Danna

A gésa életében kevés ember játszik igazán fontos szerepet. Ilyen az okija (gésaház) vezetője, aki általában egy idősebb, visszavonult gésa, a nővére (onee-san), illetve a danna. A danna a Férfi a gésa életében. Egyfajta patrónus, aki havi apanázst fizet a gésának, és ő az, akinek joga van feleségül venni a gésát. Ekkor természetesen a nő megszűnik gésa lenni. A danna és a gésa kapcsolata egy kölcsönösen választott dolog, amit természetesen a férfi kezdeményez. Ez a kapcsolat ritkán alapul valódi szerelmen, de ez sem lehetetlen. A gésa idejével a szerződés megkötése után a danna rendelkezik. A gésa csak a danna engedélyével mehet bárhová még a szabadidejében is. Általában a szerződéskötés után a gésa a dannát és az ő vendégeit szórakoztatja.

Jó éjszakát

Esteledik már.
Szellő fodrozza körbe
a kócsag lábát.

Macuo Basó 1644-1694 / Terebess Gábor fordítása

Mit jelent számomra gésának lenni?

Először is, szögezzük le, hogy a gésák nem kurtizánok, hanem magasan képzett nők, akiknek elsődleges feladata, hogy szórakoztassanak. Egy gésa tökéletesen tud hallgatni, a kellő időben szólal meg és mindig a megfelelő dolgot mondja, hogy a férfi úgy érezze, ő a legfontosabb ember a világon. A gésa, ha kell, láthatatlan, hangtalan, ugyanakkor minden mozdulatában kecses, kifinomult és művészi.

Japánban a nőket nem tekintik a férfi egyenrangú partnerének. A gésa azonban a társadalom szemében férfi. Ezért lehetséges, hogy a férfiak egyenrangúként beszélnek vele, kikérik a tanácsát, elmondanak nekik mindent, amit - az ő felfogásuk szerint - egy nő nem érthet meg.

A gésa emellett tökéletes vendéglátó, mindig szórakoztató és értelmes beszélgetőpartner és a szórakoztatás számos formájában jártas.

Ezt jelenti számomra a gésa lét és ennek a képnek szeretnék megfelelni.

A Gésa neve: 冷光

A maikók pályájuk bizonyos pontján új nevet választanak, amiben szerepelnie kell a nővérük (ez leginkább patronáló gésának értelmezhető) nevének is. Mivel én - lévén európai, férjezett és túlkoros - valójában nem lehetek gésa, így nővérem sincs, olyan nevet választhatok magamnak, amilyen tetszik.

A gésa neve fontos, hiszen a továbbiakban csak ezen a néven ismerik majd a hamacsiban (gésanegyed). Ha úgy tetszik, ez a nyugati értelemben vett becenév (nick, alias), talán azzal a különbséggel, hogy a korábbi nevüket a gésajelöltek teljesen eldobják.

Én most döntöttem úgy, hogy a sok életbeli célom közül az egyikhez közelebb lépek és választok magamnak egy új nevet. Ez a név egy olyan embertől származik, akinek sokat köszönhetek. Ő volt az, aki kiléptetett abból a világból, ahol én végletekig ragaszkodtam a saját nevemhez, ami - lássuk be - az internetes életben nem túl szerencsés és általában kivitelezhetetlen. Így leszek mostantól  冷光 (reikou, kanji olvasatban: rei hikari):, azaz Hideg Fény (indián névnek sem lenne utolsó).

 

Celebek...

Utálom ezt a szót. Különösen, mivel főként magukból hülyét csináló, amúgy nem feltétlenül idióta és - általában - fiatal személyekre használjuk.

Sajnos ma nekem is sikerült belebotlanom egybe az interneten, amikor egyébként messze nem számítottam a dologra. Viszont rájöttem, mennyire nem vagyunk felnőve a feladathoz, hogy számunkra ismeretlen és esetleg nehezen érthető kultúrákat kezelni tudjunk. Nem kívánok a japán nép szószólója lenni, de ezt a jelenetet nem tudom szó nélkül hagyni. Ma reggel ugyanis szembe jött velem egy videó, amit az egyik kereskedelmi csatornánk egyik reggeli - gondolom - beszélgetős műsorából vágtak ki (nem tudom, mikor mehetett adásban). A szóban forgó celeb nem más, mint Ördög Nóra, aki maga is eléggé közszájon forog és nem feltétlenül olyan dolgok miatt, amikre büszke lehet (elnézést mindenkitől, akit megsértek, de szólásszabadság van, én meg nem szeretem, ha mindenféle celeb vagy nem celeb emberek magánéletét tolják az arcomba állandóan). Szóval, az említett hölgy abban a bizonyos reggeli műsorban (hang nélkül néztem - így is fájt -, úgyhogy nem tudom, milyen indíttatásból) kimonóban lejtett be a stúdióba. Nem véletlenül használom a lejtett szót. Az első dolog, ami eszembe jutott róla, azon kívül, hogy ritka irritáló, ahogy (nem hinném, hogy szándékosan) kifiguráz egy olyan népet, aminek sokkal mélyebb és sokkal jobban tisztelt kulturális gyökerei vannak, mint nekünk, szóval, az első eszembe ötlő dolog a Hawaii-n kapható, kocsik kalaptartójára vagy műszerfala tetejére pakolt hula baba volt. Gondolom, érthető, miről beszélek. Az a bizonyos csípőt rázó nip, ami nálunk a bólogatós kutya formájában honosodott meg. Na, körülbelül úgy nézett ki szegény Nóri is, aki mellesleg az említett csatorna honlapján a kedvenc tv-s pillanatai közé sorolja a kimonós élményt.

Én csak azt kérem, de komolyan, aki meg akarja szégyeníteni magát a tudatlanságával, az ne rántsa magával az egész nemzetet egy ekkora kulturális baklövéssel. Ennyire bunkók még mi sem lehetünk. Vagy mégis?

Kimonó

Japánban a kimonóknak sokféle variációja ismert és rémesen sok szempontot kell figyelembe venni, amikor az ember kiválasztja, hogy milyen kimonót vesz meg/fel. Ez egyfelől jó, hiszen nem nyúlhatunk mellé – feltéve, ha minden szempontot pontosan ismerünk – másfelől viszont nem enged teret az ízlésnek.

Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy egy kimonó ára egy kisebb (néha nagyobb) vagyon, így nagyon körültekintően kell kiválasztani. Persze manapság már csak különleges alkalmakra vesznek fel kimonót, mégpedig általában ugyanazt az egy darabot.

Ezek után lássuk, milyen szempontok szerint is kellett kiválasztanom a kimonómat.

Az első és egyben legfontosabb szempont az, hogy férjnél vagyok. Ez rögtön meghatározza, hogy milyen hosszú lehet a kimonó ujja, milyen mintája lehet, milyen színekből választhatok. A második szempont a korom. A harmadik pedig a kimonó célja, ami jelen esetben vendégváráshoz készült, tehát alkalmi, de nem ünnepi viselet. Emellett, ha még mindig nem zártam ki minden lehetőséget, az évszak is meghatározó a szín és a minta tekintetében.

Akkor nézzük sorban. Először is a kimonó alakja szabványos, azaz mindegyik ugyanolyan. Az egyetlen változatosságot a kimonó ujjának hossza jelenti, ami a férfiaknál a legrövidebb, aztán következnek a férjezett asszonyok, majd a hajadonok. A nők esetében az alkalmi kimonók ujjhossza lehet kicsit hosszabb. A leghosszabb ujjal a fiatal lányoknak szánt alkalmi kimonókat készítik. Illetve a gésák speciális performance, azaz előadáshoz készített kimonóit. Tehát nekem egy viszonylag rövid ujjú kimonót kellett választanom. Nos, itt csaltam egy kicsit. Van ugyanis egy kiskapu, ami szerint a harminc évnél fiatalabb házas nők kimonójának lehet hosszabb ujja. A japánok szerint ez látszik is. Egyetlen fiatal lány sem viseli olyan szépen az ilyen kimonókat, mint egy olyan asszony, aki „utoljára” vehet fel ilyet. Nos, az én kimonóm ujja 50 cm hosszú.

A második legfontosabb dolog az anyag kiválasztása. Ez manapság ízlés és pénztárca szerint változik, ami meghatározott, az a szín és a mintázat. Az alkalomnak és a családi állapotomnak megfelelően nem túl díszes, inkább szolid anyagot kellett választanom. Emellett az évszaknak megfelelően természetes színekben gondolkodtam. Ez a zöld szín véletlenül jött szembe, és rögtön beleszerettem. Mivel nem friss zöld, így belefér az őszbe. Az obi (öv) narancsos színe pedig harmonikusan kiegészíti és meg inkább ősziesíti az összhatást. Mindössze egy szolid, többször ismétlődő, hímzett minta van az anyagon – a kimonón és az obin is. Ez meg is felel a házasokkal szemben támasztott elvárásoknak és még idősebb korban is felvehető.

A szabásminta több helyen is megtalálható a neten, csak rá kell keresni. Nekem volt otthon egy mintakimonó, aminek mindössze az ujja nem ilyen hosszú, azt tekintettem alapnak.

Az eredeti japán kimonókat persze másképpen szabják, hiszem ott hosszú és viszonylag keskeny csíkokba szövött anyagokból készülnek. Mindenesetre, szerintem nem sikerült rosszul ez a kimonó. Sok munkám van benne és én nagyon szeretem is. Egyetlen baj vele, hogy nem arra találták ki, hogy az ember jóllakjon benne. Ezt még valahogy át kell hidalni... Viszont azt megtanultam, hogy Japánban mást jelent az a mondás, hogy a szépségért szenvedni kell.

Élj úgy, ahogy szeretnél

Ha gyereked van, megtanulsz akkor élni, amikor elaludt. Ez napközben azt jelenti, hogy akkor végzed el a munkádat, este pedig azt, hogy akkor kapcsolódsz ki.
Ebből lett október 10-én az első japán vacsoránk. Mármint, az első hivatalos.
Az asztal és a teríték, úgy gondolom, önmagáért beszél.
Hatalmas öröm, hogy az este nagyon jól sikerült, pedig még számomra teljesen ismeretlen emberek is voltak a vendégek között. Örülök, hogy sikerült egy kicsit átadnom abból, amit annyira szeretek a japán kultúrában. Emellett pedig legalább volt rá jó indokom, hogy kimonót vegyek fel. Szerintem az sem sikerült rosszul. Persze, lehet, hogy kicsit öntelt vagyok.
Kicsit mondjuk több dolgot akartam csinálni, de kicsit elhúztuk az evést és a beszélgetést. Pedig szívesen színesítettem volna még a programot. De majd máskor...

Újászületés

Kezdek magamhoz térni; ezt tükrözi a mostani arculatváltás is. Mostantól kicsit más szemmel nézem a világot és ezt akarom itt is megmutatni.

Visszatértem néhány eredeti dolgomhoz. Így ismét megjelent a japán vonulat az életemben. Igyekszem megint megtalálni a helyemet a világban és minél több dologgal megismerkedni az amúgy mélyen ambivalens érzéseket generáló kultúrával kapcsolatban.
Ennek az előszele volt a néhány hete tartott japán este is, amit - ha minden jól megy - szeretnék továbbiakkal bővíteni. Mindenesetre, kimonóm már van. :)
Ezentúl kicsit másfélék lesznek a bejegyzések is. Szeretném, ha ismét az enyém lenne ez a blog. Reményeim szerint nem lesz annyira kimért, és talán jobban meg tudom mutatni magam benne.
Sok mindent szeretnék megmutatni, amit már megtanultam és sok olyat is, amivel most ismerkedem. Mivel mélységeiben érdekel a téma, elég komoly kulturális indíttatású bejegyzéseket fogok írni az elkövetkező időszakokban.

Karácsonyi hangulat

Nem esik a hó, pedig azt mondták a meteoromókusok, hogy fog. Na, nem mintha hiányozna, csak megállapítottam a tényt. Mindemellett nekem egészen karácsonyi hangulatom van. Fura. Onnan jött a dolog, hogy almás sütit sütöttem Ferikének, mivel változatosság kell a mindennapi gyümölcsevésbe. És az illat hozta belém először a dolgot. Aztán éjjel (tegnapelőtt) előjött egy régi-új álom, amibe még egy kis tánc, meg Jozsó is belekeveredett. Közben ennek tetejébe azt is kitaláltam, mit szeretnék karácsonyra - neki is fogok állni az elkészítésének, hátha az arra koncentrálás kicsit megint eltereli a figyelmemet, és kevésbé betegszem bele a hajtásba (de persze csak a fordítások közti szünetben fogom csinálni). Remélem, ez a vállalkozásom, sikeresebb lesz, mint a tavalyi, ami végül nem szerzett igazi örömöt, pedig én olyan szeretettel készítettem. Lehet, hogy ha másoknak készítek ajándékot, jobban oda kell figyelnem, mire is vágynak. Ezért fogom ezt most magamnak elkészíteni. Nem olyan nehéz dolog, csak időigényes. Ugyanakkor arra jöttem rá, hogy ha csinálok valamit a munka mellett, akkor kevésbé találom megerőltetőnek az amúgy nem lassú munkatempót. Ennek eredménye a kimonóm is (majd arról is kellene feltennem fényképet). Nade, most dolgozom, aztán pedig alkotok. Szép napot mindenkinek. :)