Mit mondhatnék, megint csak simán hülye vagyok. Mi van velem? Ki tudja. Egyik pillanatban kirobbanok az energiától, a másikban meg teljesen padlón vagyok. Emellett alsó hangon három különböző helyre írok. Ez már röhejes. Teljesen átalakult az életem. Az a vicc, hogy ami tegnapelőtt kétségbeesett önmarcangolásnak tűnt, azt ma egészen józanul tudom visszaolvasni. Lehet, mások a körülmények.
Közben persze szétszakadok, mint általában. Vágyom egy szóra, egy jelre, hogy ne őrüljek meg, de ez csak egyre bonyolultabb lesz. Élünk. Együtt, egymás mellett és távol. És nincsenek pontos szabályok, nincsenek kapaszkodók, csak vagyunk. Nem bírjuk máshogy. Legalábbis most úgy tűnik. Akkor meg miért tesszük ilyen körülményessé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése