Elegem van a rengeteg lomból

Rendezett lakást szeretnék, és a mostani állapotában ez messze nem az. Túl sok dolgunk van csak úgy feldobálva egy-egy polcra, amik ettől meglehetősen lomos kinézetűek. Sajnos (vagy szerencsére) ezek nem felesleges dolgok, de ettől még csúnyán mutatnak így feldobálva ide-oda. Na, ennek ma véget fogok vetni.

Ha egy gépezet beindul...

Ez a tavasz olyan energiákat szabadít fel bennem, amik már elég régen nem kerültek előtérbe. Lehet, hogy nem is a tavaszra kellene fogni a dolgot, hanem több dolog együttes jelenlétére. Mindenesetre, most próbálok kicsit magamra figyelni és úgy alakítani a környezetemet, hogy jobban, otthonosabban érezzem magam. Ennek köszönhető a lakás és az erkély átformálása is, amelyet most újabb lépéssel fogok kiegészíteni. Addig nézegettem ugyanis Lehonak a zöld falakhoz passzoló berendezéseket, hogy magam is beleszerettem a zöld színbe. Igazából ez nem új keletű érzés nálam, de most végre megtaláltam a helyet, ahová be tudom illeszteni a zöld színt, mégpedig meglepő módon egy viszonylag újszerű megoldással, illetve árnyalatban. Így kerül majd a lime (legalább) két árnyalata a háló két falrészére. Emellett a fényáteresztő függönyt és az ágyneműhuzatot is lecserélem zöldre, így máris teljesen megújult hálószobánk lesz minimális anyagi és fizikai befektetéssel.

Palócleves

Nem, nem fogok átmenni gasztroblogba. Ez a bejegyzés csak a saját emlékeztetésemre szolgál, miszerint néha jól esik az embernek egy tányér meleg leves.

Ritkán főzök levest, főleg azért mert a főétkezésünk általában a vacsora, amikor meg nem annyira levest szoktunk enni. Most viszont sikerült egy jelöletlen csomagot kivennem a fagyasztóból, amiről kiderült, hogy egy nagy adag csontos marhahús. Ebből nem igazán lehetett volna szelethúsokat vágni, úgyhogy az apróra darabolás mellett döntöttem. A csontjából is lehetett volna levest főzni, de a csontlevesért nem rajongok, úgyhogy a csont hazamegy anyáékhoz. A hús egyik feléből lett a palócleves, mégpedig akkora adag, hogy még Andrist is áthívtam vacsorára, hogy ne együk egy hétig. :) A másik feléből szerintem holnap összedobok egy marhapörköltet. Hmm. Már a gondolattól is éhes lettem. :)

Erkélynapló - az év első grillezése

Ma végre az időjárás, a tisztaság és a technológia is összehangolhatóvá vált, így sikerült megvalósítani a tegnapra tervezett grillezést. Leho például így járt jobban, mert így ő is részt (v)ehetett. Előtte persze segített felszerelni Jozsó legújabb ötletét képező kültéri csatlakozót, ami az ablakon/erkélyajtón kilógatott hosszabbító kiküszöbölését hivatott megoldani. Emellett az erkélylámpa is kapott egy csinos energiatakarékos izzót - mivel folyamatosan égnie kell, amikor a grill megy, hiszen tőle "lopjuk" az áramot.

A grillmenü ma hal, vaddisznó, krumpli, répa, ciabatta kenyér és fokhagymás kefires szósz volt, illetve desszertnek grillezett fahájas-cukros alma. Ez utóbbi a gasztronómiai kísérletezésem legújabb terméke és meg kell mondjam, osztatlan sikert aratott. 

A ciabatta kenyér Jozsó péktudományát dicséri. Ilyet ma készített először, de a sikert látva nagy valószínűséggel nem utoljára. Nagyon jó kísérője lett a grillezett húsoknak.

Ferike élete első grillmenüjéből megevett 2 szelet halat, 1,5 (de lehet, hogy 2)  tenyeremnyi szelet ciabatta kenyeret, 4 szelet krumplit és 3-4 szelet sárgarépát, mindezt tetemes mennyiségű kefir és tea társaságában. Az almából már nem is bírt enni. Azért ez nem rossz teljesítmény egy 14 hónapostól - én sem ettem ennél sokkal többet. :)

Erkélynapló - takarítás

Mit csinál az unatkozó(?), de sokkal inkább grillezni/kimozdulni vágyó fiatal városi apuka egy meglehetősen esős és hűvös szombati napon? Nos, nem tudom, más mit csinál, de Jozsó tegnap erkélyt takarított. Meg grillt. A grill ugyanis, szegény, kissé nagy szutyokban lett otthagyva ősszel, amit most egy fél nap és egy rakás mosogatószer és hideg zsíroldó tudott csak megoldani. Most viszont csillog-villog és készen áll arra, hogy ma ismét összekoszoljuk. Igazából tegnap akartuk volna grillezni, csak fáradtak voltunk, mire Jozsó befejezte a grill szutyoktalanítását. Ezzel persze - így utólag látva - jobban jártunk, hiszen ma sokkal szebb idő van, mint tegnap volt. Most már csak a kenyérnek kell megkelni, és kezdhetjük is a szabadban sütést. :)

A fürdőszoba új lakója

Tavaszi megújulás-hadjáratom eredményeképpen ma végre sikerült átültetni a szobanövényeimet. Volt néhány, ami nem bírta ki a telet, illetve a száraz levegőt, úgyhogy maradt három üres cserepem, viszont több olyan is akadt amit szét kellett ültetni, mert nagyon megbokrosodott, illetve nagyobb cserepet igényelt. Az elpusztult növények cserepeit felhasználva, illetve némi helycserés támadást bevetve gyakorlatilag anélkül sikerült minden szobanövényt átültetni, hogy új cserepeket kellett volna venni. Persze azokat a növényeket is átültettük, amelyek nem kerültek új cserépbe, hiszen egy év alatt már nagyon elhasználódott a földjük.

A száraz levegő miatt sajnos még van egy növényem, ami ugyan túlélte a megpróbáltatásokat, ugyanakkor a helyzetét tarthatatlannak ítéltem meg. Az a baj, hogy nem elég, hogy nincs túl nagy pára a lakásban, a növényeket ráadásul elég magasra is kellett tenni, mivel Ferike amúgy kigyomlálná őket. A felső rétegekben pedig még nagyobb a szárazság.

A mai nap azonban - remélhetőleg - a csokrosinda életében igazi pozitív változást hoz. Sikerült kiderítenem, hogy ez a növényem főleg azért nem fejlődik rendesen, illetve szinte haldoklik, mivel fürdőszobába való növény. Szóval sokkal nagyobb relatív páratartalom kellene neki, mint amit eddig kapott. De ma végre vettünk egy új polcot a fürdőbe, amit Jozsó fel is szerelt, így mától a csokrosinda a fürdőkád felett szépíti a környezetét. Kis lépés, de egy ilyen kis lakásban ez is hatalmas jelentősségű az otthonosság kialakításában.

Erkélynapló - tervezés

A lakásunkhoz tartozik egy körülbelül 4,5 négyzetméteres erkély. Ez így számokban nem tűnik nagynak, de valójában kifejezetten jó méretű és elrendezésű - mondjuk például ahhoz képest, hogy Lehonak egy jó nagy, de hosszú és keskeny erkéllyel kell beérnie.

A tavalyi erkélyrendezés eredményeképpen a balkon berendezését egy 80 cm átmérőjű napernyős asztal, négy szék és egy elektromos családi grillsütő alkotja. Ez még normálisan és kényelmesen elfér és még marad hely is "gyereksaroknak". Emellett a hangulatkeltés eszközeként felkerült egy szélcsengő - vicces módon elég szélárnyékos helyre, de azért néha szól -, illetve van kint egy tálas sziklakert, amiről szerintem már készítettem korábban bejegyzést. A benne levő növényeket eredetileg Ágitól kaptam. Sajnos a telet mindössze egyetlen kövirózsa élte túl, úgyhogy azokat is pótolni kell még.

Az idei tavasz különösen nagy lendülettel tört rám, illetve némi klausztrofóbiával, amit újult erővel kezdek legyőzni. Mivel be kellett látnom, hogy még jó darabig nem lesz kertes házam - végülis, van egy saját lakásunk, miért is sírok? Szóval, még elég sokáig nem lesz kertünk, ami nekem legjobban hiányzik a falusi élet dolgai közül, egy kicsit utánanéztem a dolgoknak. Lehet nekem kertem az erkélyen is.

Első lépés: mérjük meg, mennyi helyünk van, hiszen ez meghatározza, mit tudunk az erkélyre tenni. Akár kisebb díszfákat is lehetne. Még el is férne mondjuk egy, de Ferike miatt ez ki van zárva, szóval marad a balkonláda. Nos, mint kiderült, több szempontból is hatalmas szerencsénk van az erkéllyel. Először is jó nagy felület áll rendelkezésre, ahová ládákat lehet tenni. Konkrétan négy 40 és négy 60 centi hosszú balkonládának van hely, ami összesen 0,52 négyzetméternyi "kertet" ad nekem.

A második csodás felismerés akkor jött, amikor kiderült, hogy a balkonnövények számára a legjobb a keleti fekvésű és minél lejjebb lévő erkély, szóval a mi első emeleti, keleti fekvésű erkélyünk ebből a szempontból is tökéletes. Ez azért fontos, mert a reggeli és délelőtti órákban még odasüt a nap, ám a nagy forróságban már (fél)árnyék van, így nem égnek ki a növények. A fentebb lévő erkélyekkel szintén az a gond, hogy több napsütés éri őket a nagyon meleg órákban. Sajnos a nagyon napos erkélyekre főleg  (persze nem csak) muskátlit lehetne tenni, ami nálam szóba se jöhet - utálom a muskátlit (bocs azoktól, akik szeretik).

Miután kiderült, micsoda főnyeremény az erkély, el kellett dönteni, mit is ültetek a ládákba. Nos, még nem vagyok 70 körüli nénike, aki szép virágos erkélyt gondozgat, hanem inkább egy fiatalos és lendületes valaki (ÖNÉRTÉKELÉS :D), aki sokkal inkább akar használható kiskertet kialakítani. Ennek megfelelően a 8 balkonládából mindössze háromban lesz virág és ezek egyike sem a szokványos balkonláda lesz, hanem szép színes és változatos növényvilág. Az ablakba például levendula megy, de a kintre lógó két ládába is többféle színű virágot tervezek (húsvétkor derül ki, hogy pontosan miket is fogok beletenni és mi marad ki helyszűke miatt.)

Az okos olvasó már láthatja is, hogy kimaradt 5 láda, amelyek egészen egyedi módon lesznek berendezve. Először is két láda kísérleti jelleggel igazi különlegességnek fog számítani. Ezekbe paradicsom, illetve eper kerül. Elméletileg mindkettő megél erkélyen is. Nos ki fog derülni, mennyire leszek ügyes kiskertész. 

A maradék három balkonláda pedig fűszer- illetve salátanövények mennek. Ezek termesztését évek óta gyakoroljuk anyával egy külön kertrészben, így ezek túl nagy meglepetést nem fognak okozni, legalábbis remélem.

Szóval, így fog kinézni nagy vonalakban az én első emeleti kiskertem. Remélem, nem fogok magamnak nagy csalódást okozni. Már csak az kell, hogy húsvétkor betelepítsük a növényeket és onnantól lesz mit gondozni, ha esetleg a gyereknevelés nem lenne elég. :)

Tavasz, jó idő, új tervek

Átalakítjuk a nappalit. Az étkezőt már átrendeztem - oké, csak megfordítottam 90 fokkal az asztalt, de abból kiindulva, hogy mindössze az asztal és a székek alkotják az "étkező" teljes berendezését, ez már átrendezésnek számít.

A nappaliba is elkészült végre az álomlámpa. Persze sehol nem találtam hasonlót sem, de legalább sikerült hozzá anyagot venni, hogy megcsináljuk. 6 napi munkát jelentett kettőnknek, de megérte. Most már csak egy-két apróság kell. Mondjuk a bútor nem ártana, de az nem rajtunk múlik.

Viszont a falat át fogom festeni. Nem az egész nappaliban, csak az ívet. Valami bézs/tejeskávé színre gondoltam, ami egy kicsit elválasztja azt a részt a többitől. Alig várom, hogy legyen hozzá festék - ehhez haza kell menni anyáékhoz, mert náluk van. Szóval a festés majd húsvét után, de ez már így is haladás. Végre kezd úgy kinézni a nappali, ahogy szeretném. :)