Amire végre büszke vagyok

Sokadik próbálkozásra, úgy, hogy tényleg hallgattam rengeteg tanácsra, kísérleteztem saját módszerekkel, sőt, még arra is vetemedtem, hogy pénzt adjak néhány szelet süteményért, végre sikerült alkotni valamit, ami tényleg finom. Nem elmegy, nem ehető, nem középút, hanem finom.

Sok dolog vezetett el ehhez az eredményhez. Először is - sajnos - tényleg kellett hozzá a cukrászdai süti kipróbálása, hogy lássam, milyen is egy hivatalos diabella süti. Aztán még egy másik cukrászda honlapja is, ahol sikerült kiderítenem, hogy mi a "titka" a diabetikus sütiknek. Nevezetesen, hogy a krémek alapja: joghurt, tejszín, túró és mascarpone.

Ezután már csak a tésztát kellett kikísérletezni. Ehhez tegnap elvégeztem egy fura összehasonlítást (szembe jött ugyanis egy cukorbeteg blog, ahol találtam egy piskótareceptet.

Tehát a piskóta receptje: tojásonként 1 csapott evőkanál édesítő (por állagú), 1 púpozott evőkanál liszt és egy kis sütőpor. (Ha kakaós vagy diós piskótát akarunk, akkor 1-1 evőkanál lisztet helyettesítünk velük.)

A próba (nevezzük önszívatásnak) a következőképpen zajlott. Két piskótát sütöttem ugyanezzel a recepttel, 2 tojásból, az egyiket édesítővel, a másikat cukorral. Meg kellett tapasztalnom, hogy természetesen nem pont ugyanolyan az édesítős tészta állaga, ugyanakkor a recept végülis bevált. Kicsit sűrű lett az eredmény az általam használt normál piskótatésztához képest, de tortaalapnak tökéletesen megfelelt. És nem keserű - ez nagyon fontos, mert eddig főleg ezen buktam el.

A krém a fenti tortában egyszerű joghurtos krém: 1 nagy pohár natúr joghurt, ízlés szerint meggy (tudom, szezon van, de épp nem voltunk otthon, úgyhogy nekem befőttből ment), illetve 1 evőkanál édesítő. Az egészet összeturmixoltam majd betekevertem 2 csomag zselatin fixet.

Megjegyzések: friss meggy esetén több édesítő kell, szerintem 2-3 evőkanál. Valószínűleg egy zselatin fix is elég lett volna, ha lett volna türelmem kivárni, míg megdermed, de lehet, hogy legközelebb sima zselatinnal csinálom.

A zselé a torta tetején egyszerű zselatin és a meggybefőtt leve, illetve 1 evőkanál édesítő. Legközelebb ki fogom próbálni piros tortazselével és 2 kanál édesítővel (annyit írt a recept, csak a befőtt leve ugye édes).

A zselé alá természetesen került egy sor darabos meggy, ami bármilyen gyümölccsel helyettesíthető (a joghurtban is, illetve a joghurtos krém maradhat natúr is, nem muszáj bele gyümölcs).

Az összerakásnál egy olyan technikát használtam, amit már rég ki akartam próbálni. A tésztát visszatettem a kapcsos tortaformába, abba öntöttem a joghurtos krémet, majd mikor megszilárdult, akkor készítettem el a tetejére a zselatint. (Itt jegyezném meg, hogy első nekifutásra majdnem tönkrement az egész, mivel én idióta fordítva szereltem fel a tortaforma oldalát, aminek következtében felemeléskor az alja ott maradt a tálalón, a krém meg nekiállt kifolyni. Köszönet Jozsónak a gyors segítségért, ami megmentette - a tortát és az idegeimet is.)

Büszkeségem fő oka az, hogy nem csak nekem ízlett a torta, hanem Jozsó is finomnak találta, ami igazán teljessé teszi az örömömet. Természetesen, ettől függetlenül továbbra is kétfelé kell sütnöm a süteményeket, mivel Ferike nem ehet édesítőszert, így Jozsónak is bőven jut cukros desszert, viszont így, hogy az édesítős süti is lehet finom és nem csak "elmegy", már nem tűnik akkora önkínzásnak, hogy süteményt tegyek a család elé.

Bögrés süti feljavítva

Most nem lesz kép, mert befaltam a süti nagy részét, így marad a recept.

4 ek liszt, 1/2 tk sütőpor, 1 ek kakaópor, 2 ek baracklekvár (itt csaltam, mert nem volt diétás), 4 ek tej, 3 ek olaj, 1 tojás, 4 édesítőbogyó. (Diéta nélkül 4 tk cukor megy bele édesítő helyett)

Az édesítőt először fel kell oldani a tejben (mikróba be 20 mp-re). Utána az összes hozzávalót összekeverjük egy kiskanállal egy minimum 3 decis bögrében. Ezután 3 percre betesszük a mikróba (750-800 W-on), majd lejárat után még egy percig bent hagyjuk a melegben.

A kész sütit kiborítjuk a bögréből és felszeleteljük karikákra. (Ha félsz, hogy nem jön ki, kenőkéssel mozgasd meg a szélét a sütinek, de normális esetben simán kiborul.) Magában vagy kakaóval finom uzsonna.

Gyors vacsora, amikor már szinte feladtam

Tegnap este - vagyis inkább délután - megint rám tört az alkotói válság azzal kapcsolatban, hogy mi is legyen vacsorára. Ha az ember nem olyan monotonon főz, mint egy-két ismerősöm (húsleves, tészta pörkölttel, töltött káposzta, rántott hús, fasírt), akkor ez előfordul vele néha.

A sokadik eredménytelen átgondolás után maradtunk az oké, akkor rendelünk valamit megoldásnál. Hogy ez mekkora hülyeség, amikor tele vagyunk alapanyagokkal és az egy órás kiszállítás ideje alatt a rendelt kaják nagy része elkészíthető - ráadásul a saját ízlésünknek megfelelően és olcsóbban.

Ezután az is eszembe jutott, hogy ebben a válsággal tarkított világban nem árt, ha nem hülyeségekre dobom ki a pénzt, mert számlából is van elég, meg akkor már hasznosan is elkölthetem, ha épp megmarad.

Tehát mégis maradt a főzés, csakhogy közben már megszületett az elhatározás is, hogy mit együnk. Sokszor szoktam ihletet meríteni a különböző kajarendelő oldalak és szórólapok kínálatából, végül most is ez történt. Néhány hónapja rendeltünk a wasabiból egy zöldséges-csirkés rizstészta ételt, ami nagyon megfogott, és elkészíteni sem bonyolult, ez lett tehát a vacsora.

A recept nagyvonalú lesz most, mert nyilván függ az otthon fellelhető hozzávalóktól meg a saját ízlésünktől. Ami feltétlenül szükséges azért az a rizstészta, szójaszósz és wasabi (nem kell megijedni tőlük, a tescoban mind megvehető). Ezek mellett nem árt némi csirkehús és zöldség. Ha jól emlékszem, a rendelt verzióban csirkemell szerepelt, de nekem az nem volt itthon (nem véletlenül, mivel a combot jobban szeretem), így csirkecombból készült a fogás. Két fő részére ebben az esetben egy egész csirkecomb leszedett húsa elég is (a csontból ma levest fogok főzni Ferikének meg magamnak). Emellett összeszedtem az itthon található és használhatónak tűnő zöldségeket. Így került a serpenyőbe csiperke gomba, sárgarépa, brokkoli, uborka, hagyma, fokhagyma és paprika.

Az elkészítés is rendkívül "bonyolult". Az összes hozzávalót kockára vágjuk, a húst kicsit bepácoljuk szójaszószba. A hagymát olajon megfuttatjuk, megpirítjuk rajta a húst, beletesszük a többi hozzávalót, ízesítjük még szójaszósszal és wasabival, pároláshoz felöntjük vízzel. A rizstésztát 3-5 perc alatt ki lehet főzni, mint akármelyik egyszerű tésztát. Ha a ragu majdnem készen van, akkor a tésztát is belekeverjük és fedő alatt pároljuk, amíg eléri a kellő puhaságot (szintén ízlés szerint). Nos, ez előkészítéssel és főzéssel együtt körülbelül fél óra (maximum 40 perc) volt - meccs szünetben előkészítettem, utána beledobáltam a hozzávalókat egy serpenyőbe (nem is muszáj wok) és minimális idő alatt elkészült. Sőt, még maradt is egy adag, hogy legyen nekem ma ebédre. :)

Tökéletes pillanatok

Vannak pillanatok, amikor azt érezzük, hogy minden tökéletes és jó, ami körülöttünk van. Számomra most ilyen ez a délelőtt. Hirtelen rám tört az érzés, hogy milyen boldog vagyok. Minden pontosan úgy van, ahogy nekem jó. Jó helyen vagyok, otthon érzem magam. Mindenem megvan, amire szükségem van. Olyan családom van, amilyet mindig szerettem volna. Minden pontosan olyan, amilyennek lennie kell.

Egyszerűen, boldog vagyok. :)

Változás

Kicsit felfrissítettem a blog kinézetét. Ennek az oka a változatosság mellett, hogy ki akartam próbálni az új kinézetszerkesztőt. Nem vittem túlzásba a dolgot, talán majd máskor, de legalább egy kicsit frissült a dolog.

Foci VB emlékek

A szüleim egyszerűen nem tudják eldönteni, "melyikük lánya vagyok", amikor megszállottan figyelem az órát, hogy mikor kezdődik a következő meccs. Igazából nem is kell egymásra mutogatniuk, mivel valójában nem ők tehetnek róla, hanem a nagypapám, pontosan Horváth nagyapa. Szerintem anyának fel sem tűnt a dolog, hiszen akkor volt bő 8 hónapos terhes és biztosan nem gondolta, hogy egy három éves kislányból idővel focirajongóvá léphetek elő, csak mert ott ültem nagyappa mellett a tv előtt. Az 1986-os mexikói VB-ről beszélünk, ahol én - ösztönös tehetséggel - ki is választottam a torna győztes csapatát és végig nekik szurkoltam. Nagyapa kérdezte is, hogy miért pont Argentína? Nos, a válaszom egyszerű volt, méltó egy hároméveshez: nekik a legszebb a mezük. :)

Hát, így kezdődött a dolog, ami most abban teljesedik ki, hogy Jozsónak nem kell megverekednie a távirányítóért a VB ideje alatt. Feltéve, ha a meccset akarja nézni. :)

Erkélynapló - az első paradicsom

Na, ember legyen a talpán, aki ezen a képen meglátja a lényeget, pedig ott van. Igazából már két napja megjelent az első kis paradicsom a koktélparadicsomon, de még csak most jutottam el a lefotózásáig. Ez többek közt annak is köszönhető, hogy mint látható - vagy nem - elég kicsike és rosszul fotózható.

Talán ezen a képen már látszik is. Jelenleg kb. 1,5-2 mm átmérőjű kis bogyó és még egyedül van, de virág rengeteg van már a tövön - meg a többin is -, úgyhogy remélehtőleg nemsokára újabbak fogják majd követni. :)

Születésnapi torta - nagyjából diétásan

Ahogy Andris is megjegyezte tegnap, öregszem. :) Mindenesetre, mégse tölthettem el úgy a születésnapomat, hogy nincsen tortám - diéta ide vagy oda. Éppen ezért az elmúlt egy hétben próbáltam keresni néhány használható receptet, amit átalakíthattam cukormentessé. Persze csak másodszorra sikerült, de ez még egész jó arány.

Maga a torta három - 2 világos és egy sötét - lapból áll, illetve kétféle krém van benne/rajta. A töltelék túrós, a külső bevonat pedig egy kakaós krém. A díszítés pedig a kakaós krémmel és darált dióval van megoldva.

A torta tésztájához 3 tojást, 15 dkg lisztet, 15 dkg margarint 1 cs. sütőport, 1 dl tejet, 1 ek kakaóport és 20 édesítőt használtam fel (a por édesítőtől nekem keserű lett a tészta - azt ki is kellett dobni). Az édesítőket felodottam a tejben, de akár mozsárban is össze lehetett volna törni (a krémeknél úgy csináltam). A tészta 2/3-át világos lapnak sütöttem meg - egyben, aztán vágtam ketté, mivel így is elég meleg van, nem akartam még tovább fűteni a sütővel. A harmadik harmadba belekevertem a kakaót és úgy sütöttem meg. Ez a tészta 20 cm-es tortaformába lett elég.

A túrós krémhez felvertem 25 dkg túrót, 2,5 dl tejszínnel, 15 édesítővel és egy csomag habfixálóval a fixálón írt recept szerint. A krémet 3 felé osztottam és betöltöttem vele a tortát ( a tetejére is került túrós krém is).

A kakaós mázhoz 2,5 dl tejszínt, 10 édesítőt, 2 ek kakaóport és 1 csomag zselatin fixet használtam. Ezzel a krémmel vontam be és díszítettem a tortát.

A torta tehát 20 cm-es és 12 szeletes. Így szeletenként kb. 12 gramm szénhidrátot tartalmaz - nem fogyókúrás, de legalább direkt cukor nincs benne.

Jozsó szerint érezni rajta, hogy nem cukorral készült - nyilván - ugyanakkor jó íze lett. Nem hiszem, hogy ha nem lesz muszáj, akkor még egyszer nekiállok cukor nélkül tortát sütni, mindenesetre most már tudom, hogy ezt is lehet jól csinálni itthon is.

Otthon

Nagyon fontos dolog, hogy az ember otthon érezze magát a környezetében. Ezért is dolgozunk olyan keményen az erkély rendezgetésén meg a lakáson is. Az erkély lassan kezdi is beváltani a hozzá fűzött reményeket.

Tegnap este, ládarendezés, locsolás és összepakolás után végre nyugodtan kiülhettem a kellemes esti levegőre, kezemben egy bögre kakaóval és nyugodtan elmélázhattam a kis "kertem" szépségein, miközben finoman érződött az estike nyugtató illata. Igazi hangulatos befejezése volt a napnak.

Ma reggel pedig arra jöttem rá, milyen jó dolog is egy keleti fekvésű erkély, ha az ember egy nyári délelőtt kenyeret akar sütni. Most épp az erkélyen kel a tésztám, ami aztán majd finom kenyérillattal tölti meg az egész lakást.

Ezek azok a dolgok, amik nekem most otthonossá varázsolják a környezetemet.

Erkélynapló - átültetés és öntözőrendszer

Tegnap este végre eljutottam odáig, hogy átültettem a balkonládákban a növényeket. Ez egy kicsit több munkát jelentett, mint elsőre gondoltam, mivel az új ládák magasabbak, mint a régiek, így olyat nem lehetett az alacsonyak közé berakni. Ez most nem esztétikai szempont volt, hanem az új öntözőrendszer követelte meg. Jozsó ugyanis csöpögtetős öntözőrendszert készített a balkonládák fölé. Ehhez mindössze két darab 150 forintos védőcsőre és némi ragasztóra meg lyukakra volt szükség. A rendszer tegnap lett kész és renekül működik, így a levelek összevizezése nélkül lehet locsolni - akár napközben is, ha muszáj, mivel így nem égnek ki a növények.

Erkélynapló - virágtartók kívülről

Cukordiéta - fagyikehely

Recept: fél liter tej, 2 tojás felverve, 8 édesítő. Sűrűsödésig főzzük, utána ízesítjük. Ízesítők a képen látható összeállításban: vanilia aroma, darált dió, kakaópor. Lehűtjük és fagyasztjuk. 

Ebből az adagból két ilyen kehely jött ki, fejenként kb 12,5 g CH-val. Forró napokra tökéletes uzsonna.

7,6-6,2-5,4 Egyáltalán minek van maga itt?

Örömmel jelenthetem be, hogy ma túl vagyok második terhességem nem is tudom hányadik fölösleges vizsgálatsorozatán. Az ember nyilván úgy van vele, hogy mindent megtenne, hogy egészséges legyen a születendő gyereke, csak kezd kicsit kínosan érinteni, hogy minden második vizsgálaton bambán néznek rám, hogy a leleteim nem indokolják, akkor miért vagyok itt...

Az a baj, hogy hiába mondom én, hogy az orvos küldött, a vizsgálatot végző szemében (és hanglejtésében) érződik, hogy az a véleménye, én aggódtam túl és a doki a saját kérésemre küldözgetett a vizsgálatokra. Mert nyilván én szeretek orvoshoz járogatni, na mindegy.

Ma reggel az előírásnak megfelelően megettem a kimért reggelimet (7 óra), ami után bementünk a DOTE Nőgyógyászati Klinikára, hogy vért vegyenek (8 óra). Na, itt kezdődtek az érdekességek. Merthogy a 7,6-os terheléses eredmény az JÓ, tehát miért kell akkor ez a vizsgálat (kérdi tőlem a terhesambulancián a doki). Jeleztem, hogy küldtek, erre megkaptam a kellő papírt.

Namost ez a vizsgálat(sorozat) a következőképp zajlik: 7-kor reggelizel (1 zsömle, 1 kockasajt, 2 deci tej), 8-kor leveszik a vért, 10-kor megeszel egy almát vagy egy kis pohár natúr joghurtot, 11-kor megint vért vesznek és délben van eredmény, amikor megmondják, hogy akkor van-e bajod és mennyire kell diétázni.

Túllépve a fél napos vizsgálaton az eredményeim simán jók: nyolckor 6,2; tizenegykor 5,4 volt a cukrom (6-ig terhesség nélkül is normális). Szóval a doki, aki értékelte a leleteimet, szintén értetlenül nézett rám. Hiszen - mondta - eleve a terheléses eredményemmel se volt semmi baj.

Mindenesetre abban maradtunk, hogy natív cukordiétán leszek. Ez azt jelenti, hogy direkt cukrokat nem ehetek (cukor, édesség, fehér kenyér, magas cukortartalmú gyümölcsök), de számolgatni nem kell a szénhidrátokat. A lényeg, hogy egyszerre ne egyek sokat. Viszont azt eszek (majdnem) amit akarok és akkor, amikor jól esik. A lényeg, hogy sok kis étkezésre osszam a napot.

Ezek után persze továbbra is kérdés, hogy fogok tortát sütni, de  legalább nem kell azon kínlódnom, hogy számolgassam meg méregessem a dolgokat.

Azért be kell vallanom, hogy volt ennek a két hétnek előnye is, hiszen megtanultam figyelni a glikémiás indexekre és kipróbáltam néhány olyan alapanyagot, amit simán be tudok építeni az étrendembe, ugyanakkor egyéb esetben talán sosem veszem le a boltban a polcról.

Most pedig rituálisan bezárogatom a tápanyagtáblázatokat és leszedem a mellettem lévő szekrény oldaláról a számolgatós papírokat. :D

100 napos program

Ez is elérkezett hát. Elméletileg még 100 napom van a szülésig és addig még rengeteg a teendő. ezért is készítettem két listát arról, mit kell elvégezni a szülésig, illetve utána és hogy milyen pénzbeli támogatásokat kell igényelni (mivel egy részüknek határideje van). A teendőlista valószínűleg még fog bővülni.

Mindenesetre most nagyon szerencsések vagyunk, hiszen a legtöbb babakellék a rendelkezésünkre áll Ferikének hála, így csak 1-1 apróságot kell beszerezni, de sok dolog van, amit újra elő kell venni, kimosni, fertőtleníteni, kiválogatni. Ráadásul most még arra is figyelnem kell, hogy lehetőleg a fiúknak minél egyszerűbb dolguk legyen itthon - mivel Jozsónak még sosem kellett több napig egyedül vigyáznia Ferikére.

Persze már sok dologban sokkal rutinosabb vagyok, mint amikor Ferikét vártam, de azért itt is vannak új kihívások. Főleg a tesókérdés foglalkoztat, illetve, hogy Ferike hogy fogja viselni a megosztott figyelmet - ez a legnagyobb kihívás. Emellett pedig csak reménykedhetek, hogy Vica baba sem lesz rosszabb alvó vagy hasfájósabb, mint Ferike volt, mert ha mégis, akkor nagyon fárasztó néhány hónapom lesz, mire beleszokok az új helyzetbe. Na, majd meglátjuk. :)

Cukordiéta - bögrés süti uzsonnára

A mai uzsonnareceptem rendkívül egyszerű és gyors. Mindössze annyi "baj" van vele, hogy egyszerre csak 2 személynyi adagot lehet belőle készíteni, kevesebbet nem, mivel két adagba kell egy tojás. Nem túl édes, de szerintem finom.

A recept: 4 ek liszt (TK tönkölybúza), 1 ek cukrozatlan kakaópor, késhegynyi sütőpor, 1 tojás, 3 ek tej, 2 ek olaj, 4 édesítő. Az egészet össze kell keverni egy legalább 3 decis bögrében és 3 percre berakni a mikróba (800 W-on). Ha kész, még 1 percig hagyjuk benne, utána simán kiborítható a bögréből. A teljes adag CH tartalma 27 gramm, tehát uzsonnára sok, viszont a fele 1,5 deci tejjel elfogyasztva pont megfelelő.

Megjegyzések: ha nem kell diétáznod, akkor finom lisztből is lehet csinálni - úgy jobban feljön - és akkor 4 tk cukrot tegyél bele.

Variációk: dúsításnak lehet bele tenni diót, meggyet, mazsolát vagy egyéb szárított/cukrozott gyümölcsöt vagy olajos magokat, illetve tálalhatjuk vaniliasodóval, fagyival vagy gyümölcsöntettel is.

Erkélynapló - közös esti program

Úgy tűnik, ha az ember erkélykertészetbe kezd, akkor legalább annyi folyamatos dolga van, mintha egy kis kertje lenne. Persze nem akkora, mint anyának, mert azt azért nem lehet ilyen kényelmesen bírni, viszont így is nap mint nap ad valami kis munkát az erkély.

Már egy ideje terveztük Jozsóval, hogy tovább bővítjük a balkonládák számát, így azonban újabb akasztókra lett volna szükség. Erre a problémára azonban Jozsó kitalált egy sokkal jobb és esztétikusabb megoldást. Hétvégén meg is vettük a hozzávaló fenyőléceket, illetve a Metroban beszereztünk további négy 40 centis balkonládát is.

Vasárnap végül csak az epres láda oldalán lett kész az új tartó - az volt a prototípus -, de tegnap végre az összes elkészült. Így most már a hely megvan az új ládáknak, csupán az lesz a feladatunk, hogy tegyünk bele földet meg növényeket, ami a hétvégére tervezett program. Nem minden képen látszik rendesn, hogy is néznek ki az új tartók -azt hiszem, ahhoz kívülről kellene lefotózni -, de azért a lényeg látszik.

Miközben Jozsó fűrészelt és fúrkált, én ismét gyomlálásba kezdtem a ládákban. Emellett ideje volt megejteni a koktélparadicsomok első ritkítását is. Mivel a koktélparadicsom elég burjánzóan nő, a fölösleges levelektől időnként meg kell szabadítani, hogy a paradicsomok növesztésére is jusson energiája. A képen az is látszik, hogy már megjelentek rajta az első virágok is - bimbó több is van, csak az ugyanolyan zöld, mint a levelek, ezért nem látszik rendesen.

Cukordiéta - tízórai okosan

A cukordiéta legnehezebb része a tízórai és az uzsonna, mivel erre a két étkezésre minimális mennyiségű szénhidrát fogyasztható. Kis trükkökkel azonban ez a két étkezés is lehet finom és laktató, és még csak nem is kell mindig joghurtot enni.

A mai tízórai menüm egy rumos shake, illetve 25 g kukoricapehely. A shake előnye, hogy mindössze 0,1 g szénhidrátot tartalmaz, mivel egy tojás sárgája van benne, ami forró vízzel és rumaromával van összeturmixolva, illetve 3 édesítőszer édesíti. Egyetlen fontos dolog, hogy az aromát a vízbe tegyük és együtt forraljuk fel, hogy az alkoholtartalma elpárologjon. A rumaroma természetesen helyettesíthető más aromákkal vagy akár kakaóval is. A képen látható shake díszítése őrölt fahéj, ami egy kis extra ízt is kölcsönöz még az italnak.