2009. február 6., péntek

2008. január 25. vasárnap

Fél kettőkor ébredek 10 perces fájásokkal. Még nem ébresztem Apát, hiszen ez még akár el is múlhat. Kettőig játszom, hogy mérem az időt. Stabil 10 percenkénti fájások, oké, jöhet a fürdő. Ehhez viszont már kell Apa. Bevonulunk a fürdőszobába, beülök a kádba és jön a meleg víz. A fájások nem szűnnek, ebből már csak lesz valami. Mindennek rendben kell lenni, tegnap még voltunk magzatvíz vizsgálaton, mindent normálisnak találtak. Nem tudom, meddig ülök a kádban, már szédülök a melegtől és a párától, úgyhogy kiszállunk. Szegény Adri, eddig alhatott. De hősiesen felkel, főz teát. Az asztalon még ott a tegnap sütött dobostorta utolsó két szelete. Mondtam én a kisfiamnak, hogy ez már születésnapi torta. Jó gyerek, vette a lapot.
Adri teát főz, közben mérjük a fájásokat. Megegyezünk, hogy addig nem megyünk kórházba, amíg stabil 7 percesek nem lesznek. A tea forró és nem esik jól. Apa lemegy a kocsihoz, hoz fel nekem gyümölcslevet, amit a kórházba menéshez vettünk, az hideg. Meg is iszok belőle nem tudom hány pohárral. A fájások hullámszerűen jönnek. Még nem fáj, de már érzem, hogy kialakulóban van. Mindegyik kicsit erősebb, mint az előző, de még kibírható. Ha csak ennyi az egész, akkor semmi gond nem lesz itt, simán megszülök. Adri szerint ne kiabáljam el.
Reggel fél nyolc. Hét perces fájások. Na, most indulunk a kórházba. Minden kátyú egy kisebb szenvedés, de legalább nincs messze. Kezdek határozottan izgulni.

Nincsenek megjegyzések: