Ide már Apa is bejöhet. Kap egy zöld köpenyt, amin van egy csomó madzag. Összevissza kell őket összekötni, a felének nem látszik az értelme. Nekem közben jönnek a fájások. Rám van kötve az NST. Már nincs időérzékem. Aztán jönnek infúziót bekötni, mert nem tágulok eléggé. Aztán valaki azt mondja, hogy 5 perc múlva burokrepesztés. Ez kb. fél 11-kor van, mint utólag megtudom. Nem értem, miért kell. Mondják, hogy a magzatvíz koszos, a baba belekakilt. Továbbra se értem. Tegnap még tiszta volt. És nem rémlik, hogy a doki mondta volna, hogy most zavaros. Apa mondja, hogy neki mondták. Szétszórt vagyok.
A doki azt mondja, a burokrepesztés nem fáj. Anatómiailag tudom, hogy mit csinál, mert utánaolvastam. A fájáskor a baba feje és a burok közé feszül a magzatvíz, így a megfeszített burokba beleszúrnak egy tűt és a víz elfolyik. Namost egy kb 20 centis kötőtűt kell elképzelni. Nem mondhatnám, hogy nyugodt vagyok. Viszont anyának a burokrepesztés után én 25 perccel megszülettem. Anyáék 11 körül érnek Debrecenbe. Tehát a gyerek meglesz, mire ideérnek. Ez a gondolat éltet.
Felgyorsulnak az események. Nagyon fáj. Jönnek burkot repeszteni. Félek. A következő fájásnál fogja kiszúrni. Jön a fájás. A repesztés nem sikerül. Újabb fájás. A tű bemegy, elönt a forró magzatvíz. Hát, ezen is túl vagyunk. Már nem sok.
Most a szülésznő elkeserít, hogy még órák vannak hátra. Nem szeretem ezt a szülésznőt. A másik kedvesebb. Már kibírhatatlan a fájdalom. Már semmi nem érdekel. Nem számít mit csinálnak, csak szűnjön meg. Nem bírom tovább. Könyörgök, hogy szüntessék meg, vegyék ki.
Jön a szülésznő. A kedvesebbik. Kérem, hogy adjon valami fájdalomcsillapítót. Belém nyúl, megállapítja, hogy 4 ujjnyira vagyok tágulva. Azt mondja, akkor elég lesz a gáz is. Átvisznek egy másik vajúdóba. Már minden türelmem odavan.
A doki azt mondja, a burokrepesztés nem fáj. Anatómiailag tudom, hogy mit csinál, mert utánaolvastam. A fájáskor a baba feje és a burok közé feszül a magzatvíz, így a megfeszített burokba beleszúrnak egy tűt és a víz elfolyik. Namost egy kb 20 centis kötőtűt kell elképzelni. Nem mondhatnám, hogy nyugodt vagyok. Viszont anyának a burokrepesztés után én 25 perccel megszülettem. Anyáék 11 körül érnek Debrecenbe. Tehát a gyerek meglesz, mire ideérnek. Ez a gondolat éltet.
Felgyorsulnak az események. Nagyon fáj. Jönnek burkot repeszteni. Félek. A következő fájásnál fogja kiszúrni. Jön a fájás. A repesztés nem sikerül. Újabb fájás. A tű bemegy, elönt a forró magzatvíz. Hát, ezen is túl vagyunk. Már nem sok.
Most a szülésznő elkeserít, hogy még órák vannak hátra. Nem szeretem ezt a szülésznőt. A másik kedvesebb. Már kibírhatatlan a fájdalom. Már semmi nem érdekel. Nem számít mit csinálnak, csak szűnjön meg. Nem bírom tovább. Könyörgök, hogy szüntessék meg, vegyék ki.
Jön a szülésznő. A kedvesebbik. Kérem, hogy adjon valami fájdalomcsillapítót. Belém nyúl, megállapítja, hogy 4 ujjnyira vagyok tágulva. Azt mondja, akkor elég lesz a gáz is. Átvisznek egy másik vajúdóba. Már minden türelmem odavan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése