2012. december 4., kedd

Könyvespolc

Az utolsó nagy lépés a lakás rendbe tételi projektben a hálószobai könyvespolc átpakolása, aminek végül m reggel volt időm nekiállni. Konkrétan leszedtem és elraktam egy szekrénybe azokat a könyveket, egyetemi jegyzeteket, amik nem az enyémek. Ha hazamegyünk a gyerekekkel, akkor a mondókázás mellett a következő lépés a saját könyveim helyre pakolása lesz, illetve elosztása a kétoldali polcokon.
Ma estére tervezek még egy kis kreatívkodást, bár nem tudom, mire lesz időm belőle. Jó lenne végre elkezdni a kaspó gyártást, de már néhány képkeret alappal is elégedett tudnék most lenni. Majd kiderül, mennyire leszek kimerült a nap végére.
Közben tegnap rájöttem, hogy a gyerekek kezdenek elég fegyelmezettek lenni ahhoz, hogy egyedül is ki tudjak velük mozdulni, csak jól meg kell gondolni, hogy hová megyünk. Most már ahhoz is elég nagyok, hogy egy-két kreatív dolgot elkészítsenek, úgyhogy mostantól erre is nagy hangsúlyt fogok fektetni. Első nekifutásra például a hétvégén sógyurmából készült karácsonyfadíszeket fogunk dekorálni, illetve kidíszítjük a Mikulásra vett bögréket is - remélem, fogják élvezni a dolgot.

2012. december 2., vasárnap

Adventi falu

Végre megpucoltam az ablakokat, kimostam a függönyöket és a nappaliban felállítottam az adventi falut is. Mindjárt jönnek a gyerekek és leszedik, de azért remélem, inkább csak nézegetni fogják.



2012. november 26., hétfő

Lakásfelújítás - Part 1

A hétvégén kifestettem a lakást (legalábbis a nagy részét). Majd folyamatosan teszek még fel képeket - amúgy is ígértem Ritának egy előtte-utána sorozatot, de most hirtelen csak ez az egy van, amit meg tudok mutatni.
Néhány óra, egy kis festőszalg és némi türelem segítségével így lehet az unalmas fehér folyosóból valami szépet alkotni. Eredetileg csak kétszínűre akartam, de végül ez a váltott csíkos lett a dologból. Én nagyon büszke vagyok az eredményre. :)

2012. november 20., kedd

Vége

Mivel előbb-utóbb úgyis eljut mindenkihez a dolog, úgy döntöttem, inkább leírom, hogy tőlem tudjátok meg, ne valami homályos pletykából.
Jozsóval úgy döntöttünk, hogy lezárjuk a házasságunkat, ő ezért tegnapelőtt el is költözött otthonról. Higgyétek el, ez nem volt sem egyszerű, sem hirtelen felindulásból meghozott döntés. Megpróbáltuk, ami az erőnkből telt, hogy rendbehozzuk, de ez sajnos nem volt elég, ezért döntöttünk úgy, hogy ez a megoldás mindenkinek jobb lesz. Így továbbra is jó viszonyban tudunk lenni egymással, ami a gyerekek érdeke is.
Még nem jó minden, nem vagyunk jól, nem vagyunk túl rajta, ezért kérlek benneteket, hogy tartsátok tiszteletben, hogy nem akarunk erről beszélni. Most elsődlegesen szeretnénk kialakítani egy olyan életvitelt, ami a leginkább elősegíti, hogy a gyerekeink a körülményekhez képest egészséges és kiegyensúlyozott környezetben nőhessenek fel.
Köszönöm a megértéseteket és a tapintatotokat.

2012. november 10., szombat

NNA - Tanulni kell


Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.

2012. október 30., kedd

2012. október 27., szombat

Dekoráció

A szombati munkanap nem sokat ér. Kicsit kába vagyok, bár igyekszem dolgozgatni. Amit ma mindenképp el kell végeznem, az készen lesz, de annál többet nem hiszem, hogy fogok tudni haladni.
A hangulatom javítása érdekében úgy döntöttem, hogy ma takarítani (igen, az hosszú távon hangulatjavító, mert rend lesz) és dekorálni fogok a lakásban. Szeretném ezt holnap is folytatni, úgyhogy valószínűleg ma az erkélyt kellene rendbe tenni, téliesíteni, illetve ablakot tisztítani, mert holnaptól jön a rossz idő, és egyetlen "kinti" munka miatt sem akarok megfázni. Bár, erre esélyem se lesz, mivel mire hazaérek, nagyjából be is fog sötétedni...
Mivel a gyerekek nincsenek itthon, így ha hazamegyek, ágyneműt fogok mosni, illetve most már magamnak is felhúzom a téli paplant.
Ami a takarítást illeti, először is ki szeretnék dobálni egy rakás szemetet, le akarom takarítani a gyerekek zsírkréta rajzait a falról - állítólag erre a fogkrém megoldást nyújt, hát ma kiderül, így van-e, és hát természetesen akarok porszívózni meg felmosni, fertőtleníteni, stb. Ezek egy rész valószínűleg áttolódik holnapra majd.
Ha a takarítás már túl sok lesz mára, ami esélyes, mivel elég sokáig tervezek ma dolgozni - persze majd kiderül, valójában meddig fogom bírni -, akkor jön a kreatív része a dolgoknak. Készíteni szeretnék három egyforma négyzet alakú képkeretet, ezekbe majd a gyerekekről fogok egy-egy képet betenni. A képek egymás fölött elrendezve a háló és a gyerekszoba ajtaja közötti falra kerülnek majd. Most még a keretek színén gondolkozom, illetve azon, hogy színes vagy fekte-fehér képeket tegyek-e ki. A fekete-fehér irányába hajlok, de még nem döntöttem véglegesen.
Ami a további dekorációt illeti, a hálóba az ágy feletti falra akarok készíteni egy papírmasé képet. Valmai olyan hatásúra gondoltam, mint a gyűrt bőrképek. Remélem, szépen meg tudom csinálni.
Ezeken kívül - igen, valószínűleg túltervezem magam, de legalább unatkozni nem lesz időm - a gyerekeknek szeretnék hűtőmágnes puzzle képeket készíteni. Ferike már egészen ügyesen rak össze képeket, a gyógypedagógus mondta is, hogy 3x3-as vagy 3x4-es képeket már lehet neki venni, így most készítek neki olyat, amit a hűtőn tud összerakni. Remélem, Évikének is fog tetszeni. Mindenesetre, Adriéknál nagyon szerették a hűtőmágneseket - a hétvégi pakolás alatt majd az otthoniakat is megpróbálom előkeríteni.
Már látom, hogy ez így felsorolva több feladat, mint ami belefél egy rövid hétvégébe, de annyit igyekszem majd elvégezni belőle, amennyit csak lehet. Kb egy éve nem nyúltam a kreatív dobozomhoz (ami egyébként egy tescos nagy kék/zöld táska), úgyhogy éppen itt van már az ideje.
Ami az estét illeti, azt tervezem, hogy beülök az ágyba egy bögre teával vagy kakaóval (hangulattól függően) és megnézek valami filmet. Az óraállítás miatt pedig a vasárnap azért mégiscsak hosszabb kicsit, mint szokott lenni.

2012. október 23., kedd

2012. október 5., péntek

2012. szeptember 24., hétfő

Bicikliút

Debrecenben évek óta megy a kerékpárutak építése, bővítése. Kaptak rá egy rakás uniós pénzt is. Ma azonban rá kellett döbbennem, mennyire nem érdemlik meg a debreceni emberek, hogy bicikliutak épüljenek.
Sétálok a Füredi út mellett a járdán, erre szembe jön velem egy kerékpáros. A másik oldalon ott a kerékpárút direkt neki. Mielőtt azonban lett volna időm felocsúdni a meglepetésből, megláttam egy másik kerékpárost is. Az úttesten. Szemben a forgalommal. Hát, ennyit a kerékpárútról...

2012. augusztus 16., csütörtök

2012. július 15., vasárnap

Egy gésa emlékiratai - idézet


"- Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna – mondta és egy pillanatra összehúzta a szemeit. Mintha arra akart volna figyelmeztetni, érdemes jól megfontolnom a szavait.
A világ minden kincsénél jobban vágyódtam volna rá, hogy késıbb is találkozzam vele, ismét lássam arcának sima bőrét, bozontos szemöldökét, szelíd szemei fölött márványhoz hasonlatos szemhéjait. Azt is tudtam azonban, hogy társadalmi helyzetünk között olyan nagy a különbség, hogy ez lehetetlen. Végül felnéztem rá, de olyan gyorsan kaptam el róla a tekintetemet – közben el is pirultam –, hogy ı ezt aligha vette észre. Vajon hogyan írhatnám le, mit láttam abban a pillanatban? Úgy nézett rám, mint ahogyan egy muzsikus nézhet a hangszerére, mielőtt megszólaltatná azt: megértéssel és a tudás adta biztonsággal. Azt éreztem, úgy belém lát, mintha az ő része volnék. Mennyire szerettem volna én lenni az a hangszer, amelyen játszik!"

2012. június 19., kedd

Fáradtan, de vagyok

Telnek a napok és a hetek. Összeomlik néha minden, amit a szépen megtervezett világomba beépítettem, de valamiért mégis felkel a nap minden reggel. Menni kell tovább. Nem szeretem ezt a kiszámíthatatlanságot, ami mostanában körülvesz. Vannak benne jó dolgok, de alapjában nehezen kezelem a folyamatos újratervezést. Ez néha elég nagy kiborulásokkal is párosul, bár most még egészen jól kezelem. Azt hiszem.
Fáradt vagyok. Reggelente ötkor kelek és mostanában elég későn kerülök ágyba. Tegnap meg majdnem 11 volt, hogy hazaértem. Nem szeretek éjjel vezetni, de a gyerekekért bármit. Mondjuk hazáig rettegtem, hogy el fogok aludni. Pénteken mindenképp korábban kell mennem.

2012. június 13., szerda

2012. június 10., vasárnap

2012. június 7., csütörtök

Reggel

Olyan egyszerű szebbé tenni egy ember napját. Ma reggel a pékségben rámosolyogtam az eladó hölgyre és szép napot kívántam neki. Látható volt, ahogy a meghökkenéstől elfelejtett levegőt venni. Egy pillanatra kizökkentettem a fáradt mélabússágából, és talán akkor valóban el is hitte, hogy szép lehet a napja.
Elfelejtünk mosolyogni, pedig olyan egyszerű és látványos hatása van. Reggel felkelünk és belefeledkezünk a saját problémáinkba, elkezdünk panaszkodni és általában abba sem hagyjuk az esti lefekvésig. Ha néha, csak egy pillanatra kinyitnánk a szemünket, észrevehetnénk, hogy egy mosollyal egy másik, ugyanígy zsörtölődő ember napjába becsempészhetünk egy kis fényt. És ha az a másik visszamosolyogna ránk, attól már a mi napunk is szebb lenne egy kicsit.
Annyira egyszerű, akkor miért nem így élünk?

2012. május 30., szerda

Nehéz

Gyűlölöm a tehetetlenséget. Felrobbanok, amikor látom, érzem, hogy valaki, aki fontos, nincsen jól, és én nem tehetek érte semmit. Pedig nagyon szeretnék. De ez most nem az én dolgom. Pedig tényleg szeretnék segíteni.

2012. május 20., vasárnap

Szeretem, amikor mosolyogsz

Hunyd be a szemedet és gondolj valami szépre. Engedd, hogy átjárjon a kép, hogy magával ragadjon az érzés. Látod, máris mosolyogsz. Talán nem is amiatt, amire gondoltál, csak azért, mert tudod, hogy szeretnélek jobb kedvűnek látni.

2012. május 19., szombat

Mert szeretem


Az ember tervez...

Mit mondhatnék, megint csak simán hülye vagyok. Mi van velem? Ki tudja. Egyik pillanatban kirobbanok az energiától, a másikban meg teljesen padlón vagyok. Emellett alsó hangon három különböző helyre írok. Ez már röhejes. Teljesen átalakult az életem. Az a vicc, hogy ami tegnapelőtt kétségbeesett önmarcangolásnak tűnt, azt ma egészen józanul tudom visszaolvasni. Lehet, mások a körülmények.
Közben persze szétszakadok, mint általában. Vágyom egy szóra, egy jelre, hogy ne őrüljek meg, de ez csak egyre bonyolultabb lesz. Élünk. Együtt, egymás mellett és távol. És nincsenek pontos szabályok, nincsenek kapaszkodók, csak vagyunk. Nem bírjuk máshogy. Legalábbis most úgy tűnik. Akkor meg miért tesszük ilyen körülményessé?

2012. május 17., csütörtök

Hosszú napok

Ez a hét csupa extrém hosszú napból áll. Még a jól induló napok is képesek másodpercek alatt katasztrófába fordulni, én meg úgy érzem, hogy állok egy hurrikán közepén tehetetlenül, miközben a világ eseményei ernyedt falevélként száguldanak el mellettem a szélben.
Racionális döntésekei hozok, még akkor is, amikor ez érzelmileg megvisel. Nem tudom megtagadni önmagam, a felelősségteljes gondolkodást van, mikor nem lehet háttérbe szorítani. Sokszor vezetnek az érzéseim, de amikor igazán fontos, mindig ésszel döntök. Tudom, hogy ezt a lelke mélyén más is érti, még ha nem is egyszerű elviselni.
Ez egy hosszú hét, de egyszer ennek is vége lesz, és jönnek helyette majd kevésbé hosszúak, boldogabbak és néha még hosszabbak is. Hihetetlen, mennyire igaz, hogy az idő relatív...
Igyekszem összeszedni annyi pozitív gondolatot, amennyit csak tudok. Kibírtunk már ennél többet is, az ember erős, és van, amire érdemes várni. Ezért várok. Mert lesz majd ennél sokkal jobb is.

2012. május 12., szombat

"A nagy világon e kívül..."

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke (Firenze 1984. X. 12.)

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?


Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!


Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg. . ..
Franciául, hogy van ez?

hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

2012. május 11., péntek

Egy bonyolult nap margójára

A világ egy pillanat alatt képes összeomlani és újra felépülni romjaiból.

Nem volt egyszerű a mai nap. A következő - azt sem tudom mennyi - pedig még kevésbé lesz az. De nem baj, erős csaj vagyok, ki fogom bírni :)

2012. május 10., csütörtök

Úgyis rég voltam már hülye

Néha elgondolkodom azon, miért is csinálok bizonyos dolgokat. Például miért hozok meg olyan döntéseket, amelyek nem oldanak meg problémákat, sőt, néha egész sor újabb gonddal "gazdagítják" az életemet. Általában szoktam érteni magamat, sőt, meg is szoktam tudni magyarázni a körülöttem lévő világot - persze ez lehet, hogy puszta önámítás és a világ valójában teljesen más, mint amilyennek én gondolom. Most viszont vagy a sötét oldal burkol mindent ködbe, vagy a szemüvegemmel van a baj, de nem látom a következő lépést. Sőt, az a gond, hogy az aktuális lépéseket sem látom teljesen tisztán. Persze az is előfordulhat, hogy csak túlmagyarázom az életemet. Nem ez lenne az első eset.

Közben meg, csak hogy témánál maradjak, épp azon forgok, hogy milyen nehéz magyarul fogalmazni, amikor napi 8 órában angolul írok. Mondjuk, ma pont magyarul írtam többet, de az nem gondolatok megfogalmazása, hanem emlékek leírása volt, az pedig teljesen más - aki nem hiszi, járjon utána.

Túl sok időt töltök számítógép előtt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy most is írok, pedig egész nap mást sem csináltam, mint írtam - egy részét persze papírra. Pihennem is kellene, de mostanában valahogy sosem sikerül időben ágyba kerülni. Említettem már, hogy túl sok időt töltök a gép előtt? 

Amúgy meglepően nyugodt vagyok most az utóbbi időhöz képest. Amúgy... mostanában kifejezetten nem szeretem ezt a szót... kicsit olyan "ha muszáj" hangulata van. De az is lehet, hogy csak rossz kontextusban hallottam.

Megint sikerült összehoznom egy kellően összeszedetlen bejegyzést. Legalább valamennyire tükrözi az életem jelenlegi káoszát. Bár azt az is mutatja, hogy megint úgy érzem, hogy írnom kell. Ez is elmúlik majd egyszer. Vagy nem...

Most azt hiszem, nincs konklúzió. Vagyok. Néha több, néha kevesebb. Megint veszítettem egy kicsit a világból az utóbbi időben, ez rádöbbentett, hogy sokkal jobban kell figyelni. Ugyanakkor több is vagyok, bár, hogy ez jó-e, azt majd az idő eldönti. Ha lesz türelmem kivárni - ez okozhat még gondokat. De nem baj. Kellő önirónia, némi nyűgösködés, tudatos nőiesség és "lankadatlan éberség" :) Holnap megint fel fog kelni a nap.

2012. május 8., kedd

Születésnapi kívánság

Még több, mint egy hónap, tudom, de nagyon szeretnék valamit, aminek a megvalósításához idő kell, meg szervezés. Szeretnék egy István a király és musical estet megint a régi csapattal...

Nem hallom a nevemet

Már egy ideje idegesít valami, de eddig nem sikerült megfogalmazni, hogy pontosan mi is az, ma azonban felnyílt a szemem. Egyszerűen senki nem hív a nevemen. Valamiért az emberek elkezdenek hozzám beszélni - vagy inkább beszélni bele a levegőbe - és elvárják, hogy vegyem észre, hogy nekem mondanak valamit. Miért olyan nehéz kinyögni egy nevet?
Biztos velem van a baj, de engem ez zavar...

2012. május 7., hétfő

How many sleeps till Christmas?

Some days just seem never to come. Saying it is not easy would be an understatement...

2012. május 6., vasárnap

A mai nap margójára

Ma boldoggá tettem két csodálatos asszonyt. Vannak olyan pillanatok, amikért érdemes autóba ülni és levezetni 120 km-t.

Harmadik történet - Mama

Egy lány tudjon hímezni. Meg szőni. Meg varrni. Meg gombócot főzni. És tésztát dagasztani. Vicces. Öt lány unokájából én vagyok az egyetlen, aki ezeket tényleg meg is tanulta.

Egyszer nagyon összekaptunk. Rossz helyre öntöttem a tepsibe a piskótatésztát. A mai napig csak mosolyogni tudok rajta.

A fiait nehezen sem tudta tényleg összetartónak nevelni, de az unokáit sikerült. Szétszórva élünk az országban, vagy inkább a világban, mégis, egymásra mindig szánunk időt. Neki köszönhetjük, hogy együtt nőttünk fel. Nála voltunk gyerekek. Ő tett minket királylánnyá - akkor még hittük, hogy azt is lehet.

A mai napig segít. És ő hálás, mert megadtam neki a legcsodálatosabb ajándékot, hogy láthatta a dédunokáit. Én pedig hálás vagyok a hosszú életért, amit kapott, hogy megadhassam ezt neki.

Vele a legvisszásabb a kapcsolatom, de ha visszagondolok, látom, hogy az ő szíve is bennem van. A kapcsolatunk olyan, mint néhány vadvirág a legelőn, amit minden évben vittünk neki. Színes és illékony, de valódi.

Sosem fogom elfelejteni azt a sok csodát, amit tanított.

Második történet - Nagymama

Szinte csak betegen emlékszem rá. Emlékszem egy illatra, egy rózsaszín elefántra, amit délelőttönként horgolt, arra, hogy mennyire szerette a süteményt.

Egyszer mézes puszedlit szeretett volna. Még soha nem sütöttem. Órákig kerestem olyan receptet, aminek nem kell állni egy napot. 70 deka liszt... életem addigi legnehezebb receptje. Egy órán át gyúrtam. Lehettem úgy 10 éves, legfeljebb. Egy kiló tésztát kiszaggatni és kisütni egy délelőtt. Mire elkészült, a fele már el is fogyott.

Másnap sütöttem még egy adagot. Azóta is ezt a receptet használom. Így mindig velem van.

Emlékszem, mikor elköszönt. Tudtam, hogy többé nem látom. Van, hogy ez rosszabb, mint a hirtelen.

Nem volt időm igazán ismerni. Csak 12 voltam, mikor elment. Mégis, hozzá szeretnék leginkább hasonlítani. A kedvességéhez, az önzetlenségéhez, ahhoz, ahogy bárkiben meglátta jót. Nagyon hiányzik.

Első történet - Anya

Múló pillanatok, megfoghatatlan érzések, egy-egy gondolat, egy fényfoszlány a hajában...

Hajnalban kelünk a csörömpölésre, mert mindig mosogat. Felkapcsolja a villanyt, a kanál kocog a tejeskávéban, a reggeli kötelező. A kert a világ. Nézzük, ahogy kel a mag, megszámoljuk a rügyeket a fákon, minden apró változást észrevesz, mindenre vigyáz.

Felemeli a ceruzát, mutatja, hogyan formálod az a-t. Ő bal kézzel ír, mégis a jobbal mutatja - statisztika még itt is... Nagyon unom, nekem ezt már megmutatta. Hálátlanul ülök az első sorban és bámulom, ahogy 30 másik gyereknek tanítja ugyanazt.

Együtt mondjuk a mesét, aztán a verset. Elkezdek egy sort, ő befejezi. Talán ezért jártam annyit szavalni. Érdekes, hogy Áprily Lajost sosem tanított, pedig ő a kedvence.

Sosem kerestem magamat benne és sokszor akartam teljesen más lenni, mégis, ha a képzeletbeli tükörbe nézek, ami a lelket mutatja, őt látom. Ő nevelt, ő alakított, még ha nem is mindig sikerült úgy, ahogy szerette volna.

Embernek nevelt. Olyannak, akinek nem kell elnézést kérnie a tetteiért. Olyannak, aki kérdezés nélkül segít bárkinek, a figyel másokra, aki feltételek nélkül is tud szeretni.

Nem tudom leírni, hogy milyen, csak az érzések jönnek, a történetek nem. De sosem fogom tudni eléggé megköszönni.

2012. április 24., kedd

Partly succeeded

I am happy for having you as a friend and sorry for causing so much truoble.

2012. április 21., szombat

It's definitely better

I can't really explain what have just happened. I accepted that life is not so easy, nothing is just black or white, and the future will come and show what is waiting for us. And now, I feel better. And that was the original aim, after all.

2012. április 20., péntek

I may have my decisions

I hope I made them right.

2012. április 19., csütörtök

2012. április 18., szerda

So much to say, but how?

And so much to think of. April brings changes as ever, and I do not know if it is good to me. I may have found a friend after a long time or may make a great mistake again. Time will be my judge on this. Till that, I'll be myself; helping, smiling, working and waiting for some signs about my decisions.
I just so bady want to be right this time...

2012. április 17., kedd

Black or white?

Life is difficult.

2012. április 15., vasárnap

Stop the world, I want to get out!

Why do I have heart to feel if I can't stop it? Why do I have brain to think, if I don't use it? Why do I have mouth to talk? Why do I have hands to type? And why do you have eyes to see me?
I am sorry for making your world difficult, I didn't intend to.
I have to be even stroger, but you do not make it easy for me, do you?