2009. június 30., kedd

Álmos

Este negyed tíz van, és nekem leragad a szemem. Ez ilyen. Ha valaki nincs felkészülve arra, hogy egy gyerek teljesen átalakítja az életét, az gondolja át a gyerekvállalást. Fárasztó a dolog, nincs mit tagadni. Már majdnem eltelt egy fél év, és kezdünk hozzászokni. Már kialakultak bizonyos napi rutinok. De azért minden nap más és más. Egyik nap Ferike rengeteget alszik - ilyenor sokat tudok haladni, pakolok, főzök, néha még pihenni is van időm. Máskor, mint például ma is, egész nap vele kell foglalkozni. Még vasalni se volt időm, csak addig jutottam el, hogy összeszedtem Jozsó ingeit, de a vasalásig nem jutottam el. Megint reggel kell egyet gyorsan kivasalni, hogy legyen mit felvennie. Most egyébként kiment biciklizni. Most már jó idő van, és legalább mozog egy kicsit. Kell neki, hogy le tudjon ereszteni. Fárasztóak a napok. Neki egészen máshogy kell hozzászoknia a családi élethez. Gondolom, majd könnyebb lesz ha Ferenc kicsit nagyobb lesz, és többet tud majd foglalkozni vele. Ferike viszont minden vele töltött percnek örül. Imádja az apját. Teli szájjal vigyorog rá mindig. Remélem, nem kezd el esni, amíg kint van... Nem hiányzik egy megfázás.
Azt hiszem, most alszok. Reggel hatkor ugyanis ébreztő van. Négykor kukorákolnak a kakasok, ötkor kel a nap, és hatkor ébreszt minket Ferenc. Ez is hozzátartozik... És még ezt se adnám semmiért.
Hosszú nap volt. Ideje befejezni.

Nincsenek megjegyzések: