Ismét egy változatos érzéseket kiváltó bejegyzés következik.A vérvétel napján, délután Ferike légzésfigyelője fél órán belül háromszor sípolt be. Ez egy kicsit sok volt a türelmünknek, úgyhogy elvittük orvoshoz. Persze a háziorvosa épp nem rendelt, csak az a doki, akihez eredetileg tartozott volna és akiről a védőnő azt mondta, hogy messziről kerüljük el. De hát nem volt mit tenni, hozzá kellett elmenni - ezt Detty is megerősítette telefonon. Doki bácsi persze rögtön hallott is némi szívzörejt, letolt, hogy mi a frászért használunk légzésfigylőt és közölte, hogy AZONNAL vigyük kórházba a gyereket.
A kórházi doki szintén túlbuzgó volt, úgyhogy bent is tartották éjszakára, illetve másnap végeztek néhány kivizsgálást. Nem akarok sok szót vesztegetni a dologra. Két vizsgálat és két ismételt vérvétel miatt egy teljes napot ültünk a kórházban.
Ami viszont nagyon durva volt, az az éjszaka. Este, a napi rutinnak megfelelően megfürdettük Prücnit, megszoptattam, el is altattuk, aztán hazajöttünk. Szegény kis mókusom meg ott maradt egyedül a kórházban. Fél óráig magyaráztam az éjszakás nővéreknek a szokásait, hogy mit kell csinálni, ha felébredne. Hagytam bent neki egy cumisüveggel a kedvenc teájából, krémet a fogára, a cumiját és persze a légzésfigyelőt, bizos, ami biztos.
Természetesen - annak ellenére, hogy mi itthon szinte semmit nem aludtunk az aggodalomtól -, Ferike gyönyörűen végigaludta az éjszakát, és mivel 5 perccel azután ébredt, hogy beértünk reggel a kórházba, azt se vette észre, hogy otthagytuk.
Mindenesetre a vizsgálatok után megnyugodhattunk, hogy nincs semmi baja a kismanónak. Sőt, ő még jól is érezte magát, ahogy azt a kép is bizonyítja.
A kórházi doki szintén túlbuzgó volt, úgyhogy bent is tartották éjszakára, illetve másnap végeztek néhány kivizsgálást. Nem akarok sok szót vesztegetni a dologra. Két vizsgálat és két ismételt vérvétel miatt egy teljes napot ültünk a kórházban.
Ami viszont nagyon durva volt, az az éjszaka. Este, a napi rutinnak megfelelően megfürdettük Prücnit, megszoptattam, el is altattuk, aztán hazajöttünk. Szegény kis mókusom meg ott maradt egyedül a kórházban. Fél óráig magyaráztam az éjszakás nővéreknek a szokásait, hogy mit kell csinálni, ha felébredne. Hagytam bent neki egy cumisüveggel a kedvenc teájából, krémet a fogára, a cumiját és persze a légzésfigyelőt, bizos, ami biztos.
Természetesen - annak ellenére, hogy mi itthon szinte semmit nem aludtunk az aggodalomtól -, Ferike gyönyörűen végigaludta az éjszakát, és mivel 5 perccel azután ébredt, hogy beértünk reggel a kórházba, azt se vette észre, hogy otthagytuk.
Mindenesetre a vizsgálatok után megnyugodhattunk, hogy nincs semmi baja a kismanónak. Sőt, ő még jól is érezte magát, ahogy azt a kép is bizonyítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése