Cipők

A Bodrog partján sokkal szebb a május

Egy gésa emlékiratai - idézet

"- Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna – mondta és egy pillanatra összehúzta a szemeit. Mintha arra akart volna figyelmeztetni, érdemes jól megfontolnom a szavait.
A világ minden kincsénél jobban vágyódtam volna rá, hogy késıbb is találkozzam vele, ismét lássam arcának sima bőrét, bozontos szemöldökét, szelíd szemei fölött márványhoz hasonlatos szemhéjait. Azt is tudtam azonban, hogy társadalmi helyzetünk között olyan nagy a különbség, hogy ez lehetetlen. Végül felnéztem rá, de olyan gyorsan kaptam el róla a tekintetemet – közben el is pirultam –, hogy ı ezt aligha vette észre. Vajon hogyan írhatnám le, mit láttam abban a pillanatban? Úgy nézett rám, mint ahogyan egy muzsikus nézhet a hangszerére, mielőtt megszólaltatná azt: megértéssel és a tudás adta biztonsággal. Azt éreztem, úgy belém lát, mintha az ő része volnék. Mennyire szerettem volna én lenni az a hangszer, amelyen játszik!"