Anya, nem lapoztál!

"Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném"

Minden gyereknek megvan a maga meséje. Ez az, amit anya minden este elalvás előtt elolvasott. A jól bevált altató, amivel garantáltan szépeket álmodtál. Nekem ezt Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje jelentette. Még megvan otthon a könyv. Kicsit szakadt, van benne néhány firka színes ceruzával, de hát együtt "olvastuk" anyával. Aztán már tudtam kívülről. Persze anya is kívülről mondta, így fordulhatott elő, hogy elfelejtett lapozni, amit én - szemfüles gyerek lévén - rögtön észrevettem és szóvá is tettem.
Ez az egyik kedvenc "emlékem". Valójában nem emlékszem rá, csak anya mesélte. De a mesét még ma is végig tudom mondani.

Lassan nekem is választanom kell egy mesét. Valamit, amit majd én olvasok fel minden este a kisfiamnak. Ami majd biztos pontot jelent neki a mindennapokban. Egy olyan emléket, amit majd boldogan visz magával, amikor a saját kisbabájának olvas mesét. Ez az egyik legszebb szülői feladat.