Következtetések szűk két hét után

Repül az idő, ha az embernek minden perce be van osztva. Most van egy kis nyugi. Még van kb fél órám a szoptatásig, Jozsó nemsoká hazaér, mindkét gyerek alszik, én pedig megpróbálok mérleget vonni.

Nem tudom, hogy nagyon szerencsések vagyunk vagy nagyon jól neveltük Ferikét, mindenesetre eddig úgy tűnik, hogy az iszonyatos hisztis trónfosztásos tesóutálatot megúsztuk (mondom, eddig). Mindenesetre, azért kicsit úgy érzem, hogy ebben jó nagy szerepe van annak, hogy Ferike nem igazán elkényeztetett kisfiú, mivel úgy gondoltam már eredetileg is, hogy mindent meg akarok adni neki, de nem ő a főnök a nap 24 órájában. Így megszokta, hogy nincs mindig valaki a sarkában, egyedül is el tud játszani egy ideig, nem borul ki, ha fél percre magára marad stb. Ráadásul most komolyan úgy érezheti, hogy a kistesó megszületésével több idő jut rá is. Nem, sajnos nem tudom görbíteni se a teret se az időt, pedig jó lenne. Mindössze annyi történt, hogy a terhesség utolsó heteiben már alig bírtam mozogni is, nem hogy szaladni meg ugrálni vele, így most, hogy bírok, ténylegesen többet tudok fele foglalkozni (amit meg is teszek, amennyire az időmből telik).

Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor azt mondhatnám, hogy pont jó korkülönbséget sikerült kifognunk. Ehhez persze hozzá jön, hogy Vica is elég nyugodt baba - bár így is fárasztó, hiszen már épp kezdtük megszokni, hogy tudunk aludni éjszaka -, és Ferike napirendjébe is be lehetett tenni egy másik gyerek körüli teendőket. Persze ehhez is kell némi átalakítás (főleg bennünk), nem is egyszerű, de majd kialakul, ami még nem jó és akkor majd egészen könnyű dolgunk lesz.

Egyszer olvastam valahol, hogy egy kétgyerekes anyuka nem értette, hogy az egy gyerekkel rendelkezők miért is nyafognak, hogy semmire nincs idejük. Érdekes felvetés, de én is úgy gondolom, hogy a két gyerekkel lényegesen könnyebb dolgom van, mint eggyel volt. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy kevesebb a baj velük vagy több időm van, egyszerűen csak "edzettebb" vagyok. Persze most fáradt vagyok, kimondhatatlanul. Igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy pihenhessek - például ezért jó, hogy délben mindkét gyerek alszik-, de még szoknom kell ezt az új helyzetet. Eddig egész jól megy. :)