2009. május 10., vasárnap

Kezdek magamhoz térni - anya vagyok

Eltelt három hónap. Még egy kicsit több is. A napjaimat még mindig egy csodálatos, apró legényke tölti ki, szinte teljesen. És ami a legjobb, hogy egyre többet észlel a külvilágból és egyre több dologra reagál is.
Most éppen alszik, mert elfáradt a sok játékban, dumálásban és a vásárnézésben, de amúgy egyre többször és egyre hosszabb ideig van ébren és olyankor - általában - megszínesíti a világot.
Senki nem értheti meg ezt a boldogságot, csak az, akinek gyereke van. Minden mosoly felér egy gyémánt csillogásával. Imádom. :)
Emellett persze meglehetősen fáradt vagyok és sokkal jobban kellene haladnom a saját dolgaimmal - ami sajnos még mindig nem a tortadíszítés, bár az egyre jobban megy.
Már kezdem visszanyerni a régi alakomat. Vannak olyan dolgok, amik már sosem lesznek ugyanolyanok, így kicsit máshogy kell magamban megtalálni és a felszínre hozni a nőt, de elmondhatom, hogy szerencsés vagyok, hiszen olyan ember a férjem, aki elfogadja ezeket a változásokat, hiszen megajándékoztam őt a világ legdrágább kisbabájával.
Még tanulnom kell, hogy össze tudjam egyeztetni a szerepeket, hogy egyszerre legyek nő, anya, feleség és dolgozó/tanuló ember. De majdcsak összejön lassan. Nem fogom feladni.

Nincsenek megjegyzések: