A gázos vajúdóban a kezembe nyomják a maszkot. Ha jön a fájás, szívni kell teljes erőből. Szívom is. Fáj. Nem használ semmit. Legalábbis nem érzem, hogy használna. Közben úgy érzem, nem kapok levegőt. Belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés...
Halványan rémlik, hogy Jozsó ott áll mellettem. Hoz nekem vizet, de nem bírok inni, így csak megnedvesíti az ajkamat. Próbál segíteni, de elutasítom. Aztán két fájás között próbálok elnézést kérni. Szánalmasnak érzem magam. A fájás alatt úgy tapadok a maszkra, mint valami rossz drogos. És nem is érzem, hogy használna. A következő szívással megszűnik... Szánalmas vagyok. Legyen vége.
Hirtelen változik valami. Nyomtam egyet. Megijedek. Hogy nyomhattam, amikor nem is. A szülésznő azt mondta, a tolófájásokig nem szabad nyomnom. Elkeseredetten kérem Jozsót, hogy szóljon a szülésznőnek. Ő sem érti, hogy mi van. A szülésznő azt mondja, hogy ez már a tolófájások kezdetét jelenti. Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő. És egyre jobban fáj. A tolófájások alatt pedig már nincs érzéstelenítés. Még két fájás és elveszik a maszkot. Ismét kétségbeesem.
Tanítanak nyomni. Úgy kell, mintha székrekedésed lenne. Nem a hüvelyre, hanem a végbélre kell nyomni. Természetesen nem csinálom jól. A szülésznő bíztat, hogy a vége már egész jó. Rá kell éreznem, mi a különbség.
Jön a fájás. Jozsó tolja előre a fejem, felhúzzák a lábam, bele kell kapaszkodni és nyomni. Úgy érzem, szétszakadok. Nagy levegő és nyom. Ezt kell csinálni háromszor egy fájás alatt.
A szülésznő azt mondja, fájásgyenge vagyok. Kapok még egy infúziót. Közben nyomok. Aztán kikisérnek pisilni.
Most járkálunk. Ha jön a fájás, leguggolok és nyomok. Ezt is csináljuk egy darabig. Nem sokkal jobb, mint fekve, talán csak egy kicsit. Néha üvöltök, mert nem megy.
Hoznak egy vajúdószéket. Jozsó mögém ül, két fájás közt hátradőlhetek hozzá. Egyébként a szék peremét fogva nyomok. A szülésznő alám néz. Nem tudom, mennyi idő telik el, de egyszer azt mondja, megyünk szülni. Nem értem. Eddig mit csináltunk?
Útközben többször leguggolok nyomni. Úgy érzem, a beöntés nem volt sikeres, mintha félig kilógna valami a végbelemből. Eszembe sem jut, hogy aranyér. Csak a szülés után világosítanak fel. Rendes a szülésznő, pedig rákérdezek, hogy mi az.
Már csak meg kell szülni. Ennél már nem lehet rosszabb. Már látom a szülőszéket.
Halványan rémlik, hogy Jozsó ott áll mellettem. Hoz nekem vizet, de nem bírok inni, így csak megnedvesíti az ajkamat. Próbál segíteni, de elutasítom. Aztán két fájás között próbálok elnézést kérni. Szánalmasnak érzem magam. A fájás alatt úgy tapadok a maszkra, mint valami rossz drogos. És nem is érzem, hogy használna. A következő szívással megszűnik... Szánalmas vagyok. Legyen vége.
Hirtelen változik valami. Nyomtam egyet. Megijedek. Hogy nyomhattam, amikor nem is. A szülésznő azt mondta, a tolófájásokig nem szabad nyomnom. Elkeseredetten kérem Jozsót, hogy szóljon a szülésznőnek. Ő sem érti, hogy mi van. A szülésznő azt mondja, hogy ez már a tolófájások kezdetét jelenti. Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő. És egyre jobban fáj. A tolófájások alatt pedig már nincs érzéstelenítés. Még két fájás és elveszik a maszkot. Ismét kétségbeesem.
Tanítanak nyomni. Úgy kell, mintha székrekedésed lenne. Nem a hüvelyre, hanem a végbélre kell nyomni. Természetesen nem csinálom jól. A szülésznő bíztat, hogy a vége már egész jó. Rá kell éreznem, mi a különbség.
Jön a fájás. Jozsó tolja előre a fejem, felhúzzák a lábam, bele kell kapaszkodni és nyomni. Úgy érzem, szétszakadok. Nagy levegő és nyom. Ezt kell csinálni háromszor egy fájás alatt.
A szülésznő azt mondja, fájásgyenge vagyok. Kapok még egy infúziót. Közben nyomok. Aztán kikisérnek pisilni.
Most járkálunk. Ha jön a fájás, leguggolok és nyomok. Ezt is csináljuk egy darabig. Nem sokkal jobb, mint fekve, talán csak egy kicsit. Néha üvöltök, mert nem megy.
Hoznak egy vajúdószéket. Jozsó mögém ül, két fájás közt hátradőlhetek hozzá. Egyébként a szék peremét fogva nyomok. A szülésznő alám néz. Nem tudom, mennyi idő telik el, de egyszer azt mondja, megyünk szülni. Nem értem. Eddig mit csináltunk?
Útközben többször leguggolok nyomni. Úgy érzem, a beöntés nem volt sikeres, mintha félig kilógna valami a végbelemből. Eszembe sem jut, hogy aranyér. Csak a szülés után világosítanak fel. Rendes a szülésznő, pedig rákérdezek, hogy mi az.
Már csak meg kell szülni. Ennél már nem lehet rosszabb. Már látom a szülőszéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése