2010. május 31., hétfő

Reformkonyha

Vicces dolgokat okoz ez a cukordiéta az életemben. A polcok tele vannak mindenféle furcsaságokkal. Teljes kiőrlésű liszetk, rozsliszt, tönkölybúza liszt, graham liszt, búzakorpa, búzacsíra, zabpehely, kukoricapehely és hasonlók. Olyan az egész, mint valami biobolt kirakata. :)

2010. május 30., vasárnap

A nassolás elhagyható

Magamon is meg vagyok lepődve, hogy milyen jól alkalmazkodom ehhez az új életmódhoz, amit a diéta kényszerít rám. Néha ugyan rosszul mérem fel az egyes ételek tartósságát (glikémiás index), így hamarabb megéhezem, mint ahogy eljön a következő étkezés - ilyenkor kifejezetten ingerült tudok lenni -, ugyanakkor rájöttem, hogy az emberek nagy részénél megfigyelhető nassolási mánia simán visszaszorítható. Lehet a diétát úgy rendezni, hogy beleférjen egy-két édes dolog vagy akár egy egész "nassolós" étkezés, de semmi szükség nincs az elhízás fő alapjául szolgáló állandó csipegetésre. Persze, nekem is jól esne néha csak úgy egy szelet csoki vagy egy süti, de ez a dolog megállható és megszokható.
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, ő azért eszik, mert szeret enni, nem létfenntartásból. Nos, enni én is szeretek. De azért eszem úgy, ahogy, mert most muszáj, és könnyen el tudom képzelni, hogy a későbbiekben - ha már nem lesz muszáj (remélem, hogy nem lesz muszáj) -, akkor is jobban oda fogok figyelni arra, mikor, miből és mennyit eszek. Persze a cukrot vissza fogom hozni az étrendembe, legalábbis ami a süteményeket illeti, de ettől még élhetek tudatosabban anélkül is, hogy abba belezöldülnék. Még kiderül. :)

Cukordiéta - linzer és cappuccino

Nos, így néz(het) ki egy cukordiétázó uzsonnája. Jozsó szerint kevés, szerintem leginkább önámítás. Ugyanakkor a cappuccino elég jól telít, és végülis megehetek teljes 3 szelet sütit.
Más kérdés, hogy a cappuccino koffeinmentes és édesítőszeres, és a sütiben sincs cukor. De legalább a látszat megvan. :)

Cukordiéta - linzer

Íme az első diétás sütemény próbálkozásom.
A recept: 10dkg liszt, 3 dkg vaj, 1 tojás, sütőpor, vanilia aroma, 2 ek édesítő. A kenéshez kb 20 g lekvár (nekem nincs diétás), a szóráshoz 2 tk édesítő.
Nekem 4 centis kis linzerszaggatóm van, így ebből az adagból 22 darab süti lett.
Egy süti kb 4 g szénhidrátot tartalmaz, ezért uzsonnára megehetek belőle 3 darabot 2 deci tejből készült cappuccinoval.
Ebéd után megkóstoltam egyet belőle. Hát, nem pont olyan, mint az eredeti linzer, de azt hiszem, még mindig jobb, mint a semmi. Amúgy, ha nem hasonlítgatunk, finomnak mondható.

Az érem másik oldala

Kezdem megérteni azokat a lakókat, akik annak idején a BarBár bezárása mellett kampányoltak. Na jó, ez így túlzás.
Fáradt vagyok. Tegnap, amikor hazaértünk a kirándulásból és a vásárlásból, a lépcsőház és a lift tele volt ragasztgatva papírokkal, hogy valakinek születésnapi bulija lesz este és előre elnézést kér a hangzavarért.
Oké, felnőtt vagyok, én is voltam egyetemista, mi is buliztunk, megértem én. Aztán persze kicsit megszólal bennem a szülő. A buli kb a harmadikon lehetett, mindenesetre elég rendesen megrengette a mi falainkat is. Szerencsére Ferike nem ébredt fel rá (de csak mert jó alvó), én viszont nem tudtam tőle aludni. Oké, még ez sem teljesen igaz, mert a terhesség miatt egyébként sem alszon valami fényesen, de ez most akkor se hiányzott. Mondjuk, ha a gyerek felébredt volna rá, akkor tuti nem állom meg szó nélkül a bulit.
Az a helyzet - bár ezt nem tudja elképzelni, akinek nincs gyereke -, hogy ha egy 16 hónapos gyerek felsír az éjszaka közepén, mert nem bír aludni a lármától, akkor hiába kértek előre vagy akár utólag is elnézést érte, attól még ugyanolyan nehéz visszaaltatani. Amellett, hogy a buli után ők nyilván - vasárnap lévén - ha akarnak alhatnak délután négyig is, míg nekem ma is szépen besétált Ferike reggel hatkor, hogy akkor ő ébren van, kezdjük el a napot. És ezt szintén nem lehet befolyásolni egy bocsánatkéréssel.
Tehát, kérdezem én, ha orbitális, zajos bulit akar az ember, miért nem megy szórakozóhelyre? Ha meg házibulit csinál egy társasházban, miért nem gondol csak egy kicsit bele, hogy mások is laknak ott? Csak ebben a lépcsőházban három 3 év alatti és több egyéb korú gyerek lakik, amivel nyilván minden lakó tisztában van.
Persze ennek a bejegyzésnek igazából nem sok értelme van, hiszen azokhoz úgyse jut el, akik miatt felhúztam magam, de mégis, legalább kiírtam magamból a dolgot. Így már nyugisan - és álmosan - foglalkozhatok azzal, hogy legyen a családom asztalán étel, rendben legyen a lakás és közben játszani is legyen időnk Ferikével.
Kellemes vasárnapot mindenkinek. :)

2010. május 29., szombat

Cukordiéta - alapanyagok

A mai nap meglehetősen sikeresnek és eseménydúsnak mondható, amit az is mutat, hogy végre eljutottunk odáig, hogy én is elmenjek vásárolni. így végre beszereztem a diétámhoz néhány további alapanyagot, amiből süthetek és főzhetek.
Vettünk teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztet, búzacsírát, gerslit, durum tésztákat, illetve müzli alapot, zabpelyhet és kukoricapelyhet. Emellett beszereztem egy doboz por állagú édesítőt (hogy ne kelljen mindig mozsárral törögetni), illetve vettünk koffeinmentes kávét, mivel az meg épp elfogyott.
Közben sikerült találnom néhány olyan oldalt is, ahol direkt cukorbetegeknek való sütik és egyebek receptjei találhatók, így holnap ezek közül is meg fogok próbálkozni valamivel.
Még nem tudom, mit fogok készíteni, mindenesetre a receptek itt, itt és itt találhatók meg. Megjegyzés a Canderel oldalához: én nem bízom az aszpartámban, ezért aszpartámmentes műcukrot vettem, amiből jóval kevesebbet lehet naponta megenni. ebből fogom készíteni a sütiket is, ezért a receptek itt-ott el fognak térni azoktól, amiket ott találtam. Természetesen továbbra is szorgalmasan fogom felpakolni a recepteket és a hozzájuk tartozó képeket, hogy akinek kedve van, próbálgassa. Akinek meg nincs baja a cukrával, hát, az szerencsés és nem kell neki egyensúlyozni a sütik világában. Ugyanakkor a szénhidrát- és a GI diéta mindenkinek jót tesz, aki le akar adni pár kilót vagy egészségesebben akar élni (nem muszáj 175 grammosat csinálni, ha nem kötelező egészségügyileg).

Cukordiéta - házi zsömle

Végre találtam egy olyan zsemle receptet, ami valóban ízlik, puha és még a szénhidráttartalma is elfogadható. (54 g CH/100 g)
Mindössze annyit változtattam az eredeti recepten, hogy kicsit kevesebb cukrot tettem bele, illetve tettem a tetejére  szezámmagot. Az eredmény annyira tetszik, hogy holnap szerintem ugyanebből a receptből készítek egy formakenyeret is, mivel azt könnyebb lesz megfelelő méretűre darabolni a méréseimhez.

Gyereknapi kirándulás

Ma Ferikének elő gyereknapot tartottunk, ami konkrétan azt jelentette, hogy elmentünk a Nagyerdőre és sétáltunk egy nagyot. Valójában csak egy bő fél órát, mivel én nem nagyon bírtam a dolgot, de Ferike nagyon élvezte. Minden létező fadarabot megvizsgált a földön és alig tudta eldönteni, melyiket is vegye fel.
Szerencsére a kalandot megúsztuk kullancs összeszedése nélkül, ami pozitív, mivel a kullancsos oltást még nem kapta meg a gyerek.
Természetesen fotóztam is, viszont a képek száma miatt azokat most picasaweb albumban lehet megtekinteni. itt

Erkélynapló - az első eredmények




Ma délelőtt leszüreteltük az epertermés első hozamát, ami a képen látható 3 szem. Ez a mennyiség az anya által jósolt teljes éves mennyiség fele kellene, hogy legyen, szóval, elsőre egész szép teljesítmény. 
Ferikébe sajnos nem sikerült belediktálnunk a neki járó darabot (pedig neki akartuk adni a legnagyobbat), szóval a darabos gyümölcsöt még szoknia kell. De, majdcsak megjön ehhez is az étvágya.

2010. május 28., péntek

Cukordiéta - könnyű ebéd

Mivel a tegnapi ebéd annyira megterhelt, hogy még vacsorára is szinte csak gyümölcsöt bírtam ennni, ma egy kicsit könnyebb menüt választottam. Most nem lesz kép, mert még nincsen készen. szóval, a mai menü grillezett csirkecomb és zöldségek, illetve amerikai palacsinta Graham lisztből, almakompóttal.
A sülthöz egy teljes csirkecombot bepácolunk, hozzá elkészítünk egy répát, 3-4 rózsa brokkolit, 3 gombát. A répát kicsit elő kell párolni, különben nagyon nyers lesz, amit én nem szeretek. Ebédidő előtt olyan 10 perccel grillen vagy serpenyőben kisütjük. 2 evőkanál tejfölből és 0,25 dl tejből, sóval, kaporral szószt készítünk hozzá.
Az amerikai palacsintát 1 tojás, 4 deka Graham liszt, 0,5 dl tej, 1 édesítő és kis sütőpor összekeveréséből készítjük. Nem árt, ha áll egy kicsit sütés előtt. Ehhez az almakompót 1 almából, 2 édesítővel, ízlés szerinti fahéjjal és némi vízzel készül.
Ez a menü körülbelül ki is adja az 55 gramm szénhidrátot. Így a cappuccinom uzsonnára marad, viszont nem leszek kellemetlenül megtelve. :)

2010. május 27., csütörtök

Cukordiéta - kiadós ebéd





Mivel még van egy negyedórám ebédidőig, kihasználom az alkalmat és ismertetem a mai diétás menüt, ami a képeken szerepel. Igen, ez mind belefért az 55 grammos ebédbe - igazából még kicsit alatta is maradt.
Gombaleves: 5 csiperkegomba, 50 g natúr joghurt, só, bors, diónyi vaj. A gombaszeleteket a vajon a fűszerekkel megpároljuk. Kiveszünk néhány darabot levesbetétnek, a többit felöntjük vízzel (ízlés szerint). 5 perc főzés után beletesszük a joghurtot, amivel még egyszer felfőzzük. A tűzről levéve turmixoljuk a levest és visszatesszük bele a korábban félretett gombaszeleteket. (6,8 g CH)
Magyaros sertéscsíkok: 144 g sertéshús (én vaddisznót használtam), 1 szál újhagyma, só, bors, paprika, zsír. Na, azért egy pörköltöt bárki meg tud csinálni, úgyhogy ezt nem írom le. (1,24 g CH)
Csőben sült zöldbab: 150 g zöldbab, 2 tojás, 2 ek tejföl, 1 ek reszelt sajt, fél deci tej, só, bors. A tojást, tejet, tejfölt sajtot összekeverjük, fűszerezzük, ráöntjük a vajazott tepsibe tett zöldbabra és sütőben készre sütjük. (15,1 g CH)
Túrógombóc: 85 gramm túró, 1 tojás, 12 g búzadara, 2 g búzakorpa, 1 szem édesítő. Összekeveverjük, negyedóra pihentetés után sós vízben kifőzzük (4 darab lesz belőle). Diónyi vajon megpirítunk 2 evőkanál darált diót - ebbe forgatjuk a gombócokat. A kész gombócokat 3 szem édesítővel megédesített 3 evőkanál natúr joghurttal leönjük. (16,3 g CH)
Koffeinmentes cappuccino: 1 adag koffeinmentes kávéhoz hozzáteszünk 3 édesítőt (nem szeretem a keserű kávét) és beleöntünk 2,5 deci forralt, felhabosított tejet és cukrozatlan kakaóport szórunk a tetejére. (11,5 g CH)
Ha ezt a rengeteg dolgot összeadjuk, még mindig nem egész 51 gramm szénhidrát az eredmény, ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez így is elég bőséges ebéd, ezért a maradék 4 grammot inkább majd hozzácsapom az uzsonnához. Egy heti diétázás után nem is rossz, hogy miket tudok alkotni ebédre. :)

Erkélynapló - gyereksarok képekben

Na, így néz ki egy (nem trendi) gyereksarok az erkélyen.

Erkélynapló - feladjuk a trendiséget

Nem vagyok karrierista, nem szeretek vásárolgatni, nincs minimum 30 pár cipőm, sem spotkocsim és még sorolhatnám. Röviden, nem vagyok trendi. És ha ez még nem lenne elég, ráadásul gyerekem is van. Sőt, szeptembertől egyenesen kettő lesz. Az pedig a nem trendiség legalja ebben a korban - sosem fogom megérteni miért. Tehát igazából már több, mint 2 éve (fogantatás, nem szülés) feladtam a trendiség lehetőségét.
A gyerek nem trendiségére akkor jöttem rá először, amikor a neten próbáltam ötleteket keresni arra, hogyan kellene úgy berendeznem az erkélyt, hogy nekünk is és Ferikének is kényelmes legyen. Gondoltam, más is él erkélyes lakásban kis gyerekkel és más is akart már gyereksarkot kialakítani az erkélyen. Nos, vagy én kerestem rosszul, vagy az ilyen emberek nem tették netre az ötleteiket, vagy nem léteznek ilyen emberek (több lehetőség nem jut eszembe). Én viszont nem adtam fel a reményt, hiszen a gyerek az életünk része, így nem szeretném kirekeszteni abból a részéből sem, amit az erkélyen töltök. Ez különösen akkor igaz, amikor ilyen szép idő kezd lenni, én meg elég fáradékony vagyok a terhesség miatt, így szívesebben ücsörgök az erkélyen, minthogy Ferike után rohangáljak (amit 5-10 perc után már nem bírok szusszal). a levegőzés így is megvan, viszont sokkal kevésbé megerőltető.
Ma végre eljutottam odáig, hogy a tettek mezejére is léptem. Az erkély most amúgy elég zsúfolt, mivel a felújításkor maradt csempe és egyéb építészeti cuccok még ott éktelenkednek - még nem volt, aki elvigye őket apáékhoz -, így egy kicsit jobban át kellett gondolnom a dolgot. Ennek ellenére azért csak sikerült egy kicsit átalakítani a dolgokat. A koktélparadicsom dézsája bekerült abba a sarokba, ahol eddig az összezárt kerti székeket tároltuk, míg a székeket átpakoltam az erkély másik oldalára - ideiglenesen a grill mellé, de ha eltűnik a szemét, akkor annak a helyére fognak kerülni a sarokba.
Ez a kis átpakolás egész sok helyet szabadított fel az erkély padlóján, ahová az amúgy nem használt székpárnákat pakoltam le, hogy leülve ne fázzunk fel. A párnákat össze is fogom majd varrni, hogy ne csúszkáljanak szanaszét . Ezt már el is kezdtem, de 11 párna van most a földön, én meg elég lassan varrok pelenka öltéssel, így csak egy oldal megvarrására jutott még időm. Ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy kikapcsolódásnak és a mindennapi problémák elfelejtésének is jó módszere, ha az ember kiül az erkélyre varrogatni, miközben a gyerek ott játszik mellette.
A gyereksarok ezzel gyakorlatilag készen is van, mindössze annyi kellett még a tényleges megvalósításhoz, hogy kivigyünk néhány olyan játékot, amit Ferike nem tud ledobálni (remélem), illetve nem árt nekik az esetleges durva időjárás - azért nem hiszem, hogy szanaszét kint fogjuk hagyni, még ha vízállók is.
Az új "berendezés" kipróbálására ma délelőtt már egy órát kint töltöttünk az erkélyen, sőt, Ferike ott fogyasztotta el a szokásos tízórai joghurtját is.
Azt hiszem, ezzel a mai napom máris tevékeny volt, így máris jobban érzem magam. Persze később még lehet, hogy kiülök tovább varrogatni a párnákat. (Ja, és majdnem elfelejtettem, közben egy újabb eper indult érésnek a balkonládában :))

Erkélynapló - mire jó a sok fotózás

Meglepő dolgot tapasztaltam az imént, amikor megnéztem közelebbről az előző bejegyzéshez mellékelt képet. :) A sziklakertben egy hatalmas gyomnövény ácsorgott vidáman. Az első gondolatom az volt, hogy hogy nem vettem én ezt észre. Jelentem, már nincs ott - az előbb kigyomláltam. Ebből is látszik, hogy akármilyen körültekintően teszem is kint a dolgomat, mindig elkerüli ez-az a figyelmemet, amit néha pont egy fotó világít meg, ha úgy tetszik, más szemszögből. :)

Erkélynapló - illatok

Tegnap este nekiálltam kicsit rendbeszedni a növénykéket az erkélyen. Gyomláltam, locsolta, kötözgettem. Amikor a futtatott koktélparadicsomot kötöttem fel, leültem mellé egy szivacsra - terhesen fárad az ember -, hogy könnyebb dolgom legyen. 
Aki már kötözött vagy ültetett paradicsomot, az tudja, hogy ha csak egy picit is hozzáérünk a paradicsom leveléhez vagy szárához, akkor máris átható illattal árasztja el a környezetét a növény. Így hát én is rögtön éreztem az a semmivel össze nem téveszthető paradicsomillatot. Ugyanakkor, elsőre meglepőnek tűnő módon egy sokkal édesebb, virágszerűbb illat is átszűrődött a paradicsomtól érdes levegőn. Először nem is tudtam, hol keressem az illat forrását, mivel a virágos ládák még nincsenek virágzó állapotban, de aztán oldalra néztem és láttam, hogy az időközben üde növénytársulássá fejlődött sziklakertben nyíló törpeszegfű illatozik ilyen kellemesen.
A képen ugyan nem látszik jól, de három világoslila szegfű nyílik a tálban, ami elég is ahhoz, hogy ha mellételepedünk, kellemessé tegye az ott tartózkodást. Ismét egy olyan dolog, ami miatt úgy gondolom, érdemes ezekkel a növényekkel foglalkozni. :)

Erkélynapló - Eper

Érik egy szem eper a balkonládában.
Ahogy az a képen is jól látható, elkezdett érni az első szem eprünk. Nem ez lesz ugyan az első dolog, amit "szüretelhetünk" a ládákból, hiszem a saláták és a fűszerek már régen szedhető állapotban vannak - szedjük is őket rendszeresen -, viszont ez lesz az első szem gyümölcs, ami az erkélykertészetünkben termett. Még egy-két nap és le is szedhető. Nem mondhatom, hogy óriási méretű példány, de nem is kicsi. Mindenesetre, a harmada pont elég lesz arra, hogy megkóstoljuk, milyen az erkélyen termett eper. :)

2010. május 26., szerda

Cukordiéta - pizza

Nem csalás, nem ámítás, csak sok számolás kérdése, hogy nagyon néha ehessek én is egy pizzát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy most akkor irány a pizzéria vagy rendelünk netről, hanem ehhez most dolgozni kell.
A legnagyobb bűnözést egyértelműen maga a pizzatészta jelenti, amelyet - lássuk be - elég nehéz elkerülni. A liszteknek pedig, bármelyiket is választjuk, elég nagy a szénhidráttartalma. Ezen mondjuk enyhíthetünk, ha teljes kirőrlésű, graham vagy durum lisztet használunk. Az én pizzám most fele-fele arányban tartalmaz teljes kiőrlésű és graham lisztet. Igen, egy kicsit barna lesz a tészta, de ha ez kell ahhoz, hogy pizzát ehessek én simán bevállalom. Szóval kell 10-10 deka liszt, valamilyen élesztő (én instanttal szoktam dolgozni), csipet só és csipet cukor (cukor nélkül az élesztő nem fut fel), 1-2 evőkanál olaj és annyi víz, amivel összeáll. Ezután már csak meg kell keleszteni. Ez a nem túl nagy adagnak tűnő tészta 2 személyre készül és egy nagy pizza lesz belőle - természetesen nem túl vastag tésztával.
A feltét már sokkal érdekesebb kérdés. Először is kell pizzaszósz. Nem bolti, mert akkor aztán szintén megszaladnak a szénhidrátok. Fog az ember egy fél doboz sűrített paradicsomot vagy egy fél üveg házi paradicsomlevet (ha lehet inkább ezt), 1 gerezd fokhagymát, sót, borsot, oreganot, bazsalikomot, kakukkfüvet, és az egészet szépen összefőzi. Nagy kaland :).
Maga a feltét nyilván a kisebb adag szénhidrát - mint mindig. Először is tudni kell, hogy én, ha rendelem a pizzát alapvetően a következő kritériumoknak megfelelő egyedeket keresem. Legyen rajta paradicsom, gomba, valami húsféle meg sajt. A többi feltét - ha van, ha nincs - általában mellékes. A mostani pizzára én a következő dolgokat készítettem elő: 3 paradicsom (igazából csak 2,5-nek kellene számolni, mert a 3. elég kicsi volt), 1 paprika, 4 gomba (friss csiperke), egy kis adag savanyított gyöngyhagyma (Adri hozta valamikor, ez azért ment rá, mert volt), illetve egy jó adag sonka kis csíkokra vágva. Ez a mennyiség így ránézve annyi, amit egy pizzériában kb 3 pizzára raknak rá - lehet, hogy kicsit el is fogja áztatni a tésztát, de annyi baj legyen, megeszem én villával is. A feltétre ezen felül reszelt sajt kerül még. Trappista, mert az van itthon. Ha elkezdjük számolni, ez a mennyiség elég komoly mennyiségű szénhidrátot tartalmaz, de én ennek a negyedével kívánok megbírkózni, ami - most nem mértem grammra csak a tésztát - körülbelül megfelel a 45 grammos vacsorahatárnak. Ennyi feltéttel pedig igazán tápláló étkezés lesz így is. A maradék résszel meg majd Jozsó nagyon szívesen foglalkozik.
Ami a glikémiás indexet illeti, a graham és a TK lisztek javítanak a tényen, hogy mégiscsak kenyérfélét eszek. A zöldségek és a sonka alacsony GI-sek, a savanyú hagyma pedig még csökkent az összesített GI-n.
Ennyi lenen tehát a ma esti bűnözés, ami aztán azt jelenti, hogy a héten elvileg nem kellene több tésztafélét ennem. Kiderül. Mindenesetre, igyekszem úgy betartani ezt a diétát, hogy ne őrüljek bele abba, hogy nem ehetek meg bizonyos dolgokat. A sütikről így is le kellett mondanom.

Szurit kapott Ferike

Egy hónap csúszással ugyan, de ma végre sikerült beadatni a 15 hónapos oltást. Mert ugyebár tegnap már a 16. hónapot töltötte be az ördögfióka, viszont eddig nem voltunk Debrecenben, illetve múlt héten pont a tanácsadás időpontjában akkora vihar volt, hogy nem bírtunk kilépni az ajtón. De ma végre minden rendben zajlott, így a kisfiam gazdagabb lett egy lyukkal a vállán. A legközelebbi oltás (önkéntes bárányhimlő elleni - 5800 Ft) majd 6 hét múlva esedékes, addig legalább ehhez a dokihoz nem kell menni. Nem is baj, mert ugyan egyáltalán nincs messze a rendelő (kb. 10 perc kényelmes sétatempóban), de engem már ez is teljesen kifárasztott. Hiába na, azért egyre fárasztóbb minden.

Cukoordiéta - Gombás-májas tokány zöldséges rizottóval és paradicsomsalátával

Az ebéd egy nagyon fontos étkezés, különösen, mivel elvileg ekkor kell bevinni a legtöbb szénhidrátot az ember szervezetébe. Emellett az ebédről és a vacsoráról elmondható, hogy mivel az ezeket megelőző étkezések CH tartalma minimális, így ilyenkor már kopog az ember szeme az éhségtől. Jól meg kell tehát gondolni, mit készítünk magunknak ebédre.
Gombás-májas tokány: 136 g csirkemáj (3db), 12 g hagyma (1 kis fej), 106 g vaddisznó hús (nekem ez kb egy adagnak tűnt), 54 g gomba (2 fej nyers csiperke), zsír vagy olaj, fűszerek. A hagymát üvegesre pirítjuk a zsíradékon, rátesszük a csíkokra/kockára vágott húst, fűszerezzük, leégés ellen felöntjük vízzel. Amikor a hús majdnem kész, hozzáadjuk a feldarabolt májat és gombát. Készre pároljuk. (7,3 g CH - 20 perc főzés)
Zöldséges rizottó (bor nélkül): 50 g rizs (egy marék), 36 g sárgarépa (egy fél), 8 g petrezselyem (1/4), 16 g brokkoli (2 rózsa), 8 g hagyma (1 szál újhagyma), 2,5 dl zöldség alaplé (vígy víz és delikát), zsír vagy olaj. A hagymát a zsíradékon üvegesre pirítjuk, hozzátesszük a rizst, amit szintén megpirítunk kissé, utána felöntjük egy kis alaplével és hozzátesszük a kockára felvágott zöldségeket. Folyamatosan keverjük és mindig csak annyi alaplével öntjük fel, hogy le ne égjen. 20 perc alatt kész. (kb. 43 g CH)
Paradicsomsaláta: 1 paradicsom (72 g), 1 szál újhagyma (6 g), fél paprika (16 g), ecet vagy citromlé. A hozzávalókat feldaraboljuk, összekeverjük, savanyítjuk. (5 perc - kb 4 g CH).
Ezzel az ebéddel kb meg is van az előírt 55 gramm szénhidrát, amit csak az árnyékol be, hogy a legnagyobb részét a rizs adja, aminek nem túl jó a glikémiás indexe, viszont a változatos étrend miatt kell. Az eredmény: vagy kibírom uzsonnáig vagy majd eszek valami gyümölcsöt közben.

2010. május 25., kedd

Cukordiéta - gyros vacsorára

Vicces dolog tud lenni ez a cukordiéta. Ha az ember beletesz a menübe egy kis szelet rozskenyeret, akkor nagyon nincs is hely másnak. Viszont, ha inkább húst és zöldséget használ, meglepő eredményekre juthat.
Gyros: 36 deka hús (én most vaddisznóból csináltam, de ízlés szerint bármi jó), 30 g hagyma (egy kis fej), 8 g fokhagyma (2 gerezd), gyros fűszer, zsír vagy olaj. Értelemszerűen kell elkészíteni. A hagymát zsíron üvegesre pirítani, húst rá, aztán fűszerezni, vízzel felönteni, hogy párolódjon. Na, ez az egész így kb. 6g szénhidrát.
Öntet gyrosra: 112 g tejföl, 50 g kefír, 6 g fokhagyma (2 kisebb gerezd), kapor, só. A tejföl-kefír keveréket kétfelé vesszük, egyik felébe fokhagymát, a másikba kaprot teszünk, mindkettőt sózzuk. Na ez 7,3 g szénhidrát.
Saláta: 122 g káposzta, 242 g paradicsom (3 db), 130 g paprika (2 db), 72 g uborka (1/3 db). Felvágjuk, összekeverjük. Ez 21,8 g szénhidrát.
Tehát, a teljes menü összesen körülbelül 35,1 g szénhidrátot tartalmaz. Ez bőven elég 2 embernek, én tuti, hogy csak a kisebbik felét fogom bírni (ha egyáltalán) megenni, úgyhogy számoljuk úgy, hogy a kisebb fele kb 15 g CH.
Nos, ha most belegondolunk, hogy a cukordiétámban kb 45 g CH kellene vacsorára, ez érezhetően kevés. Persze mondhatnánk, hogy így kevésbé hízlal, de valamiből a gyereknek is fejlődnie kell. Szóval kell még mellé valami. Ihatnék ugyan egy jó nagy bödön tejet (oké, annyit úgyse, amennyi hiányzik), de ehhez pont nem jó a tej.
Gyümölcssaláta: 1 narancs (96 g), 1 alma (144 g), 2 kivi (112 g). Összevágjuk, összekeverjük. Ez így 30,1 g CH, amivel meg is van az előírt adag., ráadásul a dolgok nagy része alacsony GI-s, vagyis az éjszaka tuti nem fogok megéhezni. Csak bírjak ennyit enni. :)

Cukordiéta - uzsonna fagyival

A cukordiéta nem is olyan rettenetes dolog, esetenként, amikor sikerül valami finomat készíteni.
A képen látható (amúgy kis) tányér ennivaló az uzsonnám, ami meglepő módon belefér a 20 gramm szénhidrátot előíró diétába. A süti a korábban leírt muffin receptből készült. A középen lévő fagyi 100 gramm natúr joghurtot és 25 gramm meggybefőttet (csak befőtt volt) tartalmaz - mindössze összeturmixoltam és lefagyasztottam őket. Emellé pedig még befért a dolgoba egy kivi is. Így egy egész tápláló és finom uzsonnát sikerült összedobnom, és még a glikémiás indexére se lehet nagy panasz. A fagyiban nincs édesítő, többek közt a befőtt cukortartalma miatt, így jó savanyú lett. Ha valakinek úgy jobban ízlik, édesítse. Nekem így volt tökéletes.

Erkélynapló - Új jövevények

Ma délelőtt, apa jóvoltából, megérkeztek az erkély új "lakói". Konkrétan két tő édespaprika és egy tő zellerpalánta. Ezeket ügyesn ki is ültettem. Sajnos az utazás az egyik paprikát megviselte, ezért fel kellett karózni. A biztonság kedvéért a másikat is felkötöttem inkább - a paprika szára törékeny, és mostanában elég erős szelek fújnak errefelé.
Az új növények mellett újabb eredményeket is elkönyvelhetünk a kis "kertecskénkben", ugyanis a koktélparadicsomon megjelentek az első bimbók, ami azt jelzi, hogy nemsokára virágozni is fognak a tövek. Én a másik két paradicsomtövön is látok némi bimbókezdeményt, de lehet, hogy csak bebeszélem magamnak. :)
Mindenesetre, az biztosnak látszik, hogy a balkonládáink számát gyarapítani fogjuk - valószínűleg még az idén -, illetve az eper sikerén felbuzdulva jövőre valószínű, hogy több láda eperrel is gazdagítjuk majd a kínálatot.
Az erkélykertészet szintén nagy eredménye, hogy Ferike úgy tudta kint tölteni az idejét, hogy közben nem tépkedte le a növények leveleit és virágait. (A virágokról jut eszembe, hogy a sziklakertben szépen virágzik a törpeszegfű, meg valami sárga virágú növény is, aminek nem tudom a nevét.)
Még ki kell majd mennem valamikor egy kis gyomlálásra, de most éppen uzsonnaidő közeledik. Talán majd ha Jozsó hazaért, akkor még szánok egy kis időt a kertészkedésre.

2010. május 23., vasárnap

Diétás muffin

Ha az ember terhességi diabétesszel kínlódik, hamar rájön, hogy mekkora szerepet játszik az életében az édesség. Sajnálatos módon ilyenkor nem elég a cukrot elhagyni az étrendből, hanem pontosan számon kell tartani, mikor, mennyi és milyen minőségű szénhidrátot fogyasztunk. Ennek örömére rögtön száműzni kell pl a fehér lisztet és minden süteményt. Sajnos, ez nekem nagyobb probléma, mint azt elsőre gondoltam. Többszöri nekifutásra azonban sikerült megtalálni (megalkotni igazából) egy olyan receptet, ami a sütiigényemet legalább némiképp kielégíti és teljesen liszt- és cukormentes.
A recept: 2 tojás, 10 dkg reszelt alma, 5 dkg darált dió, fél cs. sütőpor, édesítő (én 4 db-ot használtam hozzá). Ebből 8 muffin lett, aminek darabja mindössze 1,7 g szénhidrátot tartalmaz, ráadásul teljesen alacsony a glikémiás indexe, szóval tökéletesnek mondható. 
Házi krémtúróval (100 g túró, 50 g banán, édesítő, fahéj) két darab megehető belőle egy uzsonnára. Ez egészen jól hat még az ember tudatára is, mivel úgy tűnik, mintha rendes sütit ehetnék. Szóval, tiszta nyereség. Most egész jól is vagyok. Placebo endorfintermelés beindult.
További variációk, amiket még feltétlen ki fogok próbálni: kakaó, fahéj, esetleg kókuszreszelék. Novemberig az ember nem ehetei azért ugyanazt. ;)

2010. május 19., szerda

Ferenc József császár kedvenc desszertje

Ma császármorzsát ettünk uzsonnára, ami - nem meglepő módon - nagyon ízlett Ferikének. A dologhoz tartozó érdekesség, hogy a császármorzsát Ferenc József császár kedvenc desszertjeként tartják számon. A név keletkezéséhez több történet is tartozik, íme kettő ezek közül:

Egy alkalommal vadászat közben a császár lemaradt kísérőitől. Az erdőben eltévedve egyre éhesebben próbálta megtalálni társait, de csak egy kunyhóra bukkant. A szegény ház gazdasszonya épp vacsorát készített, amikor az uralkodó bekopogott hozzá. Az öreg parasztasszony megilletődött a nem várt vendéget látva, és bár csak szerény étekkel szolgálhatott, szívesen kínálta vele őfelségét. A tojásból és lisztből készült eledelt Ferenc József eleinte kétkedő tekintettel nézte, de éhsége nagyobb úr volt, és nekilátott a falatozásnak. Míg az asszony mentegetőzött, mondván, ez csupán egy kis morzsa, a császár jóízűen fogyasztotta el a feltálalt fogást. Miután az uralkodó lenyelte az utolsó falatot is, megjegyezte: "Na igen, de nem akármilyen, ez császármorzsa!"

Egy másik történet szerint az udvari szakács kedveskedni akart az étvágytalan császárnénak, Sisinek. Erzsébetnek ugyan nem ízlett a neki szánt desszert, annál inkább férjének, így az eredetileg császárnőmorzsának (Kaiserin Schmarrnnak) keresztelt ételt egyszerűen átnevezték császármorzsának. 

Természetesen nem tudjuk pontosan, hogy ezekben a történetekben mennyi az igazság, de az biztos, hogy az én kis Ferenc Józsefem legalább annyira szereti a császármorzsát, mint ugyanezen a néven beiktatott uralkodónk.

Erkélynapló - a kényszerszabadság eredményei

Először is emelem a kalapom Jozsó előtt, aki nehezen mondható igazi kertész típusnak, ugyanakkor nagyon lelkiismeretesen gondozta az erkélyre kitelepített növényeimet. Ennek persze az is lehetett az oka, hogy nem nagyon volt sok elfoglaltsága, ami lekötötte volna az idejét. Mindenesetre legalább locsolta a balkonládákat (igen, akkor még kellett locsolni, nem úgy, mint mostanában), illetve fúrt rájuk lyukat, hogy a felesleges víz kifolyhasson belőlük (ez a mostani időjárás mellett nagyon hasznos).
Amikor hazajöttem egy hete, a balkonládákban csodálatos és élénk növénytársulásokat lehetett látni. Ezeknek persze elég nagy hányada volt gyom :). Nem kértem Jozsótól, sőt, inkább arra bíztattam, hogy ne kezdjen gyomlálni, hiszen nem is tudtam volna neki minden növényről látatlanban elmondani, hogy az gyom-e. Így a gyomtalanítás rám maradt, ami nem is baj, hiszen legalább volt valami változatosság a rengeteg takarítás közben.
Az erkély az "elköltözésem" óta gazdagabb lett egy hatalmas konténerrel, (Adriék szobafenyője volt benne eredetileg, de az sajnos kipusztult belőle, így megörököltük) amibe két tő nagyra növő fájú - valószínűleg - koktélparadicsom került. Ehhez apa készített egy impozáns felfuttató állványt is. Jelenleg nagyon rossz kint az idő - meg koszos az erkély, úgyhogy nem készítek képet, de majd később fogok.
A paradicsomokat tartalmazó balkonládából sajnos egy tő paradicsom megrekedt, majd egy másik ládába átkerülve végleg megadta magát. A helyére egy tő fűszerpaprika került. Így most 4 tő paradicsommal büszkélkedhetünk, amelyek remélhetőleg fognak termést is hozni. Jelenleg még virágkezdemény sincs rajtuk, de az korai is, meg az időjárás sem túl kedvező nekik. Ugyanez a láda bebizonyította, hogy a hónapos retek nem balkonládába való növény. Kikeltek, megnőtt a levelük, viszont maga a retek nem fejlődött ki. Tapasztalat levonva.
A fűszeres és salátás ládák viszont gyönyörűen néznek ki. A borsmustár olyan határozottan fejlődik, hogy alig engedett fel maga alól egy-két szál gyomot. Van két szépen fejlődő lollo rosso salátánk is - összesen kettőt ültettünk, és az is lehet, hogy át kell őket helyezni a későbbiekben, hogy jobban elférjenek. A tépősaláta, amit palántából neveltünk már egészen nagy, de jól fejlődik a magról vetett madársaláta is.
A fűszeres ládában igazán nagy dolgok történtek. Először is, kikelt a bazsalikom, ami a legneccesebb volt a fűszerek közül. A bazsalikom nem túl nehezen kezelhető növény, a magja is könnyen megszedhető, ugyanakkor csak abban az esetben csírázik ki, ha az aprócska fekete magjait kiszedjük a magházból. Ezt a tapasztalatot anyával szereztük tavaly. Valójában én nem is emlékeztem, hogy elültettük-e a bazsalikomot, de örülök, hogy az is kikelt szépen. A tőszaporítással hozott metélőhagyma és kakukkfű szintén gyönyörű és egészséges. Jelenleg mindekettő virágzik is. Jozsó szerint a metélőhagyma túl nagy is és elnyomja a kakukkfüvet, ami nem is tűnik akkora túlzásnak. A borsikafű még nem került bele a ládába, mivel annyira picik voltak még a növénykék anya kertjében, hogy nem mertem kivenni őket, nehogy elpusztuljanak az átültetés vagy a szállítás miatt.
A petrezselyem és a kapor is gyönyörűen kel a másik fűszeres ládában. Ebből a ládából még a zeller hiányzik, de az még jelenleg nem kelt ki anyánál, hogy palántát tudjunk hozni belőle (amikor a ládákat ültettük be, még nem volt zellermagunk, ezért nem magról keltettük itthon).
A virágos ládáim kicsit furábban néznek ki. Ezekben valószínűleg még mindig vannak gyomok, mivel a beléjük ültetett virágok közül sokat nem ismerek fel a száráról - nem szoktunk olyanokat vetni otthon - , ezért csak óvatosan mertem gyomlálni.
A levendulás láda valószínűleg nem sok virágot fog tartalmazni. Egyetlen olyan növényt találtam a gyomok között, ami talán virág, de ebben sem vagyok biztos. Sajnos a levendulának több hely és termőföld kell, mint amit egy sima balkonláda nyújtani tud, ezért ebben reménykedtem legkevésbé. Ha mindössze ez az egy szál bársonyvirág marad a ládában, akkor azt át fogom ültetni egy másik virágos ládába. Ezt a ládát pedig csemegepaprikával fogom bepalántázni. Két-három tő paprika belefér a ládába, és ahhoz még a föld is elég lesz.
A sziklakert is gyönyőrűen burjánzik. A kis kék virágok már elvirágoztak benne, de az esőnek hála nagyon szépen megnőtt a többi növény, így még le is lógnak itt-ott a tálból, ami különösen szépen mutat.
Az erkélyünk igazi büszkesége az epres láda, amiről anya azt mondta, hogy örülhetek, ha 2-3 szem epret fog teremni. Ezzel szemben múlt csütörtökön 32 epret számoltam meg a töveken, és még virágok is vannak rajta. Ez a sok eső nekik legalább jót tett - szépen növekednek az eprecskék a töveken.
Sajnos rossz dolog is van az erkélyen, ugyanis a tatarozás eszközei közül sok még kint van, mivel nem tudtuk hová tenni. Majd hazaküldjük apával vagy Lacival, ha erre járnak. Szóval, most a rossz idő mellett azért is nehéz kimenni az erkélyre, mert tele van csempével, festékkel, szigeteléssel meg takarófóliákkal. De ez majd megszűnik és akkor ismét odaférek rendesen a ládácskáimhoz. :)
Na, ez jó hosszú bejegyzés lett - remélem, nem hagytam ki semmit :)

2010. május 14., péntek

Újra itthon - végre tisztaságban

Nos, meg kell, hogy mondjam, a tavaszi lakásmegújítás kissé nagyobbra sikerült, mint terveztem. Egyenesen lakásfelújítás lett belőle. Itt jegyzem meg: SOHA TÖBBÉ NEM VESZEK OLYAN LAKÁST/HÁZAT, AMINEK NEM VOLTAM OTT AZ ÉPÍTÉSÉNÉL! Ha nem látják, hogy miből készül, bármi jó. Ez lehetett a jelszava azoknak a - Jozsó szerint - pékeknek, akik a vízcsöveinket rakták le. Így történhetett, hogy a 2 éves - tehát még újnak számító - lakásunkban felázott szinte az összes fal és az egészet szét kellett verni. Tegnapelőtt lettek készen vele, én meg ma fejeztem be a takarítást. Iszonyú kosz és rendetlenség volt. Arról nem is beszélve, hogy egy hónapja nem voltunk itthon Ferikével, mivel Jozsó is alig fért el és az összkomfortos lakás napokig teljesen komfort nélküli volt (szó szerint nem volt wc meg fürdő). De a lényeg, hogy végre túl vagyunk rajta, és még rend is van. Ez bizony nagyon jó érzés - meg fárasztó is. Alig állok a lábamon így 2 nap tömény takarítás után. Szerencsére a növényeimet Jozsó gondozta, így azok nem pusztultak ki az egy hónap kényszertávollétem alatt (de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz).
Így azonban, miután a munkások végeztek a lakással, most már nekiállhatok a majdnem nyárba átmenő tavaszi megújításomnak is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy holnap lefestem azt a két falat, amit már egy ideje készülök lefesteni - vagyis, csak az egyiket festem teljesen, a másik csak mintát kap. Ezután feltesszük az új függönyt a hálóba - azt legalább megcsináltuk anyával az egy hónap alatt. A dohányzóasztal teljesen, az ülőgarnitúra pedig félig készen van, de ezek még anyáéknál dekkolnak, arra várva, hogy Laci elhozza és beállítsa őket. Ez már, reményeim szerint, csak egy hét kérdése.
Közben újabb merész ötlet fogalmazódott meg bennem, miszerint fregolit fogok szereltetni az erkélyre, hogy kint tudjak teregetni. Ezzel jelenleg talán be is fejeződik a lakás megújulása erre az évre - legalábbis augusztusig, de ez már (szintén) egy másik bejegyzés...