Celebek...

Utálom ezt a szót. Különösen, mivel főként magukból hülyét csináló, amúgy nem feltétlenül idióta és - általában - fiatal személyekre használjuk.

Sajnos ma nekem is sikerült belebotlanom egybe az interneten, amikor egyébként messze nem számítottam a dologra. Viszont rájöttem, mennyire nem vagyunk felnőve a feladathoz, hogy számunkra ismeretlen és esetleg nehezen érthető kultúrákat kezelni tudjunk. Nem kívánok a japán nép szószólója lenni, de ezt a jelenetet nem tudom szó nélkül hagyni. Ma reggel ugyanis szembe jött velem egy videó, amit az egyik kereskedelmi csatornánk egyik reggeli - gondolom - beszélgetős műsorából vágtak ki (nem tudom, mikor mehetett adásban). A szóban forgó celeb nem más, mint Ördög Nóra, aki maga is eléggé közszájon forog és nem feltétlenül olyan dolgok miatt, amikre büszke lehet (elnézést mindenkitől, akit megsértek, de szólásszabadság van, én meg nem szeretem, ha mindenféle celeb vagy nem celeb emberek magánéletét tolják az arcomba állandóan). Szóval, az említett hölgy abban a bizonyos reggeli műsorban (hang nélkül néztem - így is fájt -, úgyhogy nem tudom, milyen indíttatásból) kimonóban lejtett be a stúdióba. Nem véletlenül használom a lejtett szót. Az első dolog, ami eszembe jutott róla, azon kívül, hogy ritka irritáló, ahogy (nem hinném, hogy szándékosan) kifiguráz egy olyan népet, aminek sokkal mélyebb és sokkal jobban tisztelt kulturális gyökerei vannak, mint nekünk, szóval, az első eszembe ötlő dolog a Hawaii-n kapható, kocsik kalaptartójára vagy műszerfala tetejére pakolt hula baba volt. Gondolom, érthető, miről beszélek. Az a bizonyos csípőt rázó nip, ami nálunk a bólogatós kutya formájában honosodott meg. Na, körülbelül úgy nézett ki szegény Nóri is, aki mellesleg az említett csatorna honlapján a kedvenc tv-s pillanatai közé sorolja a kimonós élményt.

Én csak azt kérem, de komolyan, aki meg akarja szégyeníteni magát a tudatlanságával, az ne rántsa magával az egész nemzetet egy ekkora kulturális baklövéssel. Ennyire bunkók még mi sem lehetünk. Vagy mégis?