2009. június 28., vasárnap

Vasárnap este

Fáradt vagyok. Ferike alszik. Csend van. Kezdem megszokni a csendet. Nem jó, de nem is zavar nagyon. "Most tudsz pihenni."
Nem számít. Nincs itt semmi, csak fáradtság.
Csalódott vagyok? Nem. Talán kicsit.
Valami hiányzik. Talán úgy 30 óra alvás. Talán majd egyszer. Ha elég nagy lesz hozzá a gyerek.
Zavart vagyok. Hosszú még az utam. És nem egyszerű.
Én mit tehetek szobat este? Vagy vasárnap reggel? Vagy nekem már nincs olyan? Igen, talán nincs is. Valahogy eltűnt a különbség a napok között. Összefolyik az élet. Az egész egy nagy, réveteg massza. Majdnem el is takar.
Lehetnék talán önzőbb. De nem tudok. Kerülöm a konfliktust. Ez az én hibám. Nem mindig sikerül. Ez is.
Csend van. Kezdem megszokni.

Nincsenek megjegyzések: