Büszke vagyok Rád

Mielőtt elkezdeném a mai munkát, álljon itt egy emlékeztető mindazoknak, akik nem hitték vagy még mindig nehezen hiszik el, hogy az életed változik és úgy gondolják, menthetetlen vagy. Néha én is kétségbe tudok esni emiatt, de a körülmények ismeretében igenis eljutottam most arra a szintre, hogy büszke vagyok arra, aki vagy - akivé lettél.
Nem akarom elvenni az érdemeidet és nem is akarom úgy feltüntetni, hogy ezek csak rajtam múltak. Nem. Ezeket a dolgokat együtt hoztuk létre. Itt már nincs te és nincs én, itt csak mi van. És nem csak azért, mert papír van róla a városházán. Amit elértünk, azt közösen értük el. Nem is mertem remélni, hogy ez ilyen gyorsan és szembetűnően fog megmutatkozni.
Néha megijedek és arra gondolok, hogy talán egy szigorúbb életvitellel jobb haladást lehetne elérni, de be kell látnom, hogy tévedek. Tudom, hogy nem feszíthetem - egyszerre - a végtelenségig a húrt.Ugyanakkor neked is látnod kell, hogy mégiscsak működik az a dolog, amit csinálunk. Tudom, hogy utálod, hogy beosztalak, hogy piszkállak, hogy mikor mit csinálj, hogy intervallumokba osztom az életedet. De nézz körül!
Soha nem mertem igazán belegondolni, mi lenne akkor, ha szabadjára engednéd magad és úgy élnéd az életedet, mint a mi előtti időszakban. És soha nem gondoltam, hogy ehhez ilyen közel fogunk találni egy görbe tükröt, valakit, aki a te életed fejlődésével párhuzamosan, azon az életszínvonalon stagnál - sőt, néha úgy érzem, inkább romlik -, amin te is lehetnél, ha nem lenne mi.
Büszke vagyok rád. Büszke vagyok mindarra, amit elértünk és amit még elérhetünk és el is fogunk érni. Ha belegondolok, hogy honnan indultunk, hogy mennyien álltak elénk, hogy milyen sokan - és milyen fontos emberek - nem hitték, hogy akár ennek a töredékére is képesek vagyunk, még büszkébb leszek arra, amit elértünk együtt.
Örülök, hogy vagy nekem és örülök, hogy lehetek neked, és ezzel létrejöhet egy igazán erős és legyőzhetetlen mi.