2009. február 6., péntek

Ébredés és ájulás

Ébredezem. Érzem, hogy az utolsó öltést csinálja a doki. Próbálok visszakúszni az alvásba. Nem akarom érezni. De már vége is. Kinyitom a szemem. A doki mosolyog. Mondja, hogy készen vagyunk. Áttesznek egy ágyra és átvisznek a megfigyelőbe.
Kába vagyok. Nem tudom, mennyi idő telt el. Jozsó ott van mellettem. Ferikét levitték a csecsemőosztályra. Kérdezek dolgokat. A gyerekről, anyáékról, arról, hogy mennyi az idő, evésről, nem tudom, mikről. Még kábult vagyok. Azt tudom, hogy akkor láthatom a szüleimet és a babát, ha fel tudok állni. Közben kiderül, hogy katétert is kaptam. Jön a szülésznő és megnyomja a hasam. Nem kellemes érzés és ezzel együtt egy csomó vér kifolyik belőlem. Azt mondja, ezt negyedóránként kell ismételni.
Eszek egy kis sütit, meg azt hiszem, iszok is. Nem tudom, mennyi idő telik el. Úgy döntök, fel kell kelni. Szólok, hogy megpróbálom. A szülésznő jön segíteni. Felültetnek. Szédülök. Azt hiszem, iszok kicsit. Aztán úgy döntök, felállok. Filmszakadás.
Jozsó és a szülésznő húznak fel a földről. Kérdem, hogy hol vagyok, mondják, hogy elájultam. Ebből ma nem lesz lemenetel.
Jozsó elmegy megnézni Ferikét és megmondja a szüleimnek, hogy menjenek haza, mert ma nem tudok kimenni a megfigyelőből. Aztán visszajön, de nem sokkal később hazamegy. Neki is hosszú nap volt.
És fel sem fogjuk, hogy szülők vagyunk.

Nincsenek megjegyzések: