Sokadik próbálkozásra, úgy, hogy tényleg hallgattam rengeteg tanácsra, kísérleteztem saját módszerekkel, sőt, még arra is vetemedtem, hogy pénzt adjak néhány szelet süteményért, végre sikerült alkotni valamit, ami tényleg finom. Nem elmegy, nem ehető, nem középút, hanem finom.
Sok dolog vezetett el ehhez az eredményhez. Először is - sajnos - tényleg kellett hozzá a cukrászdai süti kipróbálása, hogy lássam, milyen is egy hivatalos diabella süti. Aztán még egy másik cukrászda honlapja is, ahol sikerült kiderítenem, hogy mi a "titka" a diabetikus sütiknek. Nevezetesen, hogy a krémek alapja: joghurt, tejszín, túró és mascarpone.
Ezután már csak a tésztát kellett kikísérletezni. Ehhez tegnap elvégeztem egy fura összehasonlítást (szembe jött ugyanis egy cukorbeteg blog, ahol találtam egy piskótareceptet.
Tehát a piskóta receptje: tojásonként 1 csapott evőkanál édesítő (por állagú), 1 púpozott evőkanál liszt és egy kis sütőpor. (Ha kakaós vagy diós piskótát akarunk, akkor 1-1 evőkanál lisztet helyettesítünk velük.)
A próba (nevezzük önszívatásnak) a következőképpen zajlott. Két piskótát sütöttem ugyanezzel a recepttel, 2 tojásból, az egyiket édesítővel, a másikat cukorral. Meg kellett tapasztalnom, hogy természetesen nem pont ugyanolyan az édesítős tészta állaga, ugyanakkor a recept végülis bevált. Kicsit sűrű lett az eredmény az általam használt normál piskótatésztához képest, de tortaalapnak tökéletesen megfelelt. És nem keserű - ez nagyon fontos, mert eddig főleg ezen buktam el.
A krém a fenti tortában egyszerű joghurtos krém: 1 nagy pohár natúr joghurt, ízlés szerint meggy (tudom, szezon van, de épp nem voltunk otthon, úgyhogy nekem befőttből ment), illetve 1 evőkanál édesítő. Az egészet összeturmixoltam majd betekevertem 2 csomag zselatin fixet.
Megjegyzések: friss meggy esetén több édesítő kell, szerintem 2-3 evőkanál. Valószínűleg egy zselatin fix is elég lett volna, ha lett volna türelmem kivárni, míg megdermed, de lehet, hogy legközelebb sima zselatinnal csinálom.
A zselé a torta tetején egyszerű zselatin és a meggybefőtt leve, illetve 1 evőkanál édesítő. Legközelebb ki fogom próbálni piros tortazselével és 2 kanál édesítővel (annyit írt a recept, csak a befőtt leve ugye édes).
A zselé alá természetesen került egy sor darabos meggy, ami bármilyen gyümölccsel helyettesíthető (a joghurtban is, illetve a joghurtos krém maradhat natúr is, nem muszáj bele gyümölcs).
Az összerakásnál egy olyan technikát használtam, amit már rég ki akartam próbálni. A tésztát visszatettem a kapcsos tortaformába, abba öntöttem a joghurtos krémet, majd mikor megszilárdult, akkor készítettem el a tetejére a zselatint. (Itt jegyezném meg, hogy első nekifutásra majdnem tönkrement az egész, mivel én idióta fordítva szereltem fel a tortaforma oldalát, aminek következtében felemeléskor az alja ott maradt a tálalón, a krém meg nekiállt kifolyni. Köszönet Jozsónak a gyors segítségért, ami megmentette - a tortát és az idegeimet is.)
Büszkeségem fő oka az, hogy nem csak nekem ízlett a torta, hanem Jozsó is finomnak találta, ami igazán teljessé teszi az örömömet. Természetesen, ettől függetlenül továbbra is kétfelé kell sütnöm a süteményeket, mivel Ferike nem ehet édesítőszert, így Jozsónak is bőven jut cukros desszert, viszont így, hogy az édesítős süti is lehet finom és nem csak "elmegy", már nem tűnik akkora önkínzásnak, hogy süteményt tegyek a család elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése