Nem bírtam holnapig várni. Egyszerűen annyira jól esik a mozgás, hogy tornáztam még egy órát így délután. Az egy óra torna arra is jó, hogy addig se nasizik az ember. Ráadásul tényleg érzem, hogy fejlődök. Még nem akarom megmérni magam, de látványilag igenis van változás - laposodik a hasam.
Persze lehet, hogy csak bemesélem magamnak - ezért is nem mérem meg még -, de a lényeg, hogy ösztönöz a dolog. Amúgy egyszerűen lehet, hogy csak a tartásom javult, és mivel egyenesebben tartom magam, nem tűnik olyan megereszkedettnek a hasam. Az viszont tény, hogy már érezhetően létezik a hasizmom, ami ráadásul nincs is nagyon eltemetve a zsírpárnák alá. Ha a héten tudom tartani a napi 2 edzést, mondjuk azzal a könnyítéssel, hogy vasárnap csak egyet csinálok, akkor a héten gyakorlatilag végigcsináltam egy teljes egyetemi félévnyi tesit, ami azért nem is olyan rossz.
Amúgy a rendszerességet sokkal könnyebb tartani, ha minél gyakrabban tornázik az ember. Ha hetente egy alkalommal akarnék mozogni, tuti addig tolnám magam előtt, amíg el nem jönne a vasárnap este. Vasárnap este meg már ki áll le tornázni?
A Callanetics ellenzőinek általában az az indoka, hogy unalmas milliószor ismételni ugyanazokat a mozdulatokat. Nekem viszont alapvetően nem ez az észrevételem. Nyilván nem túl változatos, amikor az ember számolgat, hogy elérjen egy gyakorlatból százat, viszont, meglepve tapasztaltam, hogy nem lihegek, nem kapkodom a levegőt, sőt, egyáltalán nem kell odafigyelnem a légzésemre. Vagyis a tüdőmet abszolút nem erőlteti meg a mozgás. Emellett ugyan a gyakorlatok nagyon intenzívek - az éppen mozgatott izomcsoport meglehetősen komolyan dolgozik -, viszont az aktuálisan nem dolgozó izmok teljesen el tudnak lazulni, abszolút nem zavarnak bele a mozgásba.
Izomlázam konkrétan nem sok van. Kicsit érzem a vállam és a combom - meglepő módon a hasizmom nem. Kiderül, hogy mennyire fog ez változni. Mindenestre, máris fittebbnek érzem magam, és igazából ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése