Aki ismer, az nagyon jól tudja, mennyire édesszájú vagyok. Mindig is imádtam a süteményeket, fagyikat, mindenféle édességet. Aztán jött az első terhesség, és én megállás nélkül lapátoltam magamba a cukrot - nem szó szerint, hanem mindenféle változatos formában. Valami eredménye lett is a dolognak, hiszen több, mint 20 kilót híztam a kilenc-tíz hónap alatt, aminek azért a nagy (jó nagy) része visszament. Ezután ismét kiderült, hogy babát várok és megkezdődött az újabb súlydömping. Most azonban volt egy plusz aspektus, a diabéteszgyanú. Elhagytam a cukrot, szinte teljesen. Majdnem mindent meg lehet oldani nélküle - amit meg nem, abba vagy beleteszem (kelt tészta) vagy azt elhagyom az étrendemből. Eleinte nehéz volt, aztán hozzászoktam. Vannak dolgok, amiket már nem is fogok visszaalakítani - például a tejeskávé meg a kakaó tökéletesen megfelel édesítővel is. Most nem is hízok, csak a hasam nő.
Az arculcsapás ezután jött, vasárnap, amikor fagyit készítettem. Befőttből volt, mivel rengeteg a befőttem és el kellene használni, így plusz cukor nem is ment bele. Ennek ellenére azért szerettem volna enni belőle egy keveset. A sokk a második kanálnál ért. Egyszerűen nem esett jól az édes íz - pedig meggyfagyi volt, vagyis nem is émelyítő. Szóval, most ott tartok, hogy nem hogy kibírom cukor nélkül, de egyszerűen nem bírom cukorral. Remélem, ez nem jelenti azt, hogy valami tényleg elromlott - esetleg a cukorszintem mégis rosszul áll -, hanem csak valami hormonális vagy megszokási dolog, amit a szülés után "ki fogok nőni". Nagyon remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése