Hivatalosan két hét múlva kell megszületnie a kisfiamnak, habár, nem tudom eldönteni, hogy ő mit gondol erről a kérdésről, hiszen néha az az érzésem, hogy azonnal kimászik. Persze ez a kimászás jobban hasonlít az Alien sorozatban látott dolgokhoz, mint holmi születési kisérlethez. Mindenesetre most már szinte minden nap vannak jóslófájásaim.
Azt hiszem, elmondhatom, hogy felkészültünk. Legalábbis ami a tényleges előkészületeket illeti. Most úgy érzem, hogy lelkileg is készen vagyok - testileg nem tudom, de igazából a testemet arra nevelte az evolúció, hogy amikor itt az ideje, képes legyen életet adni, úgyhogy képes is lesz rá, tudom.
Nincs bennem félelem, talán csak egy kis izgalom. Tegnap olvastam egy érdekes mondatot Tolkientől:
Azt hiszem, elmondhatom, hogy felkészültünk. Legalábbis ami a tényleges előkészületeket illeti. Most úgy érzem, hogy lelkileg is készen vagyok - testileg nem tudom, de igazából a testemet arra nevelte az evolúció, hogy amikor itt az ideje, képes legyen életet adni, úgyhogy képes is lesz rá, tudom.
Nincs bennem félelem, talán csak egy kis izgalom. Tegnap olvastam egy érdekes mondatot Tolkientől:
"Aki menekül a félelme elől, arra ébredhet, hogy csupán a rövidebb utat választotta félelme beteljesedéséhez."Én ehhez igyekszem tartani magam. Aminek el kell jönnie, úgyis eljön, akkor meg nincs értelme külön idegeskedni miatta. Nekem most az a célom, hogy pihenjek, magamra és a babára figyeljek és ne foglalkozzak semmivel, ami kizökkent vagy felidegesít. Most már nincs más dolgom, mint türelmesen várakozni (meg leszedni a karácsonyfát, mert arra tegnap lusta voltam :P )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése