Már túl vagyunk a félidőn, rengeteg vizsgálaton, kétszer annyi ultrahangon, mint amennyi eredetileg elő van írva, sok-sok idegeskedésen, de együtt. Néha nehéz. Vannak orvosok, akik úgy tűnik szent kötelességüknek tartják, hogy rendellenességeket találjanak - igazán hálás lehetek érte, hogy csak bebeszélik maguknak (meg persze nekem) a dolgot.
Nem egyszerű dolog babát várni. Mindig van miért aggódni, annyi mindent olvas, hall az ember. A vizsgálatok egy része meg néha tényleg úgy tűnik, hogy csak azért van, hogy nehogy nyugodt légy néhány napra.
Ilyenkor kell, hogy legyen melletted valaki. Valaki, aki megnyugtat. Megölel. Helyetted is szidja a hülye dokit (tényleg csak a hülyét, sajnos nemrég volt egyhez szerencsém). Szóval, aki törődik veled. Én megtaláltam ezt a társat.
A pici még meg sem született, de nekünk máris vannak közös napi rutinjaink. Apa keni be a hasamat, hogy ne feszüljön annyira, figyel, simogatja, érzi ha mocorog bent a kis jövevény. Néha "neveli" is a kisfiát. Kell ez a közvetlenség. Nekem és a picinek mindenképp.
Már csak néhány hónap és az életünk gyökeresen megváltozik. Az elején nem tudtam biztosan, hogyan leszünk képesek megbirkózni a feladattal. De ahogy telik az idő, egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Tudom, hogy bár lesznek nehézségek, és biztosan követünk majd el hibákat, de minden nehézséget meg fogunk oldani.
Nehéz ezeket az érzéseket megfogalmazni, ha az ember még nem volt ilyen helyzetben. Biztos vannak olyanok is, akiknek nem elég ez a néhány hónap, hogy felnőjenek és szülőkké váljanak. Én szerencsésnek tartom magam, mert egy olyan férfit tudhatok magam mellett, aki felelősséggel és szeretettel gondoskodik rólunk, és akire mindenben számíthatok.
Köszönöm.
Nem egyszerű dolog babát várni. Mindig van miért aggódni, annyi mindent olvas, hall az ember. A vizsgálatok egy része meg néha tényleg úgy tűnik, hogy csak azért van, hogy nehogy nyugodt légy néhány napra.
Ilyenkor kell, hogy legyen melletted valaki. Valaki, aki megnyugtat. Megölel. Helyetted is szidja a hülye dokit (tényleg csak a hülyét, sajnos nemrég volt egyhez szerencsém). Szóval, aki törődik veled. Én megtaláltam ezt a társat.
A pici még meg sem született, de nekünk máris vannak közös napi rutinjaink. Apa keni be a hasamat, hogy ne feszüljön annyira, figyel, simogatja, érzi ha mocorog bent a kis jövevény. Néha "neveli" is a kisfiát. Kell ez a közvetlenség. Nekem és a picinek mindenképp.
Már csak néhány hónap és az életünk gyökeresen megváltozik. Az elején nem tudtam biztosan, hogyan leszünk képesek megbirkózni a feladattal. De ahogy telik az idő, egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Tudom, hogy bár lesznek nehézségek, és biztosan követünk majd el hibákat, de minden nehézséget meg fogunk oldani.
Nehéz ezeket az érzéseket megfogalmazni, ha az ember még nem volt ilyen helyzetben. Biztos vannak olyanok is, akiknek nem elég ez a néhány hónap, hogy felnőjenek és szülőkké váljanak. Én szerencsésnek tartom magam, mert egy olyan férfit tudhatok magam mellett, aki felelősséggel és szeretettel gondoskodik rólunk, és akire mindenben számíthatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése