Alapvetően nem szeretem a pszichológiai fogalmakat, de a poszt traumás stressz szindróma egy olyan dolog, aminek a létezését én is elismerem. A kiváltó ok persze sok dolog lehet, én most konkrétan - még mindig, mert egyre jobban dühít a médiamaszlag - az otthon szülést emelném ki. És ebben az esetben nem a nő az, akiről elsősorban beszélünk, hanem az apuka. Erre a tényre Jozsó világított rá tegnap, amikor arról beszélgettünk, hogy - a fájdalmon kívül - nyilvánvalóan ő emlékszik jobban a szüléseimre, hiszen ő LÁTTA.
Első körben rugaszkodjuk el attól a ténytől, hogy mekkora higiéniai hiányosságokat lehetne felfedezni egy akármennyire tiszta otthonban (pedig az is megérne egy misét), viszont képzeljük el, hogyan tudna élni valaki egy olyan lakásban, ahol ránéz a kanapéra/fürdőkádra/hitvesi ágyra (attól függően, hogy konkrétan hol szült a nő) és a szeme elé tolulnak a szülés képei, a rengeteg vér és egyéb dolog. Most komolyan... én be se tudnék lépni egy olyan helyiségbe, ahol előtte egy nagy rakás vért láttam szanaszét. Annak idején remegő lábbal léptem be a szobába, ahol nagymamám aludt hónapokkal a halála előtt, az ágyát pedig nagyon sokáig meg se mertem közelíteni, pedig nem ott halt meg, csak azt a helyet nevezte utoljára az otthonának.
Szóval, komolyan nem tudom elképzelni, hogyan tudnánk tovább élni a lakásunkban azzal a tudattal, hogy egy kisebb mészárlásnyi vér borította a lakótér bizonyos részeit. Vagy ilyenkor az ember kidob minden bútort és újraburkolja az egész lakást? Vagy ezeket az embereket nem zavarja a tudat? Nem értem én ezt...
Más nők attól tartanak, hogy a férjük nem fog rájuk nőként tekinteni egy apás szülés után, de mi van akkor, ha nem csak mi válunk undor tárgyává, hanem az újdonsült apuka hányingerrel gondol a közös családi otthonra is. Íme egy újabb aspektus, amit illene megfontolni az otthonszülés kapcsán. Ugyanis a szülés nem csak az anyáról szól, hanem a babáról, az apáról és az összes többi családtagról is (testvérek mondjuk). Szerintem nem lehetünk annyira önzők, hogy őket egyáltalán nem vesszük figyelembe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése