Visszagondolva azokra a szilveszterekre, amikre emlékszem, elmondhatom, hogy voltak fura esetek, de kevés olyan, ami tényleg említésre méltó.
Kisebb koromban - értsd 12 éves kor alatt - többször töltöttük együtt a szilvesztert az unokatesóimmal. Ilyenkor vagy mamáéknál vagy nálunk voltunk. Emlékszem, hogy mamánál apáék régi szobájában kipakoltunk az asztalra egy csomó édességet meg ropit, volt jó sok üveg kóla, és rengeteget játszottunk. Néha átmentünk és együtt néztük a tévében Hofit és a hasonló kaliberű műsorokat - nagyapa imádta őket, nekünk meg nem volt beleszólásunk a választásba.
Emlékszem egy otthon töltött, szintén unokatesós szilveszterre is. Két napig irtottuk az otthon fellelhető színes papír készleteket lyukasztóval, hogy elegendő mennyiségű konfettit gyárthassunk. Anyával néztük a reggeli műsorokat, amiben azt magyarázták, hogy kell szilveszteri italokat, bólét, grogot, ilyeneket készíteni, közben meg szendvicseket gyártottunk. Akkor még csak darabra volt két tévénk. A nappaliban ment a hatalmas Videoton csoda - büszkék voltunk rá, sok évig húzta és színes volt. A gyerekszobában pedig a majdnem kiszuperált piros csoda, a régi kor letűnt emléke, egy fekete-fehér Junost. Apa a másik épületből húzott át hozzá kábelt, hogy antennához legyen kapcsolva, én meg addig ügyködtem, míg be tudtam úgy szerelni és állítani, hogy egy, kis állítással két csatornát fogjon. Arra már nem emlékszem, mit néztünk, de akkor még nagy szó volt, hogy külön tudtunk tévézni. Ami még rémlik ebből a szilveszterből, hogy még következő húsvétkor is találtunk itt-ott konfettimaradványokat - például a virágok tavaszi átültetésekor a cserepekben (rejtély, hogy kerültek pont oda).
Idősebb korom szilveszterei kissé máshogy teltek. Középiskolás éveimben például rendszeresen átaludtam a dolgot, esetleg egy darabig néztem a tévét, de ennyi.
Amikor egyetemre kerültem, sokféle módon próbálkoztam megtalálni a számomra ideális szilveszteri elfoglaltságot. Töltöttem szűk baráti körben, filmnézéssel - ügyesen el is mulasztottuk az éjfélt -, kettesben az aktuális barátommal (vettünk egy playstation játékot és játszottunk), vagy egyedül egy nagy összeveszés után.
Ezután következett egy teljesen új időszámítás - bár ettől még minden szilveszter más volt. Előzör is volt egy emlékezetes szilveszteri buli a koliban, amire elég nehezen vettem rá magam, hogy egyáltalán elmenjek, de mondhatom, igazán megérte. Tavaly Lehonál voltunk - nevezzük házibulinak - és társasjátékkal, kártyázással és beszélgetéssel töltöttük az estét.
Az idei szilveszter pedig ismét újdonságot tartogat. Az, hogy itthon leszünk, egyértelmű, hiszen velem már nem lehet bulizni menni. De hogy pontosan mi lesz, az jelenleg egy rajtunk kivül - oké, rajtam belül (fejen) - álló személytől függ. Nagy ünneplés nemigen lesz, de az biztos, hogy új időszámítás kezdődik 2009-cel. Erről szól a hászasságom. Szinte minden nap egy új világ kezdődik. Azt hiszem, ez a természetes, mégis furcsa néha. Mindenesetre, ettől kerek a világ.
Hát, tudom, ez a számvetés nem az elmúlt évről szól, de ha valaki arra kíváncsi, olvassa vissza a korábbi bejegyzéseimet - talán majd később azt is összefoglalom.
Számomra ez a nap olyan, mint a többi és mégis más. Most pedig mindenkinek jó szilveszterezést és boldog új évet kívánok. Ne tegyetek olyan fogadalmakat, amiket úgyse tudtok megtartani, ne petárdázzatok és ne igyatok közterületen, mert az törvénytelen, viszont mindenképpen töltsétek úgy a szilvesztert, hogy az emlékezetes lehessen számotokra. BÚÉK.
Kisebb koromban - értsd 12 éves kor alatt - többször töltöttük együtt a szilvesztert az unokatesóimmal. Ilyenkor vagy mamáéknál vagy nálunk voltunk. Emlékszem, hogy mamánál apáék régi szobájában kipakoltunk az asztalra egy csomó édességet meg ropit, volt jó sok üveg kóla, és rengeteget játszottunk. Néha átmentünk és együtt néztük a tévében Hofit és a hasonló kaliberű műsorokat - nagyapa imádta őket, nekünk meg nem volt beleszólásunk a választásba.
Emlékszem egy otthon töltött, szintén unokatesós szilveszterre is. Két napig irtottuk az otthon fellelhető színes papír készleteket lyukasztóval, hogy elegendő mennyiségű konfettit gyárthassunk. Anyával néztük a reggeli műsorokat, amiben azt magyarázták, hogy kell szilveszteri italokat, bólét, grogot, ilyeneket készíteni, közben meg szendvicseket gyártottunk. Akkor még csak darabra volt két tévénk. A nappaliban ment a hatalmas Videoton csoda - büszkék voltunk rá, sok évig húzta és színes volt. A gyerekszobában pedig a majdnem kiszuperált piros csoda, a régi kor letűnt emléke, egy fekete-fehér Junost. Apa a másik épületből húzott át hozzá kábelt, hogy antennához legyen kapcsolva, én meg addig ügyködtem, míg be tudtam úgy szerelni és állítani, hogy egy, kis állítással két csatornát fogjon. Arra már nem emlékszem, mit néztünk, de akkor még nagy szó volt, hogy külön tudtunk tévézni. Ami még rémlik ebből a szilveszterből, hogy még következő húsvétkor is találtunk itt-ott konfettimaradványokat - például a virágok tavaszi átültetésekor a cserepekben (rejtély, hogy kerültek pont oda).
Idősebb korom szilveszterei kissé máshogy teltek. Középiskolás éveimben például rendszeresen átaludtam a dolgot, esetleg egy darabig néztem a tévét, de ennyi.
Amikor egyetemre kerültem, sokféle módon próbálkoztam megtalálni a számomra ideális szilveszteri elfoglaltságot. Töltöttem szűk baráti körben, filmnézéssel - ügyesen el is mulasztottuk az éjfélt -, kettesben az aktuális barátommal (vettünk egy playstation játékot és játszottunk), vagy egyedül egy nagy összeveszés után.
Ezután következett egy teljesen új időszámítás - bár ettől még minden szilveszter más volt. Előzör is volt egy emlékezetes szilveszteri buli a koliban, amire elég nehezen vettem rá magam, hogy egyáltalán elmenjek, de mondhatom, igazán megérte. Tavaly Lehonál voltunk - nevezzük házibulinak - és társasjátékkal, kártyázással és beszélgetéssel töltöttük az estét.
Az idei szilveszter pedig ismét újdonságot tartogat. Az, hogy itthon leszünk, egyértelmű, hiszen velem már nem lehet bulizni menni. De hogy pontosan mi lesz, az jelenleg egy rajtunk kivül - oké, rajtam belül (fejen) - álló személytől függ. Nagy ünneplés nemigen lesz, de az biztos, hogy új időszámítás kezdődik 2009-cel. Erről szól a hászasságom. Szinte minden nap egy új világ kezdődik. Azt hiszem, ez a természetes, mégis furcsa néha. Mindenesetre, ettől kerek a világ.
Hát, tudom, ez a számvetés nem az elmúlt évről szól, de ha valaki arra kíváncsi, olvassa vissza a korábbi bejegyzéseimet - talán majd később azt is összefoglalom.
Számomra ez a nap olyan, mint a többi és mégis más. Most pedig mindenkinek jó szilveszterezést és boldog új évet kívánok. Ne tegyetek olyan fogadalmakat, amiket úgyse tudtok megtartani, ne petárdázzatok és ne igyatok közterületen, mert az törvénytelen, viszont mindenképpen töltsétek úgy a szilvesztert, hogy az emlékezetes lehessen számotokra. BÚÉK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése