Igen, még mindig egyben vagyok (egy benn, egy kinn). Pedig higgye el nekem mindenki, hogy már nagyon szeretném, ha végre Vica is itt kint lenne velünk, ebben a borongós-esős, én akkor is szeretem szeptemberi világban.
Jelenleg valahol 74-75 kiló körül vagyok (ebből valószínűleg 4 kiló közelében van a gyerek), a hasam pedig kb. 106 centi, és bár mindenki azt mondja, hogy tök jól nézek ki és csak a hasam nőtt, én óriásinak érzem magam. Nem tehén vagyok, már nem is bálna, hanem egyenesen egy bálna, aki egészben lenyelt egy tehenet. Aki képeket akar látni, itt vannak.
Közben Vica látványosan jól érzi magát odabent, amit számomra egyre fájdalmasabb amúgy pedig igencsak látványos rúgásokkal ad a világ tudtára. Jozsó egyszerűen csak alienfocinak hívja a dolgot. Úgy kell elképzelni, mintha a hasfalamnál a bőröm alól kinyomódna egy kb 8-10 centi hosszú, 3-4 centi átmérőjű henger (ez kb a gyerek vádlija lehet a fekvés alapján). A nyomás erősségét nem tudnám mihez hasonlítani, de egy biztos, fájdalmas.
Mindeközben persze elővesz a terhességgel járó majdnem összes létező tünet: fáj a derekam, a lábam, feszül a hasam, a mellem, félpercenként járok pisilni és nem tudok aludni. Ja és persze vannak ám jóslófájásaim is, csak az igaziak váratnak még magukra.
Amúgy az élet szép. :) Én viszont már türelmetlen vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése