bársonyvirág - és estike található. Az estike igazi régi emlékeket ébreszt fel bennem, illetve azért is érdekes, mert évek óta keresem mindenütt és sehol nem kaptam hozzá magokat. Nem kifejezetetten balkonnövény, de remélem, kibírja.

Ami még hiányzik a képből: zeller, borsikafű és a fűszerpaprika, amiket majd kikelés után fogok palántaként elhozni.

Két láda nem szerepel még a képeken. Az egyik az ablakba tett virágos láda, mivel az még meglehetősen üres(nek tűnik). Valójában levendula és bársonyvirág került bele, de azok még később fognak kikelni.

A másik hiányzó láda a fő kísérleti alany, amiről majd egy másik bejegyzésben írok részletesen. Mindenesetre az még időjárási okok miatt nem kerülhet ki az erkélyre, így csak a helye van meg.

Jozsó dekorációs ötlete

Tudom, a fotó szörnyű, sajnos sokszori próbálkozásra sem sikerült jobbat alkotnom. De a kép minősége igazából mellékes.

Ha esetleg a fotóból nem derülne ki, ez valójában egy lábtörlő, aminek az eredetijét Jozsó találta valahol a neten még a múlt héten. Természetesen egy ilyen feliratú lábtörlő nem hiányozhat a lakásunkból, ugyanakkor egy lábtörlő miatt az ember általában nem fizet óriási postaköltségeket, főleg mivel külföldön beszerezhető darabról van szó.

Mindenesetre, én biztosan nem az vagyok, aki megrendel egy ilyen alap dolgot, amikor meg is lehet csinálni. Így történt, hogy egy maradék padlószőnyegdarab, némi akrill festék és egy nyomtató segítségével elkészült ez a mű is. Tudom, biztosan profibb munka is lehetett volna, de ez volt az első próbálkozásom ilyen téren. Ettől a héttől kezdve pedig megtekinthető az ajtónk előtt. A sört az ötletgazdánál kéretik leadni, én lemondok a részemről. :)

Erkélynapló - sziklakert

Lassan az erkélyen is kitavaszodik. Ennek első jele a sziklakert, ami végre új lakókat kapott. Kicsit megtépázta a tavalyi ősz és tél, így mindössze egy kövirózsa maradt meg belőle, ami tavaszra másféllé fejlődött. De nem adtam ám fel a dolgot. Főleg azért nem, mert tudom, hogy mit rontottam el tavaly a növényekkel. Éppen ezért nem lemondtam a sziklakertről, hanem inkább újabb növényeket telepítettem bele, ezúttal anya jóvoltából. A két kék (vagy lila?) virág valami hagymás növény, amit majd ősszel be kell hozni vagy hazavinni, nehogy kifagyjon. Került még a tálba törpeszegfű, további kövirózsák és még néhány olyan sziklakerti növény, aminek sajnos nem tudom a nevét, viszont anya sziklakertjében (az valódi, nagy sziklakert) évek óta élnek.

A kagylók és a kis állvány Adri és Laci jóvoltából egészítik ki a kompozíciót, és úgy gondolom, az összhatás alapján büszke is lehetek magamra, hiszen nagyon jól néz ki a kis kertem első darabja.

Elegem van a rengeteg lomból

Rendezett lakást szeretnék, és a mostani állapotában ez messze nem az. Túl sok dolgunk van csak úgy feldobálva egy-egy polcra, amik ettől meglehetősen lomos kinézetűek. Sajnos (vagy szerencsére) ezek nem felesleges dolgok, de ettől még csúnyán mutatnak így feldobálva ide-oda. Na, ennek ma véget fogok vetni.

Ha egy gépezet beindul...

Ez a tavasz olyan energiákat szabadít fel bennem, amik már elég régen nem kerültek előtérbe. Lehet, hogy nem is a tavaszra kellene fogni a dolgot, hanem több dolog együttes jelenlétére. Mindenesetre, most próbálok kicsit magamra figyelni és úgy alakítani a környezetemet, hogy jobban, otthonosabban érezzem magam. Ennek köszönhető a lakás és az erkély átformálása is, amelyet most újabb lépéssel fogok kiegészíteni. Addig nézegettem ugyanis Lehonak a zöld falakhoz passzoló berendezéseket, hogy magam is beleszerettem a zöld színbe. Igazából ez nem új keletű érzés nálam, de most végre megtaláltam a helyet, ahová be tudom illeszteni a zöld színt, mégpedig meglepő módon egy viszonylag újszerű megoldással, illetve árnyalatban. Így kerül majd a lime (legalább) két árnyalata a háló két falrészére. Emellett a fényáteresztő függönyt és az ágyneműhuzatot is lecserélem zöldre, így máris teljesen megújult hálószobánk lesz minimális anyagi és fizikai befektetéssel.

Palócleves

Nem, nem fogok átmenni gasztroblogba. Ez a bejegyzés csak a saját emlékeztetésemre szolgál, miszerint néha jól esik az embernek egy tányér meleg leves.

Ritkán főzök levest, főleg azért mert a főétkezésünk általában a vacsora, amikor meg nem annyira levest szoktunk enni. Most viszont sikerült egy jelöletlen csomagot kivennem a fagyasztóból, amiről kiderült, hogy egy nagy adag csontos marhahús. Ebből nem igazán lehetett volna szelethúsokat vágni, úgyhogy az apróra darabolás mellett döntöttem. A csontjából is lehetett volna levest főzni, de a csontlevesért nem rajongok, úgyhogy a csont hazamegy anyáékhoz. A hús egyik feléből lett a palócleves, mégpedig akkora adag, hogy még Andrist is áthívtam vacsorára, hogy ne együk egy hétig. :) A másik feléből szerintem holnap összedobok egy marhapörköltet. Hmm. Már a gondolattól is éhes lettem. :)

Erkélynapló - az év első grillezése

Ma végre az időjárás, a tisztaság és a technológia is összehangolhatóvá vált, így sikerült megvalósítani a tegnapra tervezett grillezést. Leho például így járt jobban, mert így ő is részt (v)ehetett. Előtte persze segített felszerelni Jozsó legújabb ötletét képező kültéri csatlakozót, ami az ablakon/erkélyajtón kilógatott hosszabbító kiküszöbölését hivatott megoldani. Emellett az erkélylámpa is kapott egy csinos energiatakarékos izzót - mivel folyamatosan égnie kell, amikor a grill megy, hiszen tőle "lopjuk" az áramot.

A grillmenü ma hal, vaddisznó, krumpli, répa, ciabatta kenyér és fokhagymás kefires szósz volt, illetve desszertnek grillezett fahájas-cukros alma. Ez utóbbi a gasztronómiai kísérletezésem legújabb terméke és meg kell mondjam, osztatlan sikert aratott. 

A ciabatta kenyér Jozsó péktudományát dicséri. Ilyet ma készített először, de a sikert látva nagy valószínűséggel nem utoljára. Nagyon jó kísérője lett a grillezett húsoknak.

Ferike élete első grillmenüjéből megevett 2 szelet halat, 1,5 (de lehet, hogy 2)  tenyeremnyi szelet ciabatta kenyeret, 4 szelet krumplit és 3-4 szelet sárgarépát, mindezt tetemes mennyiségű kefir és tea társaságában. Az almából már nem is bírt enni. Azért ez nem rossz teljesítmény egy 14 hónapostól - én sem ettem ennél sokkal többet. :)

Erkélynapló - takarítás

Mit csinál az unatkozó(?), de sokkal inkább grillezni/kimozdulni vágyó fiatal városi apuka egy meglehetősen esős és hűvös szombati napon? Nos, nem tudom, más mit csinál, de Jozsó tegnap erkélyt takarított. Meg grillt. A grill ugyanis, szegény, kissé nagy szutyokban lett otthagyva ősszel, amit most egy fél nap és egy rakás mosogatószer és hideg zsíroldó tudott csak megoldani. Most viszont csillog-villog és készen áll arra, hogy ma ismét összekoszoljuk. Igazából tegnap akartuk volna grillezni, csak fáradtak voltunk, mire Jozsó befejezte a grill szutyoktalanítását. Ezzel persze - így utólag látva - jobban jártunk, hiszen ma sokkal szebb idő van, mint tegnap volt. Most már csak a kenyérnek kell megkelni, és kezdhetjük is a szabadban sütést. :)

A fürdőszoba új lakója

Tavaszi megújulás-hadjáratom eredményeképpen ma végre sikerült átültetni a szobanövényeimet. Volt néhány, ami nem bírta ki a telet, illetve a száraz levegőt, úgyhogy maradt három üres cserepem, viszont több olyan is akadt amit szét kellett ültetni, mert nagyon megbokrosodott, illetve nagyobb cserepet igényelt. Az elpusztult növények cserepeit felhasználva, illetve némi helycserés támadást bevetve gyakorlatilag anélkül sikerült minden szobanövényt átültetni, hogy új cserepeket kellett volna venni. Persze azokat a növényeket is átültettük, amelyek nem kerültek új cserépbe, hiszen egy év alatt már nagyon elhasználódott a földjük.

A száraz levegő miatt sajnos még van egy növényem, ami ugyan túlélte a megpróbáltatásokat, ugyanakkor a helyzetét tarthatatlannak ítéltem meg. Az a baj, hogy nem elég, hogy nincs túl nagy pára a lakásban, a növényeket ráadásul elég magasra is kellett tenni, mivel Ferike amúgy kigyomlálná őket. A felső rétegekben pedig még nagyobb a szárazság.

A mai nap azonban - remélhetőleg - a csokrosinda életében igazi pozitív változást hoz. Sikerült kiderítenem, hogy ez a növényem főleg azért nem fejlődik rendesen, illetve szinte haldoklik, mivel fürdőszobába való növény. Szóval sokkal nagyobb relatív páratartalom kellene neki, mint amit eddig kapott. De ma végre vettünk egy új polcot a fürdőbe, amit Jozsó fel is szerelt, így mától a csokrosinda a fürdőkád felett szépíti a környezetét. Kis lépés, de egy ilyen kis lakásban ez is hatalmas jelentősségű az otthonosság kialakításában.