Töredelmesen bevallom, hogy félek a szüléstől. Pedig nem akartam. Mármint nem bevallani (bár azt se), hanem félni. De hiába minden próbálkozás, nem tudok teljesen elvonatkoztatni a korábbi tapasztalataimtól. Persze mondogatom, hogy ez majd könnyebb lesz, most fittebb vagyok, a szervezetem még emlékszik, mit kell csinálni, nincs elmerevedve meg ilyenek.
Ugyanakkor a karomon hetek óta éktelenkedő, állandóan újra szétszedett, lekapart, feltépett sebek tökéletesen mutatják, hogy valami baj van, és most már kénytelen vagyok belátni, hogy az ok a szüléstől való félelem.
Még van három hetem elvileg, ami még elég a további pánikolásra vagy jobb esetben a megnyugvásra is. Szeretnék már túl lenni rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése