Nem, nem fogok átmenni gasztroblogba. Ez a bejegyzés csak a saját emlékeztetésemre szolgál, miszerint néha jól esik az embernek egy tányér meleg leves.
Ritkán főzök levest, főleg azért mert a főétkezésünk általában a vacsora, amikor meg nem annyira levest szoktunk enni. Most viszont sikerült egy jelöletlen csomagot kivennem a fagyasztóból, amiről kiderült, hogy egy nagy adag csontos marhahús. Ebből nem igazán lehetett volna szelethúsokat vágni, úgyhogy az apróra darabolás mellett döntöttem. A csontjából is lehetett volna levest főzni, de a csontlevesért nem rajongok, úgyhogy a csont hazamegy anyáékhoz. A hús egyik feléből lett a palócleves, mégpedig akkora adag, hogy még Andrist is áthívtam vacsorára, hogy ne együk egy hétig. :) A másik feléből szerintem holnap összedobok egy marhapörköltet. Hmm. Már a gondolattól is éhes lettem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése