Tegnap vacsorára vadast készítettem. Mondjuk, nálam ez nem csak vadas, hiszen valóban vadhúsból van - vadász apukával rendelkezők előnyben -, de az eredeti receptben marhahús szerepel.
A recept amúgy rendkívül egyszerű: a szép szelethúsokat (jó minőségű hús kell: marhaszűz vagy mint nálam, vaddisznó karaj) megpirítjuk kis zsíron (NEM olajon, kérem, az olaj nem erre való - elnézést mindenkitől, aki máshogy gondolja, de a pörkölt alá tegyünk már zsírt), aztán teszünk hozzá ízlés szerint (a receptben nyilván vannak mennyiségek, de én így főzök) kockára vágott hagymát, fokhagymát, répát, petrezselymet, karalábét, zellert, petrezselyem- és zellerzöldet (tehát végülis leveszöldséget). Fűszerezzük sóval, borssal, babérlevéllel, kakukkfűvel, mustárral. Öntsünk alá egy pohár vörösbort és annyi vizet, amennyi szükséges (ezt később pótoljuk, nehogy odakapjon a hús). Ha a hús elkészült (addigra a zöldségek is kész vannak), a szeleteket kivesszük, a babérlevelet kidobjuk, a zöldségeket és a szaftot pedig összeturmixoljuk (botmixer vagy turmixgép segítségével).
Szép. Leírtam a vadas receptjét, pedig nem is az volt a téma. Vagyis közvetve mégis.
Szóval, a vadast eredetileg általában zsemlegombóccal tálaljuk - én is azt terveztem -, viszont kiderült, hogy nincs itthon olyan kenyérféle, amiből pirított kockákat tudnék csinálni, így másik alternatíva kellett. Így jutottam a krumpligombóchoz.
A krumpligombóc hasonló újragondolása a krumplipürének, mint a burgonyakrokett, csak éppen nem zsírban (oké vagy olajban) sült, hanem főzött, akárcsak a zsemlegombóc. Az elkészítése pofonegyszerű: csinálunk egy törtkrumplit (sós víz, krumpli, főzés, összetörés), teszünk bele apróra vágott petrezselyemzöldet, liszttel és tojással sűrítjük, golyókat formálunk belőle és néhány perc alatt kifőzzük egyszerű sós vízben.
Mivel a krumpligombóc íze viszonylag semleges, illetve a petrezselyemzöld révén illik is a vadas ízvilágához, tökéletes párosítás hozzá.
Jó étvágyat hozzá. Ja, és mielőtt elfelejtem, boldog új évet!
