A szülőszék olyan, mint egy nőgyógyászati vizsgálószék. Persze nem bírok felülni rá. Azt hiszem, még nyomok is egyszer, mielőtt felsegítenek. Jozsó ott van mellettem. Azt mondják, rossz helyen áll. Hátralép, de megengedik, hogy a fejemhez jőjjön. Most már végképp nem bírom. A bal oldalamon áll a szülésznő - a kedvesebb -, a jobb oldalamon egy doktornő - cigarettaszaga van -, Lampé doktor a lábamnál áll, teljesen beöltözve, mögötte pedig még egy doki, valami fő akárki, aki felügyel és utasít, hogy nyomjak.
Jön a fájás. A két nő két oldalról rám nehézkedik és nyomja a hasamból kifelé a gyereket. Érzem, hogy elindult a feje. Nem tudom belőni pontosan, hol lehet. Olyan, mintha félig jött volna ki a méhszájon és most feszíti. Következő fájás. Megint nyomnak velem. Vége. Jozsó mondja, hogy kint van a feje. A doki is mondja. Azt mondják, még egy nyomás és megvan. Megkérdezem a dokit, hogy megígéri-e. Azt mondja, ha rajtuk múlik, meglesz, csak nyomjak erősen. Jön a fájás. Nyomok.
Jön a fájás. A két nő két oldalról rám nehézkedik és nyomja a hasamból kifelé a gyereket. Érzem, hogy elindult a feje. Nem tudom belőni pontosan, hol lehet. Olyan, mintha félig jött volna ki a méhszájon és most feszíti. Következő fájás. Megint nyomnak velem. Vége. Jozsó mondja, hogy kint van a feje. A doki is mondja. Azt mondják, még egy nyomás és megvan. Megkérdezem a dokit, hogy megígéri-e. Azt mondja, ha rajtuk múlik, meglesz, csak nyomjak erősen. Jön a fájás. Nyomok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése