Szüléstörténet átgondolva

Az idő megszépíti? Lehet. De nem fogom azt mondani, hogy jó volt vagy mégse volt olyan rossz, mint amit leírtam másfél éve. Mert igenis fájt, hosszú volt és alapjaiban reméltem, hogy jobb lesz. DE!

Így a második előtt megint olvasgatom mások (az enyémet nem merem) szülési élményeiről szóló beszámolókat. Sok a panaszkodó anyuka. Nem figyeltek rá eléggé, durván szóltak hozzá, nem volt megfelelő az ellátás stb. Úgyhogy én most le fogom írni a pozitívumokat az első szülésemmel kapcsolatban, hogy aki látja, adja tovább, hogy egy rossz szülés is lehet jó. Meg amúgy is igyekszem a jó dolgokra koncentrálni, mert ha begörcsölök a rossztól, még nehezebb lesz a szülés.

Először is, ugye nem volt fogadott orvosom/szülésznőm/fenékvakaróm/vécés nénim. Ugyebár ez szokott lenni az első "hiba", amit felrónak, ha a kismama szerint nem foglalkoztak vele eleget. Miért nem fogadtál orvost? Nos, ennek több oka is van, amikbe most nem mennék bele, de most se lesz fogadott doki.

Nem volt a szülésem se könnyű, se komplikációmentes, de megvolt. Jól legyengültem, de a gyerek egészségesen született, jól elláttak engem is meg őt is, és mindenki kedves volt hozzánk. Nem nyaltak körbe, nem bántak velem úgy, mintha porcelánból lennék, hanem elmondták, mit kell tudni/tenni és segítettek, ahol kellett. Én nem is vártam volna el, hogy abajgassanak, nem az a dolguk.

A kórházi kosztról nincs sok élményem. Ettem valamennyit, arra emlékszem, de alapvetően anyáék meg Jozsó hoztak nekem ehető kaját - ezt tudom ajánlani mindenkinek, ha nem tetszik, amit adnak.

A csecsemős nővérek sem ugráltak körül. Elmondták, hogy rosszul szoptatok - biztos úgy is volt -, mondjuk mind szerint épp az volt rossz, ahogy az előző útmutatása alapján próbálkoztam, de ez mellékes. Igenis, egy elsőgyerekes anyuka nem tudja, hogy kell szoptatni. Azért, mert ezt nem tudod gyerek nélkül gyakorolni és kész. Tudomásul kell venni, hogy nem piszkálni akarnak azzal, hogy azt mondják, rosszul csinálod, hanem segíteni, hogy jobban menjen. És igenis nehéz lehet kívülről "megmutatni", hogy kell csinálni. Arra kénytelen vagy ráérezni. Persze akkor, hormonokkal tele elég nehéz objektívnek maradni és nem sértésnek venni a segítséget.

Emellett egyetlen nővér vagy orvos se tolt le azért, mert nem bírtam nézni, ahogy vért vesznek a gyerektől - sőt, a sápadtságom miatt még széket is adtak, hogy üljek le gyorsan, nehogy bajom legyen. Senki nem szólt be, hogy bezzeg a nagyanyáink szültek, szoptattak és mentek vissza kapálni...

Szóval, nekem az a véleményem, hogy hormonoktól túlfűtve sok dolog van, ami hirtelen rosszul eshet, de így utólag belegondolva én szerencsésnek érzem magam, mert a DOTE szülészeten minden felszerelés és alkalmazott rendben volt, és mindent megtettek (és megfelelően csinálták), ami benne van a munkakörükben.

Körülugrálni meg ott volt a család, miután hazajöttünk. És csúnya dolog ezt mondani, de az sokkal zavaróbb és fárasztóbb volt... :)