Rengeteg bejegyzés és csupa ismerős ismeretlen érzés. Azt hiszem, most leginkább így tudom értékelni a saját blogomat. Visszaolvasva vannak benne olyan részek, amikre nem is emlékszem, meg olyanok is, amikről kívülről meg nem mondanám, hogy valóban én írtam. Változó személyiség vagyok. Szeretném remélni, hogy fejlődöm és nem csak kapkodok bele az életem egyik irányából a másikba, miközben sem cél sem akarat nem vezérel.
Most érzem, hogy átmeneti állapotban vagyok. Próbálom megismerni ezt az új nőt, aki kibontakozni készül. Talán végre megérett arra, hogy felnőtt legyen, elhagyhatja a gyermeki illúziókat, a hamis meséket és a naivitást, ami eddig legtöbbször rossz tanácsadónak bizonyult.
Új szemmel nézek a világra, új alapokra építkezek és sokkal tudatosabb módon keresem az emberek társaságát.
Pofonok által váltam felnőtté. Azt hittem, már sokkal korábban eljutottam ide, de valami furcsa, megmagyarázhatatlan okból még mindig képes voltam gyermeki ábrándokban hinni. Már látom a korábbi gondolataim egyes hibáit - biztosan nem az összeset. Biztosan tudom, hogy teljesen más elvárásaim vannak most, mint akár csak néhány hónappal ezelőtt. Kiderül, mire jutok velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése