Gyermekkorom egyik rejtélyéről sikerült ma lehullania a lepelnek, így majdnem 20 év távlatából. Apai nagybátyám első felesége (ennél politikailag korrektebben nem tudom nevezni) ugyanis valami fergeteges módon tudott narancsot pucolni, ami számomra - akkoriban - érthetetlen volt.
Ha ugye nekünk odaadtak egy tál narancsot, hogy pucoljuk meg, akkor a kis ujjacskáinkkal próbáltuk megkezdeni, aminek következtében a narancs súlyos trancsírozási sérüléseket szenvedett és így némiképp veszített az esztétikumából. Ehhez képest Kati néni úgy hámozta meg a narancsot, hogy a héja egyben maradt - kis többágú csillagként -, a narancs pedig teljesen trancsírozásmentesen került a tányérra. És ma rádöbbentem, hogy mi is a titok. Késsel csinálta.
Persze nekem így 25 évesen sem sikerül tökéletesre a narancs hámozása - mindig túl mélyen szántok a késsel és felsértem a gerezdeket -, de ma, garpefruitpucolás közben végre megvilágosodtam. Ez a ráeszmélés pedig olyan lelki megnyugvást jelentett számomra, hogy úgy éreztem, meg kell osztanom a világgal az univerzum eme végső titkát.
Ha ugye nekünk odaadtak egy tál narancsot, hogy pucoljuk meg, akkor a kis ujjacskáinkkal próbáltuk megkezdeni, aminek következtében a narancs súlyos trancsírozási sérüléseket szenvedett és így némiképp veszített az esztétikumából. Ehhez képest Kati néni úgy hámozta meg a narancsot, hogy a héja egyben maradt - kis többágú csillagként -, a narancs pedig teljesen trancsírozásmentesen került a tányérra. És ma rádöbbentem, hogy mi is a titok. Késsel csinálta.
Persze nekem így 25 évesen sem sikerül tökéletesre a narancs hámozása - mindig túl mélyen szántok a késsel és felsértem a gerezdeket -, de ma, garpefruitpucolás közben végre megvilágosodtam. Ez a ráeszmélés pedig olyan lelki megnyugvást jelentett számomra, hogy úgy éreztem, meg kell osztanom a világgal az univerzum eme végső titkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése