Reggel

Kábultan ülök és bámulok a monitorra. A bioritmusom gyakorlatilag nem létezik. Az utóbbi időben egyszerűen képtelen vagyok rendesen aludni. Egyszerűen, amikor már nem bírom, elnyom az álom. És ez nagyon ritkán történik úgy, hogy akkor most már este van és elmegyek lefeküdni.
Manókám egyre kevesebb hellyel és egyre nagyobb mozgásigénnyel rendelkezik, ami nemigen segít a pihenésemben, Apának viszont kifejezetten tetszik.
Közben tegnap kimostam a gyerekruhákat. Most mini méretű tipegők és bodyk száradnak a nappali közepén - Apa tegnap kérdezte is, hogy hogy fog ezekbe beleférni a gyerek :)...
Anyukám szerint - mivel elég agresszívan jelentkezik a tejelválasztásom (óriási tejfoltok képében az összes ruhán, ami épp rajtam van) -, ne is számítsunk rá, hogy ez a gyerek megvárja a január végét. Hát, ha nem, hát nem. Visszadugni nem fogjuk...
Tegnap Apa meghozta a bundazsákot is, úgyhogy ma azt fogom mosni, meg a gyerekülés és a babakocsi huzatát. Ne mondja senki, hogy nem készültem fel.
De most még bambulok egy kicsit. Megiszom a teámat (mármint az első bögrével a sok közül), befejezem a reggelit és élvezem a terhességem utolsó hónapjának minden percét.