Évközbeni fogadalom

Nem szoktam sűrűn fogadkozni, úgyse hiszem, hogy azon múlik a dolog. De most tudatosan oda fogok figyelni, hogy betartsam, és ezt nyomatékosítandó, le is írom. Mostantól nem fogom magamban tartani, ha valami zavar, mert ha sok ilyet elnyomok, akkor kontrollálatlanul kitör belőlem és általában olyanra zúdítom rá, aki ugyan abban a pillanatban feldühített, de a legtöbb bajomról nem is tehet. Javasolt ezt mindenkinek megfontolni.

Nő vagy, szenvedj

Ez a bajegyzés úgy másfél hetet késett. Az oka, hogy akkor nem voltam annyit netközelben, hogy blogolni tudjak, de azért mégis jónak látom feljegyezni az időpontot. Nem is annyira a nagyvilágnak, mint inkább magamnak.
Jelentem, a szervezetem másfél év után visszaállt a régi kerékvágásba. Oké, talán kicsit kevésbé fájdalmasan, mint a szülés előtt - annak is lehet pozitív élettani eredménye, ezek szerint. Még nem bízom el magam, ez még csak az első volt. De megvolt.

Hová folyik az idő?

Ferike mászik. Forgolódik hátról hasra és vissza, illetve vízszintesen gyakorlatilag körbe tud fordulni. Már egyre tudatosabban emelkedik négykézlábra, aztán lengeti magát és kicsit előrelendülve ereszkedik le, így közlekedik előre., meg néha hátra is, mert nem mindig sikerül a művelet. Ha akar valamit határozottan jelzi. Kiabál, nyöszörög, sír, néha hatalmas hisztirohammal támad. Egészen ügyesen felveszi a játékait, átteszi egyik kezéből a másikba, már a cumit is be tudja tenni rendesen a szájába - még azt is, amelyik nem szimmetrikus. És közben rengeteget nevet. Meg eszik. Többet eszik, mint én. És ez most nem az én kis étvágyamat jellemzi.
Én meg közben azon gondolkozom, hogy hová tűnt az idő. Hiszen már mindjárt fél éves. Nagyon sok minden történet azóta, hogy megszületett és mégis, olyan hamar elrepült az egész.

Ferike meséje

"Ezalatt a nyusziházban,

fűszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen,

összebújva békességben"

- Zelk Zoltán: A három nyúl

Még nem teljesen magától...

Imádom

Így lehet legálisan két pasit szeretni. :)

Négykézláb

Újabb személyes hülyeség

Vasárnap van? Nyilván nem. Mégis, hirtelen olyan érzés kapott el, amikor a tűzhelyre néztem, ahol egy tálból mosolyogtak rám a tegnap délután anyósomtól kapott leveszöldségek.
Igen, ki lehet röhögni.

Álmos

Este negyed tíz van, és nekem leragad a szemem. Ez ilyen. Ha valaki nincs felkészülve arra, hogy egy gyerek teljesen átalakítja az életét, az gondolja át a gyerekvállalást. Fárasztó a dolog, nincs mit tagadni. Már majdnem eltelt egy fél év, és kezdünk hozzászokni. Már kialakultak bizonyos napi rutinok. De azért minden nap más és más. Egyik nap Ferike rengeteget alszik - ilyenor sokat tudok haladni, pakolok, főzök, néha még pihenni is van időm. Máskor, mint például ma is, egész nap vele kell foglalkozni. Még vasalni se volt időm, csak addig jutottam el, hogy összeszedtem Jozsó ingeit, de a vasalásig nem jutottam el. Megint reggel kell egyet gyorsan kivasalni, hogy legyen mit felvennie. Most egyébként kiment biciklizni. Most már jó idő van, és legalább mozog egy kicsit. Kell neki, hogy le tudjon ereszteni. Fárasztóak a napok. Neki egészen máshogy kell hozzászoknia a családi élethez. Gondolom, majd könnyebb lesz ha Ferenc kicsit nagyobb lesz, és többet tud majd foglalkozni vele. Ferike viszont minden vele töltött percnek örül. Imádja az apját. Teli szájjal vigyorog rá mindig. Remélem, nem kezd el esni, amíg kint van... Nem hiányzik egy megfázás.
Azt hiszem, most alszok. Reggel hatkor ugyanis ébreztő van. Négykor kukorákolnak a kakasok, ötkor kel a nap, és hatkor ébreszt minket Ferenc. Ez is hozzátartozik... És még ezt se adnám semmiért.
Hosszú nap volt. Ideje befejezni.

Évforduló, vállfák

Megint egy viccesen hangzó bejegyzés következik, ami ismét felfed egy kicsit a megfejthetetlenül bonyolult és össszetett - de leginkább kusza - gondolkodásmódomból.
Először is, egy tény. Tegnap volt pont egy éve, hogy megkaptuk a kulcsokat a lakáshoz. Hurrá :)
Másik dolog, hogy tegnap vettünk 6 darab vállfát. És ez nálam ismét egy lépés, amellyel az önállóság felé menetlek. Mert ugye, akinek már saját vállfái vannak, az már nagyon önálló...
Vagy nem?