2009. február 12., csütörtök

Kezdek újra ember lenni

Nos, a világsokkolás után jelentem mostantól kellemes, megható és szép babás történetek fognak jönni. De csak lassan, mert iszonyú fárasztó ám egy pici gyereket ellátni, főleg éjszaka.

Azért még álljon itt, nem annyira a közönségnek, mint inkább magamnak tanulságos esetként, hogy mennyire fontos dolog a légzésfigyelő. Múlt kedden ugyanis megmentette a kisfiam életét. Hát, senkinek nem kívánom azt a pár percet - nem is tudom megmondani mennyi idő volt. De látni, hogy a kisbabád teljesen elfehéredve fekszik az ágyában és nem vesz levegőt és neked kell őt visszahozni az életbe... soha többé nem akarom átélni azt a szörnyűséget.

Nincsenek megjegyzések: