2009. május 14., csütörtök

Kezdek magamhoz térni

Elmúlt a kezdeti sokk, már tudomásul veszem lassan, hogy az ember fejlődési szakaszaihoz hozzá tartozik, hogy egy idő után áttér az anyatejről a normális táplálékra. El kell ezeket a tényeket fogadni, még ha nehéz is. Azért nehéz, mert az a fajta közelség, amit a szoptatás ad egy anya és a kisbabája között semmivel nem pótolható.
Ugyanakkor, ha most, miközben ezeket a gondolatokat leírom, oldalra pillantok, látom, ahogy egyszerre két játékot ragad meg és tuszkolja őket befelé a szájába, egészen kimondhatatlan mértékű boldogság árad szét bennem.
Jön a foga, ami miatt minden keze ügyébe kerülő tárgyat és személyt (!) a szájába vesz és megrágcsál. Közben pedig látványosan mozgékonyabb, napról napra többet beszél és imádja, ha foglalkoznak vele. Rengeteget mosolyog és egyre többet nevet - néha már fennhangon is. Csodálatos dolog napról napra látni, ahogy fejlődik, én pedig egyre büszkébb leszek rá.
Szóval, lehet, hogy bizonyos dolgokról le kell mondanom, de azért még egy darabig ott lehetek a világ közepén - még ha mostantól osztoznom kell is a kizárólagos ragaszkodáson egy olyan emberrel, akit én is nagyon szeretek.

Nincsenek megjegyzések: