Frankhitel

Aki valamennyire rendszeresen vagy épp rendszertelenül olvassa az írásaimat, tudja, hogy ritkán szoktam aktuális közéleti vagy politikai témájú dolgokról írni, amikor pedig írok, az már a kiakadásom utáni állapot, amikor is már végképp elegem van a sok szócséplésből. Ez is egy ilyen írás. Igyekszem annyira politikamentesíteni, amennyire lehet és senkit sem fogok hibáztatni, leírni és megbántani sem szeretnék, szóval ne vegyétek magatokra.

Nekünk is frankhitelünk van. Amikor felvettük meg volt szocpol - mi is kaptunk 2 gyerekere, amit ugye azóta teljesítettünk is. Utálkozni lehet rajta, de mindenki felvette, amíg lehetett és ma is felvenné, ha lenne, szóval nem hiszem, hogy rám - vagy bárki másra, aki ezzel (nem hivatásszerűen) élt - köpködni kellene. Sőt, amikor mi ezt a lakáshitelt - mert igen, a lakhatásunk miatt vettünk fel hitelt, nem nyaralni mentünk belőle és nem is a 100 centis plazmatévé hiányzott - felvettük, még kamattámogatott hitel is volt. Sőt, jogosultak is voltunk rá, de a bank tisztviselője nem javasolta. Akkor együtt kiszámoltuk, elmondta, miért nem - nem emlékszem rá -, de kijött, hogy NAGYON nem érte volna meg. A forinthitel szóba se jött, ugyanis annak olyan magas volt a törlesztője, hogy most is elvinné Jozsó - azóta már megemelkedett - fizetését egy az egyben. Maradt a frankhitel - vagy az euró, de akkor a frank jobbnak látszott.

Igenis volt tájékoztatás a kockázatokról. És mi el is olvastuk. Mind a ketten, az összes szerződés utolsó apróbetűs részét is. Mert az ember - jó esetben - nem ugrik bele egy akkora összegű kölcsönbe, amit egyben még nem is látott anélkül, hogy elolvasná, mit ír alá. A sors nem is olyan fura fintora, hogy a Debreceni Egyetem programtervező informatikusainak azért kötelező némi közgazdaságtant tanulni, meg ugye matekot (kamatos kamat és társai), így fel is tudtam fogni mit jelent a szöveg. Ha nem tudtam volna, akkor vittem volna valakit, aki "lefordítja", de úgy nem írtam volna alá, hogy nem ÉRTEM, hogy mi van benne.

Emlékszem, még viccelődtünk is konkrétan az árfolyamos papírral - kb innen tudta a tisztviselő, hogy oké, felfogtuk, mit jelent -, hogy persze, ki ne értené, hogy a forint-frank árfolyam szokott változni, meg infláció meg egyéb hatások és nyilván fog is változni a dolog. Persze akkor senki nem gondolta, hogy ennyit.

Nekünk - viszonylag szerencsénk volt. Türelmi idős hitelt vettünk fel, mivel a türelmi idő lejáratával egy időben járt le a lakástakarék-pénztár, amit bele akartunk fizetni a hitelbe - ez meg is történt. Így jelenleg persze magasabb a törlesztő, mint amilyen lehetne - ha ugyanott marad a frank - de még így is majdnem csak FELEANNYI, mint a forinthitelé lett volna. Kiszámolja, hogy mennyit spóroltunk már meg a két hitel különbségén az elmúlt valamivel több, mint 3 évben? Nagyon alsó becsléssel is valamivel több, mint EGYMILLIÓ forintot (legrosszabb esetben is havi 30 ezer volt a különbözet a két hitel törlesztője között, ezzel számoltam)! Nem akarok sírni. Nem akarom, hogy megmentsenek. Nem értem, miért kellene bárkit is megmenteni. Mindenki elolvasta. Mindenki aláírta. Akkor ennyi erővel semmiért nem kellene vállalnom a felelősséget, hiszen jóhiszeműen tettem, akkor elég egy bocsi? Nem vagyok jogász, de azt már több helyen is hallottam, hogy a jog nem ismerése nem mentesít a felelősség alól. Tehát, ha nem tudtam volna, hogy a frank árfolyama elromolhat, akkor is vállalnom kellene a felelősséget azért, hogy felvettem ezt a hitelt. Mert ha nem futotta volna, akkor nem új építésűt veszek, nem itt veszem, nem ekkorát veszek stb. De mi anno kiszámoltuk, hogy ez belefér. Nem osztottunk-szoroztunk, hogy mekkora árfolyamig fér bele, de nem az utolsó fillérig kiszámolva vettük fel.

Sajnálom azokat, akiknek bedőlt a hitelük - a forinthiteleseket is, mert róluk meg senki nem beszél, pedig ők is vannak jó néhányan -, de - elnézést érte - ők voltak felelőtlenek, most pedig rájuk zúdult a felelősség - csúnya szóviccel - kamatostul. 

Az, hogy a mostani mentőöv kinek mennyire éri meg, mindenkinek magának kell tudnia. De szerintem, akinek a hitele ingatag, mert nem számolt a kockázattal anno, legalább most kérje olyan szakember segítségét, aki érti is, mivel jár a mentőcsomag elfogadása. Nekünk havi kb 11000 forinttal lenne kevesebb a törlesztő 220 forintos árfolyamnál. Az már nem érdekel, hogy ez mennyi lenne 2014 végéig - könnyű kiszámolni, mivel nem fogjuk igénybe venni. Eddig is kifizettük, amit kellett, ezután is ki fogjuk fizetni. Akkor, amikor kell, nem amikor valaki úgy dönt, hogy na, eddig halogathattuk. Így legalább plusz kamat nem realizálódik. Ha meg az illetékeseknek igaza van és frank árfolyama lejjebb megy, akkor mi is ugyanúgy jól járunk, mint a megmentettek.

Nekem ez a véleményem. Lehet vele egyetérteni vagy nem. Azt hiszem, elég jól alátámasztottam az érveket, amiket felhoztam. Nyilván, ezek a saját példánk alapján készültek - másnak a sajátjába kell(ett volna vagy kellene) belegondolni. És ha nem megy egyedül, keressen szakembert, aki ért hozzá, hogy ne süppedjen még mélyebben a sárba, mert van egy pont, ami után már senki sem tud segíteni, csak a lottóötös, ami - mint tudjuk - elég ritka jószág...

Fejlemények

Ez érdekes... van combizmom. Már úgy értem, látszik is, hogy van, mert nyilván eddig is volt valamennyi. Már nem okoz különösebb gondot a combgyakorlatok elvégzése sem. Most vagyok túl a 15. edzésen, és meglepőek lettek az eredmények. Ráadásul a 13. után is mértem magam, így egész jó részeredményeim vannak már. Íme:

                           derék    csípő        comb
induló méretek:    86 cm    98 cm      58 cm
10 edzés után:     82 cm    96 cm       56 cm
13 edzés után:     80 cm    95 cm       55,5 cm
15 edzés után:     79 cm    94,5 cm    54,5 cm

Szóval, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy ez a torna használ. Közben nem fogyókúrázom, nem éhezek. Sőt, tegnap egy szelet dobostortát is megettem. Ennek ellenére alakul a testem, kezdenek rendesen fejlődni az izmaim. Már nehezítve is tudok végezni egy-két gyakorlatot. Fog ez menni. Ha nem is lesz 2 számmal kisebb a ruhaméretem, de az önbizalmam mindenképp nő. :)

Lássuk a számokat

Tegnap megvolt a 10. edzésem, de mivel elég elfoglaltak voltunk, nem tudtam ideírni az eredményt. Lássuk akkor most, mi a helyzet 10 edzés után - magam is meglepődtem.

Comb: 58 -> 56 (mínusz 2 cm)

Csípő: 98 -> 96 (mínusz 2 cm)

Derék: 86 -> 82 (mínusz 4 cm)

Szerintem ezzel igazoltam is, hogy a Callanetics nagyon ishatásos tornafajta. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mire jutok még vele. Mindenesetre folytatom a tornát, mert még van hová alakulni. :)

Cipők

Így néz ki 15 ezer forint cipőben. Nem tudom, mondtam-e, de nyertem egy 15 ezer forintos F&F (Tesco) vásárlási utalványt, amit cipőkre lehetett beváltani. Íme az eredmény - majdnem teljesen, ugyanis még vennem kellett hozzá egy 150 Ft-os harisnyát, hogy meglegyen a 15 ezer - nem csak hogy nem adtak vissza belőle, nem is vásárolhattam kevesebbért.

Most nagyon boldog vagyok. Imádom a cipőket és ezer éve nem volt lehetőségem magamnak cipőt venni - csak amit nagyon muszáj volt, hogy épp legyen mit a lábamra húzni -, ezért az a vásárlás most külön jól jött nekem. Arra meg nem is emlékszem, mikor vettem magamnak egy idényre utoljára 4 pár lábbelit. Az élet sokféleképpen lehet szép. És igen, tipikus nő vagyok. :P

Hatodik edzés

Most végeztem a 6. edzéssel. Még csak nem is lihegek. Ráadásul a menstruációs fájdalmat is teljesen elfelejthetem - észre sem vettem, hogy megjött. Már biztosan tudom, hogy változott az alakom, de a 10. edzést megvárom a méréssel. Addig is örülök, mert sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok a tornától, ráadásul már a csípőkörzéseken kívül mindenből el tudom végezni a 100 ismétlést. Van ugyan, amit többszöri nekifutásra, de a lényeg, hogy megy. Úgy tűnik, valóban a combom lesz a legkeményebb dió - a combizom-gyakorlatok mennek legnehezebben -, de nem adom fel azt sem. Mindenképpen vissza akarom kapni a normális lábaimat - ami azt jelenti, hogy nem ér össze a combom.

Új célom, hogy beleférjek egy korábbi kedvenc - M-es méretű - nadrágomba. Mivel az utóbbi időben nagyon frusztrált a vásárlás, aminek fő oka az volt, hogy eleve XL-nél kellett kezdeni a próbálgatást, nincs sok ruhám, amit fel tudok venni, de most úgy tűnik, hogy nem is érdemes vennem még egy darabig, majd ha már értelmes méretet tudok - addig pedig hordom, ami van. Most nagyon pozitívan állok a dolgokhoz.

Harmadik edzés

Nem bírtam holnapig várni. Egyszerűen annyira jól esik a mozgás, hogy tornáztam még egy órát így délután. Az egy óra torna arra is jó, hogy addig se nasizik az ember. Ráadásul tényleg érzem, hogy fejlődök. Még nem akarom megmérni magam, de látványilag igenis van változás - laposodik a hasam. 

Persze lehet, hogy csak bemesélem magamnak - ezért is nem mérem meg még -, de a lényeg, hogy ösztönöz a dolog. Amúgy egyszerűen lehet, hogy csak a tartásom javult, és mivel egyenesebben tartom magam, nem tűnik olyan megereszkedettnek a hasam. Az viszont tény, hogy már érezhetően létezik a hasizmom, ami ráadásul nincs is nagyon eltemetve a zsírpárnák alá. Ha a héten tudom tartani a napi 2 edzést, mondjuk azzal a könnyítéssel, hogy vasárnap csak egyet csinálok, akkor a héten gyakorlatilag végigcsináltam egy teljes egyetemi félévnyi tesit, ami azért nem is olyan rossz. 

Amúgy a rendszerességet sokkal könnyebb tartani, ha minél gyakrabban tornázik az ember. Ha hetente egy alkalommal akarnék mozogni, tuti addig tolnám magam előtt, amíg el nem jönne a vasárnap este. Vasárnap este meg már ki áll le tornázni?

A Callanetics ellenzőinek általában az az indoka, hogy unalmas milliószor ismételni ugyanazokat a mozdulatokat. Nekem viszont alapvetően nem ez az észrevételem. Nyilván nem túl változatos, amikor az ember számolgat, hogy elérjen egy gyakorlatból százat, viszont, meglepve tapasztaltam, hogy nem lihegek, nem kapkodom a levegőt, sőt, egyáltalán nem kell odafigyelnem a légzésemre. Vagyis a tüdőmet abszolút nem erőlteti meg a mozgás. Emellett ugyan a gyakorlatok nagyon intenzívek - az éppen mozgatott izomcsoport meglehetősen komolyan dolgozik -, viszont az aktuálisan nem dolgozó izmok teljesen el tudnak lazulni, abszolút nem zavarnak bele a mozgásba.

Izomlázam konkrétan nem sok van. Kicsit érzem a vállam és a combom - meglepő módon a hasizmom nem. Kiderül, hogy mennyire fog ez változni. Mindenestre, máris fittebbnek érzem magam, és igazából ez a lényeg.

Callanetics - 2. nap

Meglepően jól bírom ezt a tornát. Már egész sok gyakorlatot tudok 100-szor ismételni. Lesz ebből valami, érzem - ha más nem izomláz, bár az már most is volt. Most készítek magamnak egy energiaturmixot - szigorúan gyümölcsökből - és kimegyek az erkélyre a gyerekekkel, mert gyönyörű az idő.

Callanetics első edzés

Hát, finoman szólva meglepődtem. Valamikor ezer évvel ezelőtt csináltam már ezt a tornát - anyának megvan a könyv -, de úgy emlékeztem, hogy 10-20 gyakorlat elvégzése az elején már jónak számít. Elméletileg minden gyakorlatot 100-szor kellene ismételni - amikor már profi vagy -, de az elején akármilyen kevés is jó.

Nos, nekem a mai első edzésen a 60-80 ismétlés minden gyakorlatnál megvolt. Ráadásul végig tudtam csinálni a 45 perces edzésprogramot. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, sőt, rendesen meg is izzadtam, de ez most kifejezetten jól esett. Állítólag 10 edzés múlva már centikben lehet mérni a változást - de addig nem szabad mérni magam. 

Még egyszer a mai mért értékek:

• comb: 56 cm
• derék: 85 cm
• csípő: 98 cm

Ezekből az értékekből szeretnék lefaragni. Kiderül, hogy sikerül a dolog. Mindenesetre most egy alma elfogyasztása után úgy érzem, hogy rögtön kidurranok. Ez is valami. :)

Második fokozat

Rájöttem, hogy szeretek mozogni. Igazából ez ebben a formában nem volt kétséges, csak az, hogy mennyi időm van rá, de most úgy érzem, hogy a napi egy helyett, akár napi két órát is hajlandó vagyok rászánni a mozgásra. Egy kicsit felpörgetem a tempót is, vagyis nekiállok egy Callanetics programnak. Ez lesz a délelőtti tornám, délután pedig marad a kellemesen stimuláló jóga, ami inkább megnyugtat, mint a formámat erősíti.

Fotót nem fogok mutatni - nem azért, mert annyira ronda vagyok, hanem mert nem akarok most fotózgatni. Mindenesetre valami kiindulás kell, amihez viszonyítani fogok, úgyhogy legyen ez a ma reggeli: 105/85/98. 

Ebből persze rögtön látszik, hogy a 90/60/90 méretarány gyakorlatilag elérhetetlen számomra. Hozzá kell tennem, hogy nem is vágyom rá, mert az akkora darázsderék nekem már taszító. Viszont szeretnék egy kicsit formásabb lenni. 

Emellett pedig rá kellett jönnöm, hogy megint vehetek új fürdőruhát, mivel a jelenlegi ugyan arra alkalmas, hogy itthon tornázzak benne, amikor nem lát senki, viszont a mellem (nem is olyan) finoman kilóg belőle és össze is nyomódik tőle - azt hiszem, ez jelzi, hogy nem jó a méret -, ezért emberek közé nem mennék benne.

Azon gondolkozom, hogy ha valakinek nagy a melle, viszont amúgy vékony - nem mintha pillanatnyilag ez a veszély fenyegetne - az mind összeválogatott bikinit hord? És mit csináljon az, akinek nem szép a hasa. Mert nekem félő, hogy a csíkjaim egy része nem fog eltűnni. Tehát annyira nem érzem mutogatni valónak.

Ja és gyűlölöm azokat a pasikat, akik azt mondják, hogy az nem indok a laza hasra, hogy szültem két gyereket, mert az akkor is igénytelen. Tisztel Uraim, szüljetek ti két (kb 4 kilós) gyereket és jöjjetek ki a dologból azonnal feszes hassal, utána szapuljátok a nőket.

Persze lehet az egész terhesség alatt is extrémen tornázni, meg figyelni, hogy csak 5,5 kilót hízzunk. Aztán szülni egy két kilós gyereket. Utána nyilván nem marad az emberen 10 kiló felesleg. De az egészséges? Mert ha igen, akkor én nem akarok egészséges lenni.

És még valami. Most elkezdek mozogni. Nem azért, mert kényszerítenek. Nem azért, mert 200 kiló vagyok. Nem is azért, mert piszkálnak az alakomért. Hanem mert én mozogni és változni akarok. Ugyanis a kényszerítés nem segít. Ha az ember maga nem akar változni, szidhatják hogy undorító, csak még többet fog enni bánatában.

Még egy dolog - kicsit sok ma az agymenés. Szóval, aki azt mondja, hogy a férjének x gyerek és plusz néhány kiló után is tetszik, az nem feltétlenül önámítás. Sőt, a férj se feltétlenül hazudja, hogy tetszik neki az asszony. Ugyanis néhány - akár egy - szülés után igenis átalakul a test, aki ezt nem fogadja el, az próbálhat tenni ellene, de attól még így van. Soha nem fogok úgy kinézni, mint 18 évesen. Sőt, olyan se leszek már, mint a diplomaosztón vagy az esküvőmön voltam. Ettől persze még nem fogok leülni és megvárni, amíg szépen szétfolyok a kanapén, csak tisztában vagyok vele, hogy nem fogok tudni visszaalakulni. Mert a mellem megnőtt és már nem fog visszamenni. Két gyerek szoptatása után kicsit meg is ereszkedett. Nem lóg nagyon, de nem olyan, mint egy tinilányé. A csípőm is szélesebb - próbáljatok meg két négy kilós gyerek megszülését megúszni enélkül - és nem azért, mert zsírosabb, hanem mert a csontok elmozdultak. Na, ezek sem tudnak visszamenni már.

A hasam lehet feszesebb. Sőt, a combom is - bár az nem is olyan vészes. Ezekért meg is fogok tenni mindent. És bár a testtömeg indexem szerint a súlyommal nincs különösebben baj, szeretnék még leadni néhány kilót. Nem akarok 50 sovány lenni, sőt, ha jól oszlik el, ilyen súllyal is el fogom magam fogadni.

Soha nem leszek igazán izmos, mert (ez nem ideológia gyártás) nem tetszik. Akkor sem tetszett, amikor kifejezetten vékony voltam.

Azt hiszem, körülbelül minden neten fellelhető, számomra sértő dologra válaszoltam ezzel. Akinek nem tetszik, lehet utálni érte.

Ja, még valami. Nem fogyózom. Nem szedek étrend-kiegészítőt, nem éhezem, nem diétázom direktben. Viszont igyekszem sok növényt enni - zöldséget és gyümölcsöt is (ez nem átalakulás vagy megerőltetés) -, nem eszem meg 3 adag kaját egy ültő helyemben - nem mintha bírnék (ezen segít a jóga például) -, nem nasizom egész nap. Viszont megpróbálok nem összevissza, hanem szervezetten enni. 

Ennyi. Ha ezzel lehet alakváltozást elérni, akkor fogok változni, amúgy meg vagy változtatok még valamin, vagy nem fogok változni. Ez van. Lehet utálkozni, véleményt formálni stb. Viszont mindenkinek mondom, hogy én ezt magamért csinálom, tehát csak magamat okolhatom minden eredményért és eredménytelenségért. Senki feloldozása nem kell. Én ilyen vagyok és kész.

Most pedig, miután összedobáltam ezt a hosszú, viszont összefüggéstelen bejegyzést, megyek és tornázok egyet.

Próbálkozzunk a mozgással

Na, nem kell félni, nem viszem túlzásba, csak éppen annyit mozgok - a gyerekek utáni szaladgálás és a házimunka mellett -, amennyi még nem megerőltető. A Wai Lana jógát kezdtem el csinálni - már két napja végig is tudom vinni a 45 perces edzésprogramot (konkrétan az Ébreszd fel a tested DVD-t), és csak azok a mozdulatok okoznak nehézséget, amiket gimisen sem tudtam megcsinálni (pl. izomból hátrahajlás bokáig és vissza). Persze még nem megy minden mozdulat tökéletesen, de látványosan fejlődök, és például a hasizmom már érezhetően megjelent a löttyedt bőr- és hájréteg alatt - nem, nem utálom magam, csak tény, hogy szülés után így néz ki az ember hasa (tisztelet a szerencsés kivételeknek).

Mindenesetre ez a napi egy tanítási órányi torna nem merít ki túlzottan, ugyanakkor megmozgat, okoz egy kis izomlázat és reményeim szerint alakít is valamit a testemen. Emellett igyekszem odafigyelni a táplálkozásomra is - de soha többet nem csinálok agresszív szénhidrátdiétát -, inkább több rostban gazdag élelmiszert fogyasztok és kicsit ráálltam a levesekre, mivel a forró leves telít, táplál, ugyanakkor főleg lé (feltéve, ha levesként eszed, nem raguként), így kevésbé hizlal. receptek hamarosan az élménykonyhán.

Jelenleg elsősorban formába akarom hozni magam - jó lenne fogyni néhány kilót (a 10 kiló lenne a cél, de csak lassan, hogy meg is maradjon, de valójában már 5-8 kilóval is egész elviselhetően néznék ki) -, de nem fogok aszkétaként élni, az nem az én világom.

Majd szólok, ha sikerült elérnem valamit. Ja, lehet, hogy be kellene szereznem egy mérleget? :P

Számvetés

Aki szelet vet, vihart arat. Akkor aki számot vet, egyenletet arat? Vagy faktoriálist? Vagy mit?

Na jó, hülyeség off. Igen, régen voltam, mert kevés dolgot tudnék magamról mondani, az életem többi aspektusát meg elmondja a többi blogom. De most egy kicsit magammal is foglalkozok. Épp ideje...

A mai tervezett programom: cipővásárlás. Ilyet sem csináltam már jó ideje. Pedig imádom a cipőket, csak ha az embernek van két gyereke és egy dolgozó férje, akkor az otthon üléshez nyilván magára költ a legkevesebbet. Most sem fogok "költekezni", de mivel nyertem egy 15 ezer forintos cipővásárlási utalványt, most veszek magamnak cipőt. 

Sőt, lehet, hogy egy kalapot is veszek. Említettem már, hogy mennyire irigylem Chaterine-t? Na nem azért, amiért sokan - kellene a fenének az a hörcsög -, hanem a kalapok miatt. Imádom a kalapokat. De ezt a szenvedélyemet három dolog is a földön - vagy inkább a padlón tartja. Először is, a kalapok nem olcsók, ez tény. Másodszor van két igen alaposan megfogalmazott vélemény a környezetemből, amin minimum el kell(ene) gondolkodnom. Az első a Jozsóé: Már van egy kalapod. Igen, valóban van. Sőt, ami azt illeti egészen jól variálható is, de mit tegyek, ha én 50 kalapot is el tudnék viselni... A másik véleményt Adri fogalmazta meg ma: Ki hord manapság kalapot? És sajnos ez is egészen igaz. Kénytelen leszek megint ahhoz az elképzeléshez igazodni, hogy magam miatt öltözök fel úgy ahogy, nem pedig a divat vagy mások miatt. De persze én is félek, hogy nevetséges leszek.

Viszont most kinéztem egy szép, visszafogott kalapot a tescoban, ami csak 1800 forint. Annyit azért csak áldozhatok a saját "hülyeségemre", nem?

Közben most kezdek visszanőiesedni. Már az alakom is elfogadható - köszönhetően a jógának -, bár még van mit csiszolni rajta. A fejembe vettem, hogy megtanulok sminkelni is - hát igen, így 29 felé közeledve már illene -, sőt, még ékszereket is hajlandó vagyok hordani (ami azt illeti, kialakulóban van nálam egy komoly karperecmánia). Már csak valami szerencsés lottó- vagy egyéb nyeremény kellene, hogy ezt anyagilag is bírjam. Így főleg marad a hozott anyag, illetve a leleményesség. De azért néha bűnözni is szabad...