Megint jön a meleg és én megint egyre nehezebben bírom. Egész éjjel feszült a hasam és többször is nyomott úgy a kishölgy, mint aki ki akar jönni. Pedig még nem kellene. Most itt ülők-fekszek a laptop mellett és szuggerálom, hogy jó az még neki ott bent, illetve közben igyekszem elterelni a figyelmemet a dologról. Legalábbis, ami a szülést illeti.
Rengeteg dolgom lenne még. A babaruhákat ki kell mosni, vasalni, elpakolni. Előkészíteni a bébihordozót, rendbe tenni a lakást, elrendezni a kiságyat meg még nem is tudom most elgondolni, mi mindent.
Közben persze vannak egyéb dolgaim is. Van egy új kihívásom - akarom mondani virágom :) -, amit Kettől kaptam múlt héten. Mint kiderült, sikerült kiválasztania egy olyan növényt, aminek elég határozott igényei vannak - remélem, meg tudom tartani. :)
Közben a másik nagy kihívás, hogy zoknikutyának kutyaólat kell készíteni. Ez lesz a hétvégi program, ha fogom bírni. Jelenleg szegény kutyus egy tejesdobozoknak készült kartonban "lakik", már amikor Ferikének olyanja van, hogy bele akarja pakolni. Meg kell jegyeznem, hogy nem mi mutattuk neki, hogy a kutyusnak házban a helye, egyszerűen magától úgy érezte, hogy a doboz oldalán lévő ovális lyukon pont jól be lehet tuszkolni a zoknikutyát. Okos gyerek, mindig is mondtuk. :) Szóval, ezért hétvégén majd készítünk zoknikutyának egy szép színes házikót valami dobozból, hogy abba lehessen a későbbiekben betuszkolni.
Közben be kellene küldeni a liberoklubba a vonalkódokat is, hogy megérkezzenek az ajándékok a szülésre - ugyanis nem áll szándékomban még ilyen korán szülni (mintha rajtam múlna).
Mindeközben egyre érzékenyebb vagyok - minden dologtól képes vagyok pityeregni - és szerintem egyre összeszedetlenebb is. Pedig még legalább két bejegyzés van a fejemben, de lehet, hogy értelmetlenség miatt elmaradnak... Mostantól pedig fokozottan igaz, hogy ritkulni fognak a bejegyzések. Hiába lenne mit írni, egyszerűen nem bírok fogalmazni. Ez van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése