Ünnepekre igenis szükség van. Nem azért, hogy minél több pénzt tudjunk elkölteni, nem is azért, hogy legalább arra a kis időre szeressük egymást, hanem sokkal inkább azért, hogy megálljunk és ráérjünk odafigyelni a másikra. Vannak dolgok, amiket igenis megéri megünnepelni. Például a születést, ami a legnagyobb csoda a világon. De a szeretetről is érdemes megemlékezni. Több lehetőségünk is van, hogy ünnepeljük a szeretetet. A legkevésbé személyestől, amilyen a Bálint nap a legszemélyesebbig, amilyenek az évfordulók. Akkor mégis mi szükség van még egy ránk erőltetett ünnepre, amikor mindenki kötelezően ajándékot vár el a másiktól, ami az egész meghittséget valami kényszeredett vásárlási mániává degradálja vissza? Nem, arra nincs szükség. Amire mindannyiunknak szüksége van, az maga a meghittség, az érzés, hogy fontosak lehetünk másoknak. És ehhez nem kell ajándékokat osztogatnunk. Nem ezért kell. Sőt, ha kényszer, akkor egyáltalán nem kell.
Akkor miért akarok mégis ajándékozni? Azért, mert úgy érzem, hogy nem tudok elég időt és figyelmet fordítani azokra az emberekre, akik fontosak számomra. Akkor most meg kívánom váltani ezt valami tárgyi dologgal? Nem. Azt szeretném megmutatni, hogy figyelek ezekre az emberekre, hogy fontosak számomra a vágyaik és szeretnék egy kicsit hozzájárulni a mosolyukhoz. Nem azért, mert elvárás, hanem, mert ezt szeretném.
És akkor miért pont most? Azért, mert annyit rohanunk egész éven, hogy szinte nincs is időnk megállni és örülni egymásnak. Így kénytelenek vagyunk ezen a rövid időszakon belül átadni annyi szeretetet, amennyit csak tudunk. A tárgyak pedig nem a szeretet és az odafigyelés hiányának megváltását segítő eszközök, hanem az emlékezésé. Azért adok, mert úgy érzem, hogy ha a megajándékozott ránéz azokra a dolgokra, amiket tőlem kapott, használja őket vagy visszagondol egy együtt töltött délutánra, akkor valami kellemeset fog érezni.
Mindenki tudja, ki ismer, hogy senkinek nem szoktam nemet mondani. Nálunk mindenki szívesen látott vendég, aki az év bármely napján kaphat segítséget, tanácsot, meghallgatást vagy egy vacsorát. Nem lehet - úgy gondolom - a szememre vetni, hogy csupán karácsonykor adok vagy csak akkor gondolok az emberekre. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan időszak az évben, amikor tudatosan megnyílunk egymás felé. És talán a karácsony elmúltával mindig néhánnyal több szív marad majd nyitva. És mivel mutathatnánk ki jobban a figyelmünket a másik irányába, mint egy apró kedvességgel? Engedjük át egy kicsit az összes szkepticizmusunkat a fények, a süteményillat és az ajándékozás örömének. Mert nem kell, hogy több legyen az ünnep, mint egy globális szívdobbanás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése